A famatuzsálemek védelméért küzd a fiatal kutató

Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyik fiatal kutatója jó évtizeden át 2000 faegyedet vizsgált meg 531 településen, településrészen járván; 45 ezer kilométert tett meg azért, hogy feltérképezze hazánk faóriásait. Minderre az elképesztő ökológiai értékük miatt nagy becsben tartott egyedek megismerése és megóvása végett volt szükség – állítja a MATE szakértője. Ismerjük meg hát ezeket a különleges lombhullatókat és örökzöldeket a közelgő környezetvédelmi világnap alkalmából! (A nyitó képen: köröstarcsai fekete nyárfa; mellmagassági törzskerülete 1088 cm.)

Szelídgesztenye a surdi (Zala megye) szőlőspincék között; mellmagassági törzskerülete 762 cm.

A nagy törzskerületű fák változatos mikro-élőhelyeket tartanak fenn, mint például odvak, korhadt törzsek, ágak, pusztuló koronák, hámló kérgek, amelyek mindegyike sok speciális fajnak ad otthont. Ilyenek például a gombák, zuzmók, madarak, apró emlősök és veszélyeztetett rovarfajok. Ezért is tekinthetők az öreg fák által meghatározott rendszerek a biodiverzitás forrópontjainak. Egyes fák a koruk vagy éppen a méretük miatt érdemelnek védelmet, azonban vannak olyan idegenhonos fajok is Magyarországon, amelyeknek legnagyobb példányaira ritkaságuk miatt kell kitüntetett figyelmet fordítanunk. Továbbá vannak olyanok is, amelyeket különösen szép növésük, alakjuk, esetleg a normálistól eltérő fejlődésük vagy történelmi, népi vonatkozásuk emel a természeti ritkaságok sorába.

Takács Márton, a MATE kutatója vállalta, hogy feltérképezi ezeket a kulturális, érzelmi hagyatékként is szolgáló természeti kincseket. „Az idős és nagyméretű fák az ország természeti örökségének olyan pótolhatatlan, s ezért felbecsülhetetlen elemei, amelyeknek a számbavétele és aktív védelme alapvető feladatunk”– hangsúlyozza a szakértő.

Óriás mamutfenyő a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Balkányban. Mellmagassági törzskerülete 570 centiméter.

A kutató 48 nemzetségből, azon belül 72 fajból vizsgálta az egyedeket. A legtöbb felmért faegyed közönséges bükk (400 db) és kocsányos tölgy (379 db) volt. A fákat érintő fertőzések tekintetében a leggyakrabban előforduló gombás megbetegedés a taplófertőzés volt, amely a felmért 2000-ből 123 fa esetében fordult elő. Kiderült: a tapló a közönséges bükköt károsítja a legjobban, 400 bükkfából 66 fertőzött volt. Agrobaktérium-fertőzéssel a 2000 fából 217 fa érintett, ez a típusú fertőzés a fekete nyárfát sújtja leginkább. Borostyánt a 2000-ből 353 fa esetében talált a szakértő a bejárt 531 településből 157-ben. Borostyán a legnagyobb arányban a kocsányos tölgyeken fordult elő.  

A vizsgált 2000 egyednek valamivel több, mint a fele (52,35%) jó vagy kitűnő állapotban volt, ezzel szemben a fák 6,05%-a elpusztult.  Az egészségi állapotot tekintve elmondható, hogy bizonyos fajok legnagyobb képviselői általában rossz állapotban vannak (nyárfák). Sajnos, azoknak a fajoknak az esetében, amelyeknek több károsítóval kell felvenni a küzdelmet – mint például a bükk egyedei –, még lehangolóbb a kép. A kutató szerint a dokumentálás döntő jelentőségű. „Az utóbbi egy-két évtizedben olyan óriásokat vesztettünk el, mint a szentgyörgyvári szelídgesztenye, a zsennyei kocsányos tölgy, a rák-tanyai hegyi szil, a balatonhenyei bükk” – mondja Takács Márton.

A fiatal szakértő bízik abban, hogy az analízis révén kapott adatok – az egyes adatbázisok frissítése, kibővítése nyomán – hozzájárulhatnak e ritka természeti értékeket képviselő növények védelméhez, tovább éléséhez.