A budavári Hatvany–Lónyai-villába invitálta előadóit a Danube Institute (azaz Duna Intézet, a 2013-ban alapított, budapesti székhelyű konzervatív agytröszt. Az intézetet a Batthyány Alapítvány finanszírozza, és magyar állami támogatásban részesül), ahol különösen nagyra becsült vendégelődóként lépett fel Václav Klaus cseh politikus. (A nyitó képen: az újra fölépített Hatvany–Lónyai-villa még a tervezők asztalán.)

Klaus (a bal oldali képen) 10 éven át, egészen 2013-ig volt Csehország államfője. Végigjárta a politikai ranglétrát, a rendszerváltás után küzdötte föl magát közgazdászból Csehszlovákia pénzügyminiszterévé (1989–92), majd Csehország miniszterelnökévé; ezt a posztot 1993–1997-ig töltötte be.

A 83 esztendős politikus-közgazdász mostani, budapesti előadásában hosszasan beszélt kommunista ellenségképéről és mostani ellenségeiről, mert még ma is bőven vannak neki ilyenek, illetve megjegyezte: eléggé nehezére esett fiatal korában Marx műveit olvasni.

Két szakértői eszmecsere között, mivel Klaus mellettem ülve hallgatta a vitát, használtam föl az alkalmat, hogy interjút kérjek a cseh politikustól, bemutatkozván: a független Klubrádió tudósítója vagyok. Az ex-kormányfő „mikrofonnak” állt.

– Ön a beszédében ellenségekről szólt, akik a kommunista múlttól kezdve egészen mostanáig kísérik. A mai ellenségek között – ha jól értettem – első helyen említette Brüsszelt. Tette ezt azért, mert Budapesten előadva, a magyar kormánynak számos problémája van Brüsszellel? Mert Orbán Viktor folytonos konfliktusban áll az Európai Bizottsággal? Én ugyanis nem tudok Prága és Brüsszel semmiféle emlékezetes összetűzéséről, arról, hogy önöknek bármilyen ügye lett volna az Európai Bizottsággal!

– Nem a Brüsszellel való ügyekről van szó, amikor problémákat említünk. Az, hogy Brüsszellel lenne problémánk, az csak a dolgok leegyszerűsítése és eltúlzása. Az ellenséget természetesen az úgynevezett európaizmusban kell keresnünk, amikor Európát, mint „izmust” értelmezzük. A probléma abban van, hogy az EU elképzelése szerint kontroll alatt kell tartani a tagállamokat, centralizálni kell a tagállamokat, és egyesíteni/egységesíteni az országokat. Az, hogy likvidálni kell a nemzeti függetlenséget. Ezért gondolom azt, hogy mi, hogy Magyarország és egész Európa áldozata lett ennek az ideológiának. Szóval itt nem csak az önök országáról van szó. Nekem a magyar ügyek eszembe sem jutottak, amikor erről beszéltem előadásomban. 

– Ugyanakkor, ha az Ukrajna iránti szolidaritásról és ellene folyó háború miatti uniós egységről van szó, akkor nem beszélhetünk nemzeti, szétszakadó államokról. Akkor igenis egységre van szükség.

– Ön az Ukrajna melletti egységes kiállásról, illetve a nemzetek egységéről beszél. Én nem látok semmilyen egységet ebben a kérdésben. A világ, Európa, Magyarország, Csehország, még Ukrajna és Oroszország is megosztott ebben a kérdésben. Az ország egyik fele csak harcolni, harcolni és harcolni akar, mindaddig, amíg az egyik oldal le nem győzi a másikat. Az említettek, illetve a világ másik fele pedig a békekötésről beszél, arról, hogy le kell állítani a harcokat és a tárgyalóasztalhoz kell ülni. Szóval egyáltalán nincs egység ebben a kérdésben. Ez csak remény, hogy egység legyen. És ezt a reményt azok táplálják, akik ezeket az ügyeket nem képesek komolyan venni.

– Az Európai Unió minden tagállama – Magyarországot kivéve – egységes állásponton van Ukrajna helyzetmegítélésben és megsegítésében.

– Nem, nem. Egyáltalán nem. Csak az uniós vezetők, a politikai elit egységes ebben a kérdésben. Itt nagy általánosságban az európai emberekről van szó, akik között egyáltalán nincs egység. Ez egy teljesen más történet, amiről itt szó van.

– Értettem. Visszakanyarodnék Brüsszelhez. Amikor az országot érő kritikákról van szó, akkor például említik a sajtószabadságot, említik a magyar maffiaállamot.

– Bocsánat, én erről a terminológiáról, hogy maffiaállam még soha nem hallottam. Ön, valószínűleg, valami kommunisták által rejtegetett rádiótól lehet, ha ilyeneket állít…

– Én csak azt mondom, hogy maroknyi csapat kezében van az ország gazdasága. Tulajdonképpen pár ember sajátította ki az országot, és tekinti a saját tulajdonának.

– Egyáltalán nem értek egyet magával. A szabadság és a függetlenség Magyarországon sokkal nagyobb, mint számos uniós országban. Ezt határozottan állítom. Szóval ilyen kérdést feltenni, mint ön, senkinek nincs joga.

– A mi rádiónkat például elhallgattatták nyomós indok nélkül. Vannak privilegizált helyzetben lévő médiumok, amiknek rengeteg pénzt juttat hirdetések formájában a kormány, és ezzel kormánypártiak is lesznek. A másik oldal pedig ezekből a támogatásokból semmit nem lát.

– A mi országunkban pont az ellenkezője zajlik. A kormányzati média megakadályozza a nem kormányzati működését.

(Az ellenkezőjén a baloldali kormányt értette. Szerinte a baloldali kormány akadályozza a jobboldali működését.)

– Érdekes volt hallani, hogy ön is ellenségeket lát, akárcsak Orbán, ráadásul mindenhol. Barátokat pedig nem…

– Én nem látok mindenhol ellenséget. Én csak az Európában most uralkodó elitben látom az ellenséget. A Freedom House az utóbbi két évben úgy adta ki jelentését Magyarországról, hogy részben demokratikus, részben autokratikus rendszer. Ebben az összefüggésben hogyan ítélik meg az Európai Bizottságot? Úgy-e, mint amelyik a szabadság letéteményese?

– Azt gondolom, igen.

– Ön akkor teljesen téved. Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme– zárta le kurtán-furcsán a Klubrádiónak adott interjút Václav Klaus, a Cseh Köztársaság egykori elnöke.