A bemutatás előtt álló film műfaját így adták meg: horror-sci-fi-thriller. Elég jó – itt-ott misztikus, irracionális mezőkre tévedő, de szimbolikus magasságokra nem törő – borzongató mozi ez.
Eredetiségben nem utazik, gondolatvilága sem túl mély, a benne megfogalmazott érzések nem átütő erejűek. Ugyanakkor nem lapos, nem unalmas, nem akciószegény, sőt fura csapda áll benne; éppen csak kevéssel hosszabb, mint kéne.
Javára írandó: nem akar többnek látszani, mint ami valójában: fordulatos, csavaros, jó színészi játékkal eladott, hatásos krimi. Lesznek kikapcsolódásra váró, nem csalódott nézői, és a bevételek sem mutatnak ráfizetést. Mivel nem minden héten akad ilyen, nézhető – szinkronizált – „halottlátó furcsaság”; a sztori és annak sodrása, meg a nő iránti együttérzés bevonzza a nézőt.
Sértené a fair playt, ha a 2,5 percnyi mindenütt látható (?!) promóción túl tartalmi kivonatot is adnék róla. Egy kulcspont talán említhető: vajon ki és mitől válik, illetve minősíthető mentálisan instabilnak?
IMDb-pontja még nincs, én 6,5-re tenném. Divat ma kicsit hideglelős szórakoztató alkotásokat hétköznapi fogyasztásra készíteni; két jó ötlet és profi képi megjelenítés kell csak hozzá. Ötlete: a párkapcsolat zegzuga és egy nő kísértetjárása a hitetlenek világában, alternatív valóságában. Jellemző, hogy ugyanezen a címen a filmtörténet több művet is számon tart: nyolc olyan utalás van, köztük tévésorozat is, mely ezt a címet vagy fő tartalmat veszi alapul. Nihil novi….?! A tudni, látni, vélni, megélni, túlélni és mások reakcióját befogadni örök konfliktusa jó sorvezető itt is.
Milyen tudnivalók kelthetnek érdeklődést a film iránt? A forgatókönyv írója és a film rendezője ugyanaz: Leigh Whannell. Neve mellett a neten mintegy 30 film sorakoztatható fel, főként a Fűrész-mozik. Kitaposta a maga számára a bizarr, rejtélyes képkockák ösvényét. Ismert, jó színészek játszanak a Láthatatlan….c. művében: Elisabeth Moss, Oliver Jackson-Cohen és Aldis Hodge.
Megtekintési ajánlat? Talán pár bonmot-val. Példabeszéd: ha félsz a pókoktól, akkor előbb-utóbb biztosan bele fogsz botlani néhányba az otthonodban; ám sokszor már az üres irtózat is elég ilyen félelemkeltéshez. Néha meg tényleg nem tudható: mi valóság és mi a (tév)képzet; ellenben az utóbbi is tud úgy fájni, mintha igazi baj, illetve baljós jel lenne.
Az álom, pláne a rémálom és a valóság összekuszálódhat. Pszichológiai trükkös magyarázat lehet pl. hogy/ha éjjel azt álmodná az ember, hogy megevett 2 kiló vattacukrot; tán reggel pánikba esve kutatni kezdi a földre esett alvópárnáját. A művészetek az éber vagy a rejtett álomfejtésre, kísértetjárásra, hallucinációkra és beteljesült rémségekre gyakran építenek: olykor kreatívan, máskor (alig) elviselhetően. Esetünk a kettő közötti jó kis átmenet.
Tehát a film: A láthatatlan ember, 110 perces szinkronizált alkotás, hazai forgalmazója az UIP-DUNA Film; írta és rendezte: Leigh Whannell; sztárok: Elisabeth Moss, Oliver Jackson-Cohen és Aldis Hodge, 16 éves életkori ajánlással adják e héttől kezdődően. A képek a film hivatalos fotóiból valók, köszönjük!