A miniszterelnök tegnap meggyújtotta a negyedik adventi gyertyát. Emelkedett hangulat, a képen áldás és békesség. Meg persze szeretet, ameddig a szem ellát. És egy nyakkendő. Ami a felvétel elején még nincs, aztán valahogy mégiscsak lett. Orbán, a Nagy Mutatványos, ezúttal nyakkendővel varázsol. (Egyazon videóban: itt még nyakkendő nélkül…)
Az Ember, Aki Még Sohasem Hazudott, nem fogy ki a mutatványokból. A kalapjában mindig akad egy újabb nyúl, amit előhúzhat. Ha meg már nyúlra sem futja, vagy volt nyúl, de lenyúlták, akkor még mindig ott vannak az ígéretek – azokkal meg teli a padlás.
Aztán valaki (mondjuk: a videó főrendezője) szólhatott neki, hogy még sem illik adventi gyertyát nyakkendő nélkül meggyújtani:
Nyugodjon meg mindenki, aki megbetegszik, azt meggyógyítjuk!
Különben is, mi, balga nép tehetünk arról, amiért még inkább hiszünk a szemünknek és a tapasztalatainknak, mint annak, amit a Nagy Mutatványos mond nekünk.
A Nagy Mutatványos (vezértábornok) már régen feladta a tényekkel való hasztalan hadakozást (csatározást, háborúskodást, fegyvertelen küzdelmet – ki-ki választhat), visszavonulót fújt a (bizony: halottakkal teli) csatatéren. Ő már csak előre tekint. Nem néz a lába elé, emiatt időnként hasra esik, és akkorát tanyázik, mint az ólajtó. Nem szánjuk, de már röhögni sincs kedvünk rajta. Sajtója, frekvenciája dögivel, hogy elhitessen bármit. Hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a kevés pedig sok.
A nulláról nem lesz könnyű bebizonyítani, hogy végtelen, de a legjobb koponyák már dolgoznak a megoldáson. Amikorra kell, meglesz az is.
Van feladat, több is, mint elég. A forint gyenge, az infláció magas, az oktatás elavult, az egészségügy romokban.
Marad az, ami eddig volt: hazudni bolondulásig. Nyakkendőt, például, a nyakkendőtlen miniszterelnökre. – A valóság illúzió, egyedül a remény a realitás.
