A mondás úgy szól: számolj tízig, és végy egy mély lélegzetet. A „mélylevegő-kezdeményezés” pedig azt állítja magáról: segít számolni. Három végzős pszichológus hallgató, valamint egy grafikusként csatlakozó mechatronikai mérnök által tavaly létrehozott „mélylevegő-projekt” nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy tudományos igénnyel, mégis közérthetően osszon meg információkat a lelki egészségről és hangulatzavarokról a közösségi médiában.
A kis csapat és segítői nemcsak az ismeretterjesztésre és a lelki egészség támogatására figyel, hanem fellép a lelki-idegrendszeri betegségekkel élők megbélyegzése, kirekesztése ellen is. Olyan támogató közösséget hívott életre, amelyben senki sincs egyedül a problémáival. A követőik száma rohamosan nő az internet közösségi felületein, a Facebook-on, az Instagramon. Az utóbbin máris jó 92 ezren vannak.
Sikerük titkát abban látják a kiemelkedő grafikai munkán és megbízható pszichológiai tartalmakon túl, hogy fiatalok szólítják meg a fiatalokat.
Ma már a Magyar Pszichiátriai Társaság támogatásával a hátuk mögött, sok ELTE-s pszichológus-hallgató segítőjükkel jócskán túlléptek az első elképzelésükön, hiszen középiskolákba járnak előadásaikkal és egyre újabb kezdeményezésekkel lépnek színre. Hamarosan könyvük jeleik meg Elmerülő címmel Az Elmerülőt haszonnal forgathatják mindazok, akik szeretnék jobban megérteni a saját, belső világukat, vagy kíváncsiak arra, mi zajlik a másik emberben, aki valamilyen mentális betegséggel küzd, vagy ismer olyat, aki ebben érintett.
Augusztusában „Mutasd meg, ami benned van” fotókihívásukat azzal a céllal tették közzé, hogy az érintettek által beküldött képek segítségével ne csak online, hanem offline is bemutathassák a súlyos depresszióval élők mindennapjait, nehézségeit, és segítsék megértő, támogató társadalmi környezet létrejöttét.
A kiállítás az érintetteket is megszólítja: láthatják, hogy nincsenek egyedül, sokan küzdenek hasonló problémákkal. Segíti a hasonlóságok megtalálását, hogy kevésbé érezzék magukat elszigetelve.
A súlyos depressziósok jelentkezhettek egy zárt Facebook-csoportba. A háromhetes fotókihívás közben hetente kiválasztották a legjobb, legmegérintőbb fotókat és a hozzájuk tartozó gondolatokat. A három hét alatt hét alkotó 28 fényképét vették föl a gyűjteménybe.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai kar (Budapest, VII., Kazinczy utca 23-27.) aulájában ma megnyílt tárlat bőven több és elgondolkodtatóbb, mint egy egyszerű fotókiállítás, mert ha tudomásul vesszük, hogy ma minden tizennegyedik ember él közöttünk depresszióval, és a számuk a 30 évvel ezelőttihez képest a másfélszeresére nőtt, akkor megállapítható: társadalmi problémával szembesülünk. Egy olyan társadalomban, ahol fogorvoshoz kell menni, ha fáj a fogunk alap, ahol már óvodában megtanulunk alaposan kezet mosni, később tanuljuk az egészséges életmód ezernyi feltételét, ám a lelki egészségünkről szó sem esik. Ha pedig efféle bajban vagyunk, fel sem ismerjük azt, vagy ha érezzük is, hogy segítségre szorulnánk, akkor mit sem tudunk a hogyanról. A korülöttünk lévő világ pedig kitaszít, ha látja a másságot, a fura reakciókat, vagy viselkedésformákat.
A súlyos depresszió, ami nem egyenlő a szomorúsággal, az átmeneti rosszkedvvel, hanem betegség, ami szakszerű segítséggel felismerhető és kezelhető. A hozzávetőlegesen 700 ezer magyar beteg súlyos teher az egyénnek, a családnak és a társadalomnak, a gazdaságnak is, még ha strucc módjára viseltetünk is e problémával szemben.
A mit lehet tenni kérdésére annyira egyszerűek a válaszok, ahogyan a „mélylevegő-projekt” is leszögezi: a megbélyegezettség feloldásával a hatékony kezelésért. Mert probléma és teendő van jócskán: az öngyilkosságok megelőzése, az öngyilkossági kísérletek csökkentése – a mainál sokkal több figyelemmel és megelőző programokkal. Az alapellátásban dolgozók figyelmének a fölhívása a lelki problémákra. Az „elveszett”, a rendszerből „kiesett” betegek számának csökkentése az ellátórendszeri szintek és társszakmák közötti kommunikáció fejlesztésével. A terápiás irányelvek folyamatos frissítése. A gyógyszerterápiás módok bővítése. És nem utolsósorban: sürgősségi pszichiátriai részlegek kialakítása.
Most egy kiállítás, amely képeken és hozzájuk fűződő személyes gondolatokon keresztül mutatja be, hogyan látja és éli meg egy súlyos depresszióval élő ember a mindennapokat. Holnap egy kézfogás, amely segíthet az elmélyült önvizsgálathoz, és a bátorságot ad a felismeréshez, a támogatás kéréshez, és a gyógyulás útjára lépéshez. Még számolunk tízig, aztán mély levegőt veszünk…
