Győr a változatlanság városa

November 2-án jelent meg az alább olvasható cikkünk, amit ezennel kiegészítünk, mert időközben új fejlemények történtek, amiket leginkább képekkel mutathatunk be olvasóinknak. Mindenekelőtt tudni illik, hogy a Győr, Bécsi-kapu tér/Zechmeister utcai buszmegállóval kapcsolatos észrevételünket másfél évvel ezelőtt tettük közzé első alkalommal, és azóta jó néhány, képekkel illusztrált írásunk foglalkozott az emberi nemtörődömség, mi több, “csakazértis/csakazértsem” butaság akár nemzetközileg szabványosítható esetével. A sztori röviden: a győri Zechmeister utca mindenáron való fásítása okán fácskát ültettek az ottani szerfölött forgalmas buszmegállóba, éppen arra a helyre, ahol a buszok föl- és leszállói föllépnek a járműre, illetve lelépnek a járműről. A történet folytatása alább olvasható. Most a sztori utolsó felvonását kívánjuk közzé tenni: érdemes volt tavaly május óta ki tudja, hányszor foglalkozni ezzel az egyébként piti üggyel, mert a héten végre megoldódott a probléma: akadálymentessé tette az illetékes győri vállalat a buszmegállót. Íme a “kisimított” megálló:

A felvétel 2022. november 11-én készült.

Ez kép pedig ma (2022. november 18-án) délben:

Itt pedig olvasható a teljes megállósztori. Szégyenletes, hogy a 21. század első ötödében ilyesmi megtörténhet, ilyennel adnak (?) témát űjságíró és fotoriporter számára az egyetemmel is büszkélkedő magyar nagyvárosban, Győrött.

“Ez aztán a várospolitika! Győr büszke lehet” címmel legutóbb 2022. szeptember 9-én írt lapunk arról, hogy van Győrött (a többi között) egy olyan (ráadásul szerfölött forgalmas) buszmegálló, amiről már X alkalommal írtunk. Mindenekelőtt azért, hogy felhívjuk a megállókért felelősök figyelmet: a Zechmeister utca/Bécsi-kapu tér-i megálló balesetveszélyes. Az írás megjelenése óta eltelt csaknem kilenc hét nem volt elegendő a győri buszmegállók karbantartójának, a GyőrSzol-nak az ügy megoldására. Fotoriporterünk ma újra arra járt, és képein rögzítette a változatlanságot. Pardon: a facsemetét megint kivágták, de a föl- és leszállók számára bizonytalan talajnak számító murva megmaradt. A végtelenedő megállóügyet természetesen most ismét a nagy nyilvánosság elé tárjuk, alább pedig olvasható a szeptember 9-i cikkünk.

Nem járnak ötletért a szomszédba a győri “megállóügyi bizottság” zseniális tagjai. Pedig járhatnának ám: Ausztriában ugyanis ezeregyszer ésszerűbben gondolkodnak, okosabban cselekszenek, mint a négy folyó városában, aminek lakói évszázadokon át próbálták utánozni a sógorokat, próbáltak úgy élni, viselkedni, mint a sok tekintetben szerencsésebb nyugati szomszédok. Mihelyt kellő energiával sugározni kezdett az osztrák/bécsi tévé, tehát a múlt század ötvenes éveinek közepén, megjelentek a városban az első, nyugatra néző tévéantennák, hogy a győriek kitekinthessenek a szabadságba, a számukra az álmok országába…

Ha a keserűségtől nem szorulna ökölbe a gondolatom (tudom, óriási képzavar!), akkor röhögnék az ügyön. Azon, ahogy Győrött egy pitiáner, ám feltehetően legalább százezer forintba kerülő/került ügyet igyekeztek “elintézni” az elképesztően okos, fölkészült “szakemberek” és a tevékenységüket irányító és ellenőrző főnökeik valahol a városházán.

Tulajdonképpen egy piti, a város, hát még az ország dolgait (a nagyüzemi pazarlást és szakmányban folytatott lopást) illetően jelentéktelen ügyről van szó. A Bécsi-kapu téri buszmegállóról. Lássuk!

A győri – ki tudja, milyen ügyi bizottság tagjai – talán megpróbálják megérteni, hogy egyáltalán “mi a téma”, netán újabb bizottságot alakítanak az ügyben, kikérik jogászok meg főnemtudomkik szakmai véleményét, előterjesztenek, vitatkoznak az ügyről. A lényeg, hogy lázas munka látszatát keltsék (de csak annyira, hogy tevékenységük munkává ne fajuljon!) , ügybuzgalmat mímeljenek, majd a végén úgy tesznek, mintha a rengeteg tisztségviselő és szakember ezeregy szemével vette volna észre, fedezte volna föl: ezt vagy azt meg kell csinálni, meg kell szüntetni stb.

De ki figyel az olyan „apróságra”, mint a Bécsi-kapu téri, nagyon forgalmas buszmegálló állapota! Érdemes összefoglalni az ügy kronológiáját, történetét, mert bizony, bohózatba illik; félő, hogy nem ez az egyetlen és nem az utolsó győri bohózat:

Valaki kitalálta, hogy éppen e buszmegállóba, arra a helyre, ahol az autóbuszok ajtaja nyílik, facsemetét kell ültetni. Az elképesztően okos és forradalmi ötlet következménye: aki le- vagy fölszáll a buszra, az kerülgeti a csemetét, közben beletapos a fácska körüli földbe, ami esőben jófajta sárrá alakul át:

Miután az Infovilág ezt (is) szóvá tette, még nem történt semmi sem, mert minden bizonnyal összeült a bevezetőnkben már említett brainstorming-bizottság, hogy kellő időt fordítson ötletelésre. Hónapok teltek el, mire egy (orvosi esetnek beillő) ötletroham eredményeképpen csapadékáteresztő műgyantával lefedték a fácska körüli talajt, és e világraszóló, sőt, zseniális ötlettől eltelve azt gondolták, hogy megoldották a gordiuszinak nem nevezhető csomót.

Erre jött megint az a fránya és mindig elégedetlenkedő, a kákán is csomót kereső Infovilág, és megírta: igaz, hogy a sár eltűnt, ám továbbra is ott a fácska, ami akadályozza ezrek le- és felszállását. Újabb hetek teltek el, összeült a városházi (vagy a GyőrSzolnál időző) bölcsek tanácsa, és lőn határozat: ki kell vágni a fácskát.

Kivágták hát szegényt, mint a macskát sz..ni, ám ott hagyták a kb. 10 centis, súlyos, eleséses balesetek okozóját, a fatörzscsonkot. …miáltal újra balesetveszélyessé vált a buszra föl- és leszállás.

A zseniális ötletet kifogásoló újabb Infovilág-cikk hatására (megint csak heteknek kellett eltelnie, elvégre tanácskoztak az illetékesek, ötleteltek, határoztak, jegyzőkönyvet vettek föl a megbeszéléseikről…) végre cselekvésre szánták el magukat, aminek eredménye:

eltüntették a fatörzscsonkot a buszmegállóból.

Tehát bezárult a kör, visszatért az ügy a kiindulási pontjára. Nem hiába törte annyit a fejét a sok okos, rátermett, szakmáját kiválóan értő ember, meglett az eredménye.

A murva egyébként (ez a tulajdonsága), ha sokan tapossák, és egy buszmegállóban ez ekként van, ide-oda pattog, főként az úttestre. Ha gépkocsi vagy kerékpár áthajt rajta, képes visszapattanni, és szemközt találni azokat, akik például kisgyerekekkel a megállóban ülnek, és várnak a buszukra.

Ideje lett tehát, hogy ismét összeüljön a megállóügyi bizottság, és újabb határozatot hozzon, mondjuk, arról, hogy áthelyezik a megállót valahová…

Feltehetően össze is ült a győri városházi (és más testületi, intézményi, egyetemi) tudósok jeles bizottsága, és kitalálta: fát kell ültetni a kifogásolt helyszínre, a murva-négyszög kellős közepébe. Igaz, a világraszóló ötlet nem új, de a győriek minden bizonnyal el is feledkeztek róla. A facsemetét és kitámasztóját a Nobel-díj várományos szakértők el is helyezték az egy ideig pusztán virító, különösen a forgalmas buszmegállóban bokaficamító murvanégyszög mértani közepében.

És ugyanezzel a tudós határozatukkal a biztonságos leszállást segítő műgyanta-felületet is eltüntették, mert lyukas volt a közepe.

Ahelyett, hogy befoltozták volna, az egészet fölvésték, és a helyét leszórták fehér murvával…

És most, miután sikerült visszaforgatni az idő kerekét (nem az első győri rekord!), ott vagyunk (miként mondani szokták), ahol a (Rába-)part szakad. A feltehetően jól fizetetett ötletelő bizottság, miután tagjai kihörpintették Mancika városház-szerte híres kávéját, megelégedetten hátra dőltek, és félhangosan megjegyezték: ez férfimunka volt. Az ám, előtte újabb facsemete ültetéséről is döntöttek, mert ők, bizony, dolgoznak, láthatja ország s világ.

Természetesen az Infovilág is gratulál a buszmegálló forgalmát példásan gátló facsemete-elhelyező bizottságnak. Csak így tovább, következhet a zsenialitás és szakmai rátermettség újabb bizonyítéka. Ígérem, beszámolok róla. Azaz: csak beszámolnék. 2022. június 8-án mintegy 20 (húsz), ha nem több alkalommal próbáltam beszélni a GyőrSzol cégnek azzal a munkatársával, aki a fentebb írt esetekben állítólag illetékes. Miként ez Győrött természetes, képtelen voltam elérni a városi vállalkozás felelős emberét, annak ellenére, hogy a GyőrSzol két telephelyén két telefonközpontos kereste őszinte odaadással az illetőt. Aztán megtalálta egy munkatársnőjét, aki fölírta a nevem s telefonszámaimat, ígérvén, hogy az illetékes úr visszahív. Egy nap nem volt elegendő a visszahívásra. Ő tudja, miért… Talán kiment a buszmegállóba és kificamította a bokáját. Még szerencse, hogy a mentőre nem kell hónapokat várni.

Csakhogy még korántsincs vége a buszmegálló-sztorinak! Amikor végre sikerült kapcsolatot teremtenem a buszmegállófácska-ügyi főmuftival, az illető írásba adta: mihelyt a cserje téli álomba szenderül, eltüntetik a buszmegállóból. És láss csodát! Túlteljesítették a tervet: még jócskán tart a vénasszonyok nyara, és ma arra járván lapunk fotoriportere észrevette a változást. Eltűnt ugyanis a sokat kifogásolt helyszínről a szegény fácska. Azt nem sikerült kideríteni, hogy valamiképpen kihúzták-e a még zöld lombocskás cserjét, vagy (elvégre gáz- és olajhiány tombol a Putyin kedvenc szövetségese által vezetett országban) kifűrészelték és beadták a közösbe, gyarapítandó a télre félre tett tüzelőanyagot.

A felvétel 2022. szeptember 9-én a déli órákban készült. Az ám, a murvát mikor tüntetik el, mikor kövezik le a szerencsétlen fácskák kivégzésének a helyét?

Hát nem zseniális?! Gratulálunk Győrnek a városi rang elnyerése 751. esztendejében. Remélhetőleg emléktáblát is elhelyeznek a buszmegállóban: “Cselekedett a megállóügyi főbizottság Orbán Viktor miniszterelnöksége, prof. Dézsi Csaba András polgármestersége idején…” És hogy még hangsúlyosabbá váljék az ügy, felváltva megszólal egy rejtett hangszóróból a “Fehérvári huszárok”, illetve valamelyik a Tankcsapda-nóta. Mert mi aztán kulturáltak vagyunk ám – nemdebár!?

Legyünk pontosak és tárgyilagosak! Egy friss fényképfelvétel a sokat bírált buszmegállóról, elvégre az idő (és a buszmegállóügyi karaván) halad. A GyőrSzol nevű cég feltehetően Márton-nap tiszteletére megszüntette a cikkünkben (és még hány íráunkban!) kifogásolt, alapvetően meg nem tervezett akadályt a sokszoros buszmegállóban. Igaz, éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a cikkünkben emlegetett megállóügyi tudós bizottság rájöjjön: még sincs rendjén az, hogy a buszokról le- és a buszokra fölszállók egy fatörzsbe ütközzenek, sárban lépkedjenek, murvában törjék ki a bokájukat. Gratulálunk, tisztelt tudós és jószívű társaság! Az utasok elhatározták, hogy hálaadó misét rendelnek a karnyújtásnyira lévő templomban a kiemelkedő szakmai tudásukról bizonyságot tett hölgyeknek és uraknak. Hála és dicsőség nekik! Egyúttal izgalommal várjuk, hogy a lefektetett kőlapokat fugázzák, majd pedig elvigyék a kerítést.