Nem járnak ötletért a szomszédba…

...a győri megállóbizottság zseniális tagjai. Pedig járhatnának ám: a szomszédos Ausztriában ugyanis ezeregyszer ésszerűbben gondolkodnak, okosabban cselekszenek. Tessék csak körülnézni odaát! Győrött viszont egészen más a módi: akár tízszer is szóvá kell tenni a hiányosságokat, a bajokat, mire a város illetékesei hajlandók tudomásul venni. Így jártam egy sokak (pl. a városháza urai) számára piti, jelentéktelen üggyel, a Bécsi-kapu téri buszmegállóéval. Lássuk! (A legfrissebb felvétel 2022. június 8-án 11 óra 44 perckor készült.)

A győri – ki tudja, milyen ügyi bizottság tagjai – talán megpróbálják megérteni, hogy egyáltalán miről van szó, netán újabb bizottságot alakítanak az ügyben, kikérik jogászok meg főnemtudomkik szakmai véleményét, előterjesztenek, vitatkoznak az ügyről, témáról. A lényeg, hogy lázas munka látszatát keltsék (de csak annyira, hogy tevékenységük munkává ne fajuljon!) , ügybuzgalmat mímeljenek, majd a végén úgy tesznek, mintha a rengeteg tisztségviselő és szakember ezeregy szemével vette volna észre, fedezte volna föl: ezt vagy azt meg kell csinálni, meg kell szüntetni stb.

De ki figyel az olyan „apróságra”, mint a Bécsi-kapu téri, nagyon forgalmas buszmegálló állapota. Íme az ügy története:

Valaki kitalálta, hogy éppen a buszmegállóba, azokra a helyekre, ahol az autóbuszok ajtaja nyílik, facsemetét kell ültetni. Az elképesztően okos és forradalmi ötlet következménye: aki le- vagy fölszáll a buszra, az kerülgeti a csemetét, közben beletapos a fácska körüli földbe, ami esőben jófajta sárrá alakul át.

Miután az Infovilág ezt (is) szóvá tette, még nem történt semmi sem, mert minden bizonnyal összeült a bevezetőnkben már említett brainstorming-bizottság, hogy kellő időt fordítson ötletelésre. Hónapok teltek el, mire egy (orvosi esetnek beillő) ötletroham eredményeképpen csapadékáteresztő műgyantával lefedték a fácska körüli talajt, és e világraszóló, sőt, zseniális ötlettől eltelve azt gondolták, hogy megoldották a gordiuszinak nem nevezhető csomót.

Erre jött megint az a fránya és mindig elégedetlenkedő, a kákán is csomót kereső Infovilág, és megírta: igaz, hogy a sár eltűnt, ám ott a fácska, ami akadályozza ezrek le- és felszállását. Újabb hetek teltek el, összeültek a városházi (vagy GyőrSzolgnál időző) bölcsek, és határoztak: ki kell vágni a fácskát.

Kivágták hát szegényt, mint a macskát sz..ni, ám ott hagyták a kb. 10 centis, súlyos, eleséses balesetek okozóját, a fatörzscsonkot.

A zseniális ötletet kifogásoló Infovilág-cikk hatására (megint csak heteknek kellett eltelnie, elvégre tanácskoztak az illetékesek, ötleteltek, határoztak, jegyzőkönyvet vettek föl a megbeszéléseikről…) végre cselekvésre szánták el magukat, aminek eredménye:

eltüntették a fatörzs-csonkot a buszmegállóból.

…miáltal újra balesetveszélyessé vált a buszra föl- és leszállás.

Tehát bezárult a kör, visszatért az ügy a kiindulási pontjára. Nem hiába törte annyit a fejét a sok okos, rátermett, szakmáját kiválóan értő, hűséges ember, meglett az eredménye.

A murva egyébként (ez a tulajdonsága), ha sokan tapossák, és egy buszmegállóban ez ekként van, ide-oda pattog, főként az úttestre. Ha gépkocsi vagy kerékpár áthajt rajta, képes kipattanni, és szemközt találni azokat, akik kisgyerekekkel a megállóban ülnek, és várnak a buszukra.

dav

Ideje tehát, hogy ismét összeüljön a megállóügyi bizottság, és újabb határozatot hozzon, mondjuk, arról, hogy áthelyezik a megállót valahová…

Feltehetően össze is ült a győri városházi (és más testületi, intézményi, egyetemi) tudósok jeles bizottsága, és kitalálta: fát kell ültetni a kifogásolt helyszínre, a murva-négyszög kellős közepébe. Igaz, a világraszóló ötlet nem új, de a győriek minden bizonnyal el is feledkeztek róla. A facsemetét és kitámasztóját a Nobel-díj várományos szakértők el is helyezték az egy ideig pusztán virító, különösen a forgalmas buszmegállóban bokaficamító murvanégyszög mértani közepében.

És ugyanezzel a tudós határozatukkal a biztonságos leszállást segítő műgyanta-felületet is eltüntették, mert lyukas volt a közepe.

Ahelyett, hogy befoltozták volna, az egészet fölvésték, és helyét leszórták fehér murvával…

És most, miután sikerült visszaforgatni az idő kerekét (nem az első győri rekord!), ott vagyunk (miként mondani szokták), ahol a (Rába-)part szakad. A feltehetően jól fizetetett ötletelő bizottság, miután tagjai kihörpintették Mancika városház-szerte híres kávéját, megelégedetten hátra dőltek, és félhangosan megjegyezték: ez férfimunka volt.

Természetesen az Infovilág is gratulál a buszmegálló forgalmát példásan gátló facsemete-elhelyező bizottságnak. Csak így tovább, következhet a zsenialitás és szakmai rátermettség újabb bizonyítéka. Ígérem, beszámolok róla. Azaz: csak beszámolnék. Tegnap mintegy 20 (húsz), ha nem több alkalommal próbáltam beszélni a GyőrSzol cégnek azzal a munkatársával, aki a fentebb írt esetekben állítólag illetékes. Miként ez Győrött természetes, képtelen voltam elérni a városi vállalkozás felelős emberét, annak ellenére, hogy a GyőrSzol két telephelyén két telefonközpontos kereste őszinte odaadással az illetőt. Aztán megtalálta egy munkatársnőjét, aki fölírta nevem s telefonszámaimat, ígérvén, hogy az illetékes úr visszahív. Egy nap sem volt elegendő a visszahívásra. Ő tudja, miért… Talán kiment a buszmegállóba és kificamította a bokáját. Még szerencse, hogy mentőre nem kell hónapokat várni.