Két konferencián is foglalkoztak a héten Magyarországgal. Holott egyiknek sem szerepelt a címében hazánk neve. Mégis mindenki velünk példálózott és az összegzések is a magyar jogállamra futottak ki.
– Mindannyian látjuk, hogy a demokrácia válságban van – adta meg a felütést Věra Jourová, az Európai Bizottsági alelnöke azon az online konferencián, amelybe Brüsszel és az Egyesült Államok is be volt kapcsolva – lévén, hogy a Rutgers Egyetemenen politológiát tanító professzor, a magyar származású Daniel Kelemen volt a beszélgetés moderátora. A konferencia a pandémia által sújtott demokrácia mélyrepülésének fázisait igyekezett feltérképezni. A nyitány nem volt biztató, de menet közben kiderült, mennyire ludas ebben maga az Európai Bizottság, illetve az Európai Tanács is.
„Nem először éri támadás demokráciánkat a szélsőjobb felől épp úgy, mint a szélsőbal irányából – mondta Jourová. – És most még a digitális átrendeződés és a pandémia is kikezdi. Az emberek kezdik elveszíteni hitüket a demokráciában. Márpedig a bizalom – oxigén a demokrácia számára. Ha nincs békés átmenet kormányváltáskor, ha nem vagyunk egyenlőek a törvény előtt mindannyian, ha nincs bizalom a hatóságokban, amelyeknek minket kellene szolgálnia, s nem nekünk szolgálni őket – akkor, bizony, baj van. S ezek nélkül az Európai Unió sem képes funkcionálni.
Meg szeretném erősíteni, hogy nem hezitálunk, ha a jogállami követelményekről van szó. Összekapcsoljuk a kötelezettségszegési eljárásokat és a 7-es cikkely számonkérését, amikor ezeket a kérdéseket terítékre tesszük. Tudom, sokan az EU seriffjének neveznek, de ennek ellenére sem fogok engedni ebben a kérdésben. Nem jár automatikusan az uniós pénz, a jogállami feltételek teljesülése nélkül nem lesz támogatás.
Michal Šimečka szlovák baloldali képviselő, a RenewEurope, azaz Újítsuk meg Európát! parlamenti frakció tagja bírálta az előtte felszólalókat, mert mintha aludna az Európai Unió vezető testülete:
– Nem kellett volna Orbán csapdájába esnünk, de ahhoz időben kellett volna reagálni a jogállamot ért folyamatos támadásokra az elmúlt években – fogalmazott a demokrácia, a jogállam és emberi jogok parlamenti jelentéstevője, aki Judith Sargentini nyomdokain jár, és igazán közelről monitorozza a magyar helyzetet. – Szerintem ehhez megvoltak és megvannak most is a megfelelő eszközök, a 2. cikkely, illetve a nemrég elfogadott jogállami mechanizmus rendszerében a jogállam folyamatos monitorozása egzakt képet adhat az illiberalizmus magyar és lengyel helyzetéről.
Nem csoda, hogy nem hagyta szó nélkül David Kelemen a magyar vonatkozású kitételeket. Szerinte el kellene végre dönteni: mennyire demokratikus még egyáltalán az unió? A Human Rights Watch és számos nemzetközi listán egyre lejjebb csúsznak az uniós államok.
– Magyarországot az első nem demokratikus országnak minősítik ezek a felmérések, amelyek elég egyértelműen kimondják, hogy abból az autoriter rendszer felé nagy léptekkel haladó hibrid rendszer lett. És akkor ne felejtsük el megemlíteni, hogy az EBESZ, a Európai és Biztonsági Együttműködési Szervezet nemcsak a 2018-as, de már a 2014-es választásról is kimondta, hogy nem volt tisztességes, mert nem érvényesült az egyenlő pályák, egyenlő esélyek versenye.
A magyar helyzet aggaszt engem a legjobban, engedjék meg, hogy ezt elmondjam – fogalmazott Věra Jourová. – Eleinte a diplomácia nyelvén fogalmaztam meg, de most már egyre kevésbé tartom maam ahhoz, amikor az illiberális magyar demokráciáról beszélünk. S itt az „il” ellentétjelzőt abban a konkrét értelemben használta, hogy beteg a magyar demokrácia. „Számomra a magyar, de minden más demokráciának is két ismérve van: a független igazságszolgáltatás és a szabad valamint tisztességes választások. Én mellszélességgel kiállok a magyarokért, és nagyon feldühít, amikor magyar vezető politikusoktól hallom, hogy ezek rendben vannak Magyarországon. Dehogy vannak hisz emiatt sérül folyamatosan a sajtószabadság is.
Ezért mondom én azt, hogy Magyarország nagy gond a számomra, tényleg szívesen veszek minden tanácsot, mert azt gondolom, hogy az adott jogi kereteken belül igyekszünk mindent megtenni. A magyar választókat pedig csak biztatni tudom arra, hogy éljenek a szabad választás lehetőségével.
Hajlok én is arra, amit egyre több helyről hallunk, hogy Magyarországon nincs demokrácia, s az egyetlen ország az Unióban, amelyről ezt kijelenthetjük” – fogalmazott Michal Šimečka jogállami raportőr. – Ami pedig az Európai Tanácsot illeti, mint szlovák állampolgár is kijelenthetem: számomra elfogadhatatlan, hogy ennek a törvényhozói testületnek olyan tagjai lehetnek, akiket nem demokratikus úton választottak meg a saját hazájában. Hogy várhatjuk el a testület demokratikus működését ezek alapján? – kérdem én. Egy-két tag az egész testület legitimitását ássa alá. És ebben az a legszörnyűbb, hogy nincsenek eszközeink a testület tagságának átalakításához. Pedig hát ezek a tagok az én országom törvényhozását is bizonyos tekintetben meghatározzák!
Věra Jourová erre reagálva elmondta: teljesen egyetért, valóban probléma a tanács összetétele, ám ennek ellenére mindent megtesznek, hogy érvényt szerezzenek a jogállamnak. Viszont hányszor megkapta már a magyar kormánytól, hogy beavatkozik a magyar belügyekbe. Ami valóban nincs szándékában, de hát neki mégis csak egy közösséget kellene védeni. Amikor viszont például amerikai–uniós együttműködésről van szó – ennek részleteibe nem avatott be –, akkor Washington azt mondja, ugyan miért kötne az egész unióval együttműködést, amikor egyes tagállamok úgysem tartják hozzá magukat.
Clément Beaune francia uniós miniszter a 7-es cikkelyről beszélt ennek kapcsán:
– Ha őszinték akarunk lenni, akkor nézzük meg, mit enged meg és mit nem a 7-es cikkely. Ha szankciókat akarunk foganatosítani vele, akkor semmi értelme sincs, hisz’ tudjuk, a tanács összes tagjának a jóváhagyása kell hozzá. Azzal pedig tisztában vagyunk, hogy a teljes egyhangúság a szavazáskor – elképzelhetetlen. Hisz’ erre Magyarország példát is mutatott nemegyszer. De nem szeretném azt mondani, hogy teljesen haszontalan a 7-es cikkely alkalmazása. Mert ha kimondjuk, akkor azzal nyilvánosan ki is fejezzük, nem működnek rendben a dolgok. Még ha szankciókat nem tudunk is hozzá csatolni. A lengyeleknél már ki is mondtuk. S ezzel nem kormányzati, civil szervezetek sokaságát tudjuk magunk mellé állítani és ezzel a világ figyelmét is felhívni. Tehát még ha szimbolikus is, de szerintem fontos eleme a jogállamiság megkövetelésének. Ezzel politikai nyomás alá tudjuk helyezni az adott országot is.
Věra Jourová visszautasította, hogy nem tennének meg mindent, ami tőlük, az Európai Bizottságtól telnék. A maximális jogi eszközöket kihasználva azon vannak, hogy egyszerre több irányból gyakoroljanak nyomást Magyar- és Lengyelországra. Értve ezen a politikai nyomást a 7-es cikkellyel; a monitorozást és az Európai Bíróság és az Emberi Jogok Bíróságának verdiktjei is hatékony eszközök e téren. Egyébként a konferencia azért volt döbbenetes a számomra, mert annak ellenére, hogy Bulgáriában a korrupció még nagyobb méreteket ölt, és a lengyeleknél a média megadóztatása különösen forró témának számít, szinte csak Magyarországról és Orbán Viktorról esett szó. Nem csoda hát, hogy a héten egy másik konferencián is téma volt Magyarország.
A Média a Szabadságért című nemzetközi konferenciára a Klubrádiót is meghívták. Hardy Mihály főszerkesztő-helyettes, hírigazgató számolt be a rádiót érintő legfrissebb információkról.
Nem kis meglepetést keltett, amikor javasolta a még optimista lengyel kollégáknak, hogy egészen közelről tanulmányozzák a magyar médiarendszer átalakításának elmúlt 10 évét, már csak azért is, mert Orbán és Kaczyński erről egészen biztos nem egyszer eszmét cserélt. Biztosan van, mit eltanulniuk a lengyel vezetőknek. Másrészről szólt arról a szomorú tényről, hogy a Klubrádió letiltása a sugárzott frekvenciáról önmagában súlyos hallgatói veszteséggel járt. Viszont abszolút kiemelkedő példaként ismertette a rádió közösségi támogatásának köszönhető finanszírozását. Miután a hirdetési bevételek a 10 éve ezelőttinek a tizedére zuhantak, ebből a szempontból a hallgatóknak köszönheti a Klubrádió az életben maradását.
A lengyel szervezésű esemény rendkívül profi volt, a világ számos tájáról hívtak meg vendégeket és előadókat, így nemcsak Washingtonból vagy éppen Kaliforniából, de még Belaruszból is bejelentkeztek. Így közvetlenül hallhattuk a nyár óta önkéntes száműzetésben élő Szvetlana Tyihonovszkaját is, aki – ha szabad és tisztességes választások lettek volna az országában, akkor most nem Lukasenka, hanem ő ülne ott, illetve a férje, akit bebörtönöztek, és akinek a helyére ugrott be a kampányba az egykori tanárnő. Tyihonovszkaja azzal kampányolt akkor, hogy az igazságért fog harcolni.
„Mert az emberek az igazságot nem tudhatták meg az állami tévékből. Az igazságnak 26 éve nyoma veszett a teljes, az állam által kontrollált médiában. Azonban nem panaszkodhatunk, mert vannak magán médiatársaságok, amelyek egyelőre semmilyen vonatkozásban sem függenek az államtól. Ezért bátran kijelenthetem, hogy Belaruszban igenis sokszínű a média. Amire nagyon büszke is vagyok. Az állami média tele van pénzzel és álhírrel. Meg azzal, hogy mennyire népszerű Lukasenko. Nem baj. Mert az ország felébredt és nem adja fel ezt a harcot. Viszont tudni kell azt is, hogy a független újságírók folyamatosan támadásoknak vannak kitéve, számos esetben fizikainak is. És még börtönbe is zárják őket.”
Érdekes színfoltja volt a fórumnak Varga Judit, az Orbán-kormány igazságügyi minisztere, aki a Big Tech és a média témában mondta el véleményét és megállapította: ebben például tökéletesen egyetért Věra Jourovával, aki nem mellesleg ezen a fórumon is beszélt. Mindketten elmondták, hogy meg kell fékezni a hasznot lefölöző Google-t és facebookot. S ebben még a Ringier–Axel Springer vezérigazgatójának személyében is partnerre talált. Persze, Varga érvelése merőben más alapokon nyugszik.
Végig azt hangoztatta, hogy a nagy technológiai cégek nem a jogállam alapján működnek, nem engedik érvényesülni a sajtó- és szólásszabadságot, és nem átláthatóak. Merthogy a magyar kormány ilyen, és ez alapján vannak elvárásai. Varga Judit megkérdezte: ők akarják-e kontrollálni az életünket, vagy maradhatunk mi a saját életünk irányítói. A dilemma régóta ismerős. A magyar kormány felett senki sem gyakorolhat ellenőrzést – ez a lényeg.
Lech Wałęsa volt lengyel elnök, Béke Nobel-díjas és az egykori Szolidaritás mozgalom elindítója erősen panaszkodott a közösségi hálóra.
Szerinte szabályozni kellene a szólásszabadságot; a mai szólásszabadság: barbarizmus és banditizmus. Mert lehetővé teszi a gyűlöletbeszédet és az álhíreket. Le kellene végre ülni az asztalhoz és megbeszélni, hogyan lehetne véget vetni annak, ami például a Youtube-on zajlik, hogy sokan a megfélemlítés miatt már nem is merik őszintén leírni, mit gondolnak a gyűlöletbeszédről.
A szabályozás a szólásszabadság része. Mert a szólásszabadság erkölcsi kérdés is – mondta az egykori lengyel köztársasági elnök.