Magyarországon már nincs szabad sajtó

Egész Európában hanyatlik a hagyományos pártok támogatottsága, ami instabilitást eredményez, de egyben a képviseleti demokrácia újjászületését hozza, így a káosz igazából ragyogó dolog, mert úgy hívják: szabadság – írja a Bloomberg.

A felületes szemlélő számára úgy tűnhet föl, hogy maga az Európai Unió is a weimarosodás felé tart: tünékeny, illetve törékeny szövetségek, kisebbségi kormányok, holtpont jellemzik, de a helyzetnek van egy másik, derűlátóbb olvasata is. Eszerint: ahogy mind sokszínűbbek és különbözőek lesznek a kontinens társadalmai, úgy változik a politikai térkép is. A széttöredezéstől azért félnek sokan, mert úgy gondolják, hogy azt részben a populista erők felemelkedése okozza. Ám jobban megvizsgálva azt látjuk, hogy a demagógok alighanem közelítenek a korlátaik, hogy ne mondjuk, a saját zenitjük felé.

A legutóbbi két német tartományi választás után a sajtó azt harsogta, hogy előretört a szélsőjobbos AfD, de valójában a párt kevesebb voksot kapott, mint két éve, az országos választáson. És igazából az osztódás már a populizmus megerősödése előtt megindult a földrészen. Az eklektikus politikai paletta csak tükrözi a heterogén társadalmakat. A jobb–baloldali felosztáshoz további ellentétpárok társultak: városi–vidéki, fiatal–idős, bevándorlásbarát és -ellenes, a globalizmus híve, illetve ellenfele, kozmopolita és nativista. De ha sok párt van jelen egy országban, az csak jó a demokrácia számára. A baj ugyanis az, ha kevés van belőlük. Az egykori amerikai elnök, Madison mondta, hogy a szabadság szemszögéből az a legnagyobb fenyegetés, ha a többség elnyomja a kisebbséget. Így azután a stabil, de illiberális magyar és lengyel többség aligha kívánatosabb, mint, mondjuk, a szüntelen belső vitáktól sújtott spanyol koalíció. Ilyen körülmények között a pártok helyett a feladatok javarésze az egyes képviselőkre tevődik át. Ez látszik úgy, mintha zűrzavar volna, voltaképpen azonban ez a szabadság.

Nincs nála keményebb és mára ikonná vált, mert bíróság elé citálta Románia korrupt politikai elitjét, amely visszavágott és leváltotta ugyan, ám a jogász most visszatér, mint az EU legfőbb ügyésze – írja a konzervatív német Die Welt. Majd úgy folytatja, hogy odahaza a különleges vádhatóság élén Laura Codruţa Kövesi öt éven át bizonyította, amit az emberek mindig is sejtettek: szinte mindenki megvásárolható a hatalom különféle szintjein a hírhedetten korrupt országban. Csakhogy felelősségre is lehet őket vonni ezért. A sikerekkel sok ellenséget is szerzett magának, és a szociáldemokrata kormány szabadulni akart tőle, ez a végén sikerült is neki. Az Erdélyből, egészen pontosan az államfő városából, Nagyszebenből származó Codruţa Kövesi megbízható, tisztességes és hatékony, a románok jó 60 százaléka bízik benne. Ezen a listán a bukaresti parlament csupán 11 százalékig jutott. Azt főként a korrupt közép-kelet-európai elitek politikai földrengésként élik meg, hogy most éppen a jogász kapja meg a leendő Európai Ügyészség vezetését. De hát éppen az agyafúrt umbuldák miatt minden bizonnyal sokkal keményebben jár el velük és cimboráikkal szemben, mint bármely nyugat-európai. Ismeri a helyi sajátosságokat, nem lehet kézlegyintéssel, arrogáns nyugatiként elintézni.

Magyarország és Lengyelország óvatosságból nem is kíván csatlakozni az uniós ügyészséghez. Igaz, annak eszköztára nem lesz olyan széles, mint amihez Codruţa Kövesi odahaza hozzászokott. De azért a jövendő ügyész meglehetősen elszánt, és így várhatóan sok országban jobban odafigyelnek majd, hogy szabályosak legyenek az unió által finanszírozott programok.

A nagypolitika Európában mára a félelemre alapoz, lásd a lakosságcsere elméletét, amelyet egyes vezetők 2015 nyarán hoztak divatba, de hasonlóképpen járnak el a Brexit támogatói, sőt, Trump sem különb: kiválasztanak egy vélt ellenséget, fenyegetéseket festenek a falra és azután megmentőként jelentkeznek. Veszélyesen gyakran megy ez így mostanában  – fejtette ki a a Süddeutsche Zeitungnak adott hosszú interjúban a klagenfurti Alpok–Adria Egyetem rektora, az osztrák rektori konferencia elnöke.

Oliver Vitouch, aki magatartáskutató, hozzáteszi, hogy a félelem gyakran párosul dühvel, mert az emberek tehetetlennek érzik magukat, illetve úgy gondolják, hogy nem hallgatják meg őket. Egyre kevesebb biztos pontra tudnak támaszkodni. A normák meginogtak és már nem nyújtanak biztonságot. Ez persze mindenkinél más és más mértékben jelentkezik, itt sok függ mennyire látja úgy az illető, hogy a maga ura. De a szabadság fokozott bizonytalansággal is együtt járhat. Úgy érezni, hogy az egész világ megbolondult, szorul vissza a józan ész. Lásd az USA-t, a briteket, Brazíliát, Magyarországot, Lengyelországot és pár nappal ezelőttig Olaszországot. Mindenütt olyanok ülnek a kormányrúdnál, akikről sosem gondolták volna. Az egyik ok a migráció, a másik a közösségi média előtérbe nyomulása. Még titkosszolgálatok is tudatosan használják. A következmény az, hogy megszűnik a bizalom a bejáratott információs intézmények, így a sajtó és a tudósok iránt.

További indok, hogy növekednek az egyenlőtlenségek a fejlett államokban és ez veszélyes. Az emberek félnek, hogy elvesztik eddigi társadalmi státuszukat és olyanokhoz menekülnek, akik egyszerű válaszokkal szolgálnak. Itt jelennek meg az erős emberek, akik ütős kijelentéseket tesznek. Ám amint hatalomra kerülnek, megindítják a javak elosztását felfelé, ezért azután csak tovább rosszabbodik a helyzet. De a bárányok maguk választották a mészárosukat. Maga a szakértő egyrészt attól tart, hogy az destabilizálódás odáig jut egyes uniós tagállamokban, illetve a világban, hogy a végén szétesik az EU, illetve megnő a háború veszélye. Súlyosabbá válik az erőforrások körüli viszályok kockázata. Pont ezért több józan észre, összefogásra és együttműködésre volna szükség. A másik félelme a klímaváltozás.

Ugyanakkor a populisták gyenge pontját abban látja, hogy magukat leplezik le. A lelkiismeret hiánya nálunk gyorsan a hatalommal való visszaéléshez és korrupcióhoz vezet. Ez akkor válik veszélyessé, amikor valaki sokáig gyakorolja a hatalmat. Akkor ugyanis annyi támogatást, illetve függést tud kikényszeríteni, hogy az emberek boldogan vonulnak a háborúba. Ez már súlyos katasztrófákhoz vezetett a múlt században, és sokan ismét csak a történelemkönyvekből, nem pedig a nagymamájuk elbeszéléseiből ismerik a történteket.

Magyarországon már nincs szabad sajtó, de a sajtószabadság még létezik, a viszonyok még nem olyanok, mint az oroszoknál vagy a törököknél, mert Orbán ravasz és egyetlen újságírót sem akadályoz személy szerint a munkájában, csak éppen már nincsenek meg a szabad újságírás feltételei – írja a Süddeutsche Zeitung. Üzletemberekre bízza a piszkos munkát. Így látja a helyzetet Gergely Márton, a HVG vezető szerkesztője, aki a jövő héten egy lengyel és egy osztrák kollégával közösen Ausztriában és Németországban előadó-körúton számol be arról: milyen is az, amikor lépésről lépésre felszámolják a média függetlenségét.

A Gazeta Wyborcza munkatársa arról beszélt, hogy a hatalom őket a megrendelések leállításával igyekezett kiéheztetni, de válaszul fizetőssé tették az online változatot és ezzel megmenekültek. Az ellenoldal most az állami hirdetések megvonásával próbálkozik, nem beszélve a jóformán folyamatosan indított perekről. A bécsi Falter újságírónője rámutatott, hogy a jobboldali populisták fokozatosan akarják bekeríteni a sajtószabadságot: saját médiabirodalmat építenek, álhírekkel félelmet keltenek, lejáratják a bírálókat, fokozottan támaszkodnak a Facebookra, támadják a sajtószabadságot, állami médiát kívánnak létrehozni és azon vannak, hogy az ellenfeleket anyagi eszközökkel lehetetlen helyzetbe hozzák. Hozzátette, hogy egyes pontokat tekintve Ausztria már szinte túl is tesz Magyarországon.

Gergely Márton ez utóbbi megjegyzést túlzásnak tartja, hiszen a KESMA hatalomkoncentrációja egészen példátlan. Ezen felül a lakosság fele mindent elhisz Orbánnak, ideértve, hogy a kritikus médiát Soros pénzeli. Ennél fogva sokak szemében az ilyen újságírók az állam ellenségének számítanak. Azonkívül a miniszterelnök sok mindent a Facebookon keresztül hoz nyilvánosságra, csak ebből dolgozhatnak a lapok is. Ideértve a hatalom álhíreit és félelemkeltő bejegyzéseit.

Az újságírók körül lassan elfogy az oxigén: nincsenek hírforrások, nincs pénz, ugyanakkor a leleplezések következmények nélkül maradnak, mert az igazságszolgáltatás nem lép, az ügyészséget pedig a kormány alá rendelték. De emellett sok magyart érdekel az igazság és ez lendületet ad, noha az eredménytelenség láttán időnként hajlamosak apátiába süllyedni az ellenzéki sajtómunkások.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.