Bevallom, életemben nem hallottam eddig Nyírcsaholyról, most pedig két napon keresztül felfedezhettem ennek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei községnek az értékeit. Az itt lakók többsége a másfél kilométerre lévő Mátészalkán dolgozik, a gyerekek nagy része is ott jár iskolába. Mindenki tevékenykedik persze a háztájiban, nagyon kevés család az, akinek ne lenne itt kertje, és ne lenne csaknem önellátó zöldségből, gyümölcsből, baromfiból. (Képek: Pótor Melinda)
Jellemző a kisebb magyar falvakra – bár Nyírcsaholy nem is olyan kicsi, 2317-en lakják –, hogy az ott élők nincsenek tisztában településük hívogató értékeivel. Ha fele ennyi látnivaló lenne egy osztrák faluban, már turistacsoportokat szerveznének oda.
A szépen rendben tartott görög és római katolikus templom, az Asszonylázadás emlékműve – tudta, kedves olvasó, hogy 1960-ban négyszáz helybéli asszony lázadt fel az erőltetett téeszesítés ellen? – a Főnix Lovaspark, lovaglási és vadászati lehetőségeivel és vendégházaival, a finom ételek és italok, mind abbéli meggyőződésemet erősítik meg, hogy lenne itt bőven programja a magyar és külföldi turistáknak, annál is inkább, mivel két ország – Ukrajna és Románia – határa még fél órányi autózásra sincs, és a szlovák is csak alig távolabb. (Gondolkozzunk, persze, békeidőben!)
Magyar Csabáné polgármesternek és a jegyzőnek, dr. Cseh Katalinnak azonban nem elsősorban a vállalkozásokkal törődés vagy a turisztika kiépítése adja köznapi teendőinek a zömét. A hátrányos helyzetű gyerekeknek ingyen ad ebédet az önkormányzat – ott jártamkor karfiolkrém-leves, brassói és házi (a közmunkások által készített) savanyúság alkotta a menüt. Foglalkozni kell intézményesített formában a hatvanon felüliekkel is. A járvány miatt az idősek napközije most zárva tart, nem maradnak éhen: rendszeresen házhoz viszik nekik az ebédet, és ha kell, bevásárolnak helyettük.
Bár a falu megtartó ereje példás, ennek ellenére elvándorolnak innen messzi tájakra, akárcsak az ország bármely szegletéből. Igaz, hétvégén vagy ünnepekkor hazalátogatnak a nyírcsaholyiak, és rokonokkal elmennek a misére. Itt – főleg a görög és római katolikus – egyháznak erős az összetartó, közösségépítő ereje.
Meggyőződésem: a helyi gasztronómia is turistacsalogató lehetne. A sárga túró, amelyben egyáltalán nincs túró és elsősorban húsvétkor fogyasztandó böjtös étel, de bármikor kellemes köret, vagy a lapcsánka, amely sokféle ízesítésben dívik, és újabban tökkel, cukkinivel, kaporral társítják, netán a lapcsánkában panírozott-sütött hússzelet, a természetesen helyben szüretelt szilvával készített pite, mind vonzanák a nem ide valókat. Az őzpörkölt már a helyi vadászati lehetőségeket jelképezi, a pálinkák a szabolcsi gyümölcsök sokoldalú felhasználásának bizonyítékai.
A legtöbb ember a lapcsánka-fesztiválon szokott összegyűlni – az idén, közismert okokból, ez elmaradt, de már nagyon várják a helybéliek és a környéken lakók is, hogy újból megmérettessék magukat e hagyományos helyi étel és más finomságok főzésének, sütésének versenyében.
Amint arról a település vezetőivel beszélgettünk, a turizmus kitörési pont lehet, a járvány miatt ez az időszak lehetőséget teremt a tervezésre, a kibontakozásra. Még nem a szálláslehetőségben gondolkodnak elsősorban, hiszen inkább egynapos programot tesz ki a falu meglátogatása. No, meg a közeli Mátészalkán is lehet aludni. De mindenképp érdemes felfedezni az itteni látnivalókat – nem utolsósorban, megkóstolni a helyi finom falatokat.
Az itt töltött két nap alatt olyan családi vállalkozásokat ismerhettünk meg, amelyek – függetlenül a turizmustól – prosperálnak, igaz, elképesztően kemény munka eredményeként. Juhász Attila és családja korszerű tejüzemében naponta 1800 liter tej vár arra, hogy elszállítsák a mátészalkai Frieslandba. Itt készül ugyanis az autentikus pöttyös, az igazi Túró Rudi, mindnyájunk kedvence. A korszerű, patyolattiszta állattenyésztő üzemben 150 tehenet, bikát és borjút tartanak. A család ifjabb tagjai is – szerencsére – az üzemben találták meg hivatásukat. A munkahely a legkorszerűbb technika ellenére is folyamatos, ünnepeket nem ismerő szorgalomra sarkall.
Mindegy, hogy húsvét, karácsony vagy újév van, a marhának enni-inni kell adni. Az sem mindegy, mit: gondosan kiszámolt a takarmány vagy az ahhoz adott jótékony – nem mesterséges – táplálékkiegészítő. Némelyik állatot névről ismeri a gazda; a törött lábbal született, botladozó kicsit, amelyről már lemondott az állatorvos, két hónapig gipszelték és ma kutyabaja, bár kissé suta maradt az egyik mellső lába.
A Főnix Lovaspark igazi mai, 21. századi birtok: a 70 hektáros területen katonás versenyeket is szoktak rendezni. Ott jártunkkor éppen lovagolni tanítják a fiatalokat. Ahogyan dr. Ungvári Zsigmondtól, a tulajdonostól megtudom, a takarmány a környékbeli gazdáktól származik. Többnyire magyar fajtájú, Furioso North Star lovakat tartanak.
A versenyek miatt, de egyébként is fontos tudnivaló, hogy korszerű apartmanházak és diákszállások várják itt a vendégeket, étkezési lehetőséggel. Előre kell foglalni, ez ma természetes, de aki igazán pihenni szándékozik idilli, csendes környezetben, annak érdemes felkeresni ezt az oázist, ápolt parkjával, vonzó biokertjével, szívélyes falusi vendéglátásával. Dr. Ungvári Zsigmondot körzeti orvosként mindenki ismeri a környéken. Járnak ide több száz kilométerről is, és nemcsak a military-versenyeken indulók és szakmai segítőik.
A Főnix Lovaspark mindemellett számos aktív pihenési lehetőséggel várja a vendégeket: kerékpáros túraútvonalak indulnak a parktól, a belső füves utak kellemes futásra, sétára, kocogásra alkalmasak. A szabadtéri tornaszínben erőfejlesztő gyakorlatokat lehet végezni, az íjászatot is lehet gyakorolni.
A biogazdaságban almát, cseresznyét, konyhakerti növényeket termesztünk, terveink szerint a gyümölcsökből rostos, tartósítószermentes ivólevet készítünk – tudom meg a tulajdonostól.
Egész más vállalkozási típusban találta meg számítását a Levendulamező tulajdonos házaspárja. Pár évvel ezelőtt Tihanyban szerettek bele a levendulába és mára Angyalné Bartha Mariann és férje, Angyal István kreativitásának köszönhetően itt is hasonló illatos birodalmat teremtettek. Sok ezer, francia fajtájú levendulatő virágzik évente kétszer itt, hogy aztán szörp, lekvár, szappan, szekrényillatosító zacskó, illatpárna készüljön belőle. A hatalmas kertben játszótér is található, ezért is szeretnek a gyermekes családok hozzájuk kirándulni – belépődíj nincs.
Kiváló ötlet, hogy esküvő után, vagy éppen előtte, itt fényképeztessék magukat a fiatal párok, a szépen feldíszített, a lila, a zöld és a fehér minden árnyalatában játszó kertben.
Itt, ahol számos gyümölcsfa is található, hogy alapanyagot adjon a lekvároknak. Csodálatra készteti a betérőt az öklömnyi nektarin, a hamvas szilva és a jókora, békebeli körte.
Ma már a környékbeli fesztiválokra, vásárokra is eljárnak, bár nagy a sikere a Szedd magad! levendulaakciónak is, ha épp itt a szezonja.