Médiaszakemberek és politikusok részvételével kereste erre a kérdésre a választ a Friedrich Ebert Alapítvány mai kerekasztal-beszélgetése. Krekó Péter bevezetőjét követően, Ónody-Molnár Dóra moderálásával Bayer Judit médiakutató, Magyar Péter, a 444.hu újságírója, illetve Jávor Benedek, Budapest Brüsszeli Képviseletének vezetője és Donáth Anna európai parlamenti képviselő fejtette ki véleményét. (A nyitó kép forrása: Deutsche Welle.)
Közismert, hogy hét-nyolc éve kemény lejárató kampány folyik földrészünk integrációs szervezete ellen – főként Oroszország részéről. E sajátos „háború” terepe mindinkább a kibertér lett; az a közeg, ahol a közösségi oldalak (Facebook, Twitter stb.) mellett, kitüntető szerephez jutottak az internetes hírportálok, illetve kommentálórovataik.
Érdekeinek megfelelően a Putyin pénzelte weblapok azt sulykolják, hogy az Európai Uniónak voltaképpen nincs is létjogosultsága. A Németország–Franciaország páros a saját önös érdekeinek az érvényesítésére törekszik, s végső soron az a célja, hogy a bevándorlással „elnemzetlenítse” a kontinenst és mindenfelé „melegdiktatúrákat” hozzon létre. A Kreml nem eltüntetni, hanem meggyengíteni igyekszik az uniót (hiszen végül is piac a számára). Egyebek mellett azzal is próbálja aláásni, hogy erősíti az EU-ellenességet, kilépésre ösztönzi a tagországokat.
Az álcázott „információs” háború megnehezíti a védekezést, az ellentámadást. Brüsszelnek nincs is ehhez a szükséges infrastruktúrája, ráadásul az általa vallott értékek is lehetetlenné teszik a méltatlan eszközöket – fogalmazott Bayer Judit.
Ahogyan a német alapítvány által szervezett vitában Magyar Péter fogalmazott: eltérően a korábbi, hidegháborús gyakorlattól, most nem lehet rakétatelepítéssel válaszolni a fenyegetésre, a dezinformációs „kavarásra”. Az Európai Uniónak egyetlen hatékony fegyvere maradt: a szankciós politika.
De miért hull termékeny talajra a félretájékoztatás? Egyfelől azért, mert a tagállamok egyike-másika (például Magyarország is!) saját belpolitikai céljaira használja föl a Moszkva által sugalmazott, a magyar nyelvű orosz portálokon olvasható szólamokat, például azt, hogy Brüsszel a negyedik birodalom megteremtésére, a nemzetállamok felszámolására törekszik.
Másfelől azért sikeres a félretájékoztatás, mert – technológiai természetű okok miatt – megroppant és megfakult a hagyományos média. Tévedésnek bizonyult az a remény, hogy az internet megteremti majd az átfogó és pontos tájékoztatást, tájékozódást. A hagyományos sajtó ellenőrző, szűrő szerepe jószerével megszűnt. Tényeknek álcázott dezinformációk lepik el a kiberteret, és a médiaközegben létrejött új üzleti modell sem kedvez a minőségi törekvéseknek. Algoritmusok irányítják a platform-média felületein folyó agymosást, és oda ömlik a reklámpénz, ahová a manipulált hírfogyasztó rákattint.
Jávor Benedek még nem kongatná meg a vészharangot, mert a Brüsszel-ellenes félretájékoztatás hatékonysága kérdéses. Az Európai Unió támogatottsága változatlanul igen magas, és az euroszkeptikusok nem tudtak áttörést elérni a legutóbbi választáson. A brexitet pedig végképp elhibázott lenne az oroszok nyakába varrni.
Ugyanakkor az EU hátránya tetemes – a dezinformációval szemben folytatott küzdelemben. Ám az alacsony hatékonyság – fejtegette Donáth Anna – összefügg az egész médiatér komplex válságával. Két eszköz kínálkozik a félretájékoztatás, a zavarkeltés megfékezésére. Az egyik az internet észak-koreai típusú korlátozása, ami elképzelhetetlen, hiszen ez a szabadságjogok megnyirbálásával lenne egyenértékű. A másik azoknak a tagállamoknak a megrendszabályozása lenne, amelyek kormánypropagandája tevőlegesen hozzájárul a félretájékoztatáshoz. Csakhogy a média területe tagállami hatáskör, illetve egy-egy ország médiaviszonyaiért magasabb szinten Brüsszel nem szívesen vállal politikai konfliktust.
Donáth Anna szerint még jó ideig eltart, amíg sikerül egységbe kovácsolni azokat az uniós erőket, amelyek erőteljesebb, közös fellépést sürgetnek a félretájékoztatással szemben. Ahogyan más kérdéskörökben is főként a civil kezdeményezésekre számíthatunk (például az alapvető, demokratikus, európai értékek elfogadtatásának ügyében), ugyanígy a dezinformáció visszaszorításához is elengedhetetlen az uniós polgárok aktív részvétele.
Arra a kérdésre tehát, hogy mit tehet Brüsszel a félretájékoztatás ellen, az alapítványi vitából a hallgatóság ezt a sovány tanulságot szűrhette le: vajmi keveset.