Oroszországot illetően alapvető feszültség van a washingtoni vezetésen belül: miközben Donald Trump udvarol Vlagyimir Putyinnak, aközben a kormányzat nagy része egyre veszedelmesebb ellenségnek tekinti Moszkvát. Ezt tanúsítja, hogy Szolnoknál 1400 amerikai, magyar, román és bolgár katona két héten át azt gyakorolja, miként kell műveleteket végrehajtani a helyi ellenállási csoportok támogatására, ha netán felségjelzés nélküli orosz egységek hatolnának be Kelet-Európába, illetve a Baltikumba – írja helyszíni tudósításában a The New York Times. A Pentagon nemrégiben korszerűsítette stratégiáját, hogy a térségbeli szövetségeseivel együtt szükség esetén meg tudja hiúsítani az orosz hibrid hadviselést.
A The New York Times emlékeztet arra, hogy májusban Trump igen meleg fogadtatásban részesítette a tekintélyelvű Orbánt, noha aggályos, hogy a magyar vezető lebontja a demokratikus intézményeket, azonkívül egyre szorosabb kapcsolatokat ápol az oroszokkal. Mindezt az elnök szó nélkül hagyta a tárgyalásokon, mint ahogy azt is, hogy a magyar kormány csupán a GDP 1,5 százalékát költi katonai célokra. A gyakorlat katonai vezetői nem kívántak megjegyzést fűzni ehhez az ellentmondáshoz. Mint mondták, hallják a háttérzajokat, de inkább maradnak a szakmánál.
A katonai felkészülés része, hogy a parancsnokok, térképek és iránytűk segítségével négy fal közt azt gyakorolják, hogy mi a teendő akkor, ha az oroszok megbénítják a szövetségesek legkorszerűbb, műhold vezérelte csapásmérő erőit. Ezzel párhuzamosan kommandósok titkos felderítő küldetéseket próbálnak, ideértve, hogy miként kell becserkészni lehetséges célpontokat és értesítéseket eljuttatni a helyi erőkhöz. Szolnoknál a többi között az volt a feladat, hogy katonákat csempésszenek az ellenséges vonalak mögé, illetve észrevétlenül kivigyék onnan őket.
A Financial Times az MTA-ügyről azt írja, hogy stratégiát még nem mutatott, csak csonkolt a magyar kormány. Máris jó páran elmentek a kutatóhálózat szakemberei közül, újakat pedig ilyen körülmények között nehéz rávenni, hogy jöjjenek.
Bírálók az erő megnyilvánulásának minősítik, hogy a magyar kormány átveszi a tudományos élet irányítását, ideértve a terület finanszírozását és az illetékesek kinevezésének jogát – írja a Financial Times. A hatalom ellenőrzése alá vonja az ország vezető kutatóintézeteit, függetlenül attól, hogy mit akar az MTA, illetve a több ezer szakember. Az ellenzék szerint a lépés sérti a tudomány szabadságát, Áder János államfő mégis aláírta a törvényt.
Böhm Gergely, az Akadémia nemzetközi kapcsolatok főosztályának vezetője azt mondja, idáig még nem láttak semmiféle összefüggő tervet vagy stratégiát. A lépés újfent csak azt tükrözi, hogy Orbán Viktor rá akarja kényszeríteni akaratát bizonyos intézményekre. A CEU azt közölte, hogy távozásra kényszerítették. Ezzel párhuzamosan csaknem 500 sajtóorgánumot fogtak össze egyetlen, kormánypárti alapítványba.
Kulturális szervezetek úgy érzik, hogy egyre szűkül a szólásszabadság tere. A kormány ezzel szemben azt állítja, hogy javítani kell a kutatások hatékonyságán. Lovász László szerint azonban a döntés sérti az európai elveket és olyan környezetet teremt, ami alkalmatlan a tudomány szemszögéből.
Krekó Péter politológus azzal magyarázza az újabb fejleményt, hogy az Orbán-rezsimnek fóbiája van mindennel szemben, ami független és autonóm. Böhm Gergely azt teszi hozzá, hogy máris jó páran elmentek a szakemberek közül, újakat pedig ilyen körülmények között nehéz rávenni, hogy jöjjenek. A reform azonban kudarcra van ítélve, mert a tudományos közösség nem hajlandó támogatni.
Újra a zsidókból csinálnak bűnbakot, és idehaza az izraeli miniszterelnök a fedősztori állapítja meg The Wall Street Journal. Új antiszemitizmus járja Európában és az Egyesült Államokban: egyre számottevőbb politikai erők porolják le azt a régi módszert, hogy a zsidókat teszik bűnbakká a társadalom bajaiért, mivel azok a szemükben a korrupt elitet testesítik meg – írja a The Wall Street Journal. Olyan pártokról van itt szó, amelyek mind a jobb-, mind a baloldalon megkérdőjelezik a liberális világrendet. A minden ellenőrzés nélküli közösségi háló csak segít az antiszemita közhelyek terjesztésében. Az egykori összeesküvés-elméletek új életre kelnek, mivel a nyugati demokráciákban egyre nagyobb a megosztottság és általános a bizalmatlanság. A londoni egyetem egyik szakértője azt mondja, a populizmus nem okvetlenül zsidóellenes, de könnyen kapható egy ilyen fordulatra.
Egyes nacionalista és demagóg erők politikai számításból keblükre ölelték az izraeli miniszterelnököt, hogy álcázhassák a saját antiszemitizmusukat. A tekintélyelvű Orbán Viktor, aki politikája alapvetésének tekinti, hogy meg kell védeni Európát a muzulmán inváziótól, sűrűn megfordul Jeruzsálemben. Egy ilyen alkalommal azt fejtegette, hogy a zsidó állam kétségtelenül tag a hazafiak klubjában. A magyar vezető azonban ezzel párhuzamosan igyekszik átírni a magyar történelmet, úgy állítva be, hogy országa a náci Németország ártatlan áldozata volt. Egyben igyekszik bagatellizálni a magyarok szerepét a holokausztban. Ez törést idézett elő a magyar zsidóság és a kormány között. De azt a Mazsihiszt vezető Heisler András is elismeri, hogy számukra Budapest sokkal biztonságosabb, mint a mai Német- vagy Franciaország. Vagyis az antiszemitizmus nem fizikai támadások formájában mutatkozik meg.
A New York-i Diszkrimináció-ellenes Liga vezetője úgy fogalmaz, hogy a zsidóknak nem jó, ha a világ elfordul a liberális demokráciától. Pedig az antiszemita közbeszéd egyre megszokottabbá válik a fejlett világban. És a legnagyobb veszély immár nem az iszlám szélsőség, hanem a nacionalista szélsőjobb, amely fél a „másoktól” és faji tisztaságról álmodik. De ugyanide tartozik a szélsőbal is, amely a zsidókat gyakran a tőkés elittel azonosítja.
Donald Trump tagadja, hogy antiszemita volna és erős kapcsolatokat épített ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. Utóbbi viszont a nacionalista és populista magyar, osztrák és brazil vezetésnek udvarol. Ily módon ő is feszültséget keltett a zsidó állam és az érintett országok túlnyomórészt liberális zsidósága között.
A francia zsidó ernyőszervezet vezetője szerint a legjobb védelmet a demokrácia nyújtja az iszlamistákkal szemben. Mert mind hozzáteszi, ha a szélsőjobb harcolni akar a muzulmán radikálisok ellen, az még nem teszi őket a zsidók barátjává. Az ugyanis tudvalevő, hogy először az iszlám szélsőségesek jönnek, majd a zsidók.
Magyarország az ékes példa arra, hogy Európában eltorzítják a holokausztot és próbálják fehérre mosni a történelmet – írja az Izraeli Külpolitikai Folyóirat. Ezt emeli ki a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet egyik igen neves történésze, aki pár éve könyvet írt a magyar munkaszolgálatról. Robert Rozett rámutat, hogy sokfelé igyekeznek új keretbe helyezni a háború idején történteket, bár a történészek már eloszlatták az önfelmentő mítoszokat. Az üldözésekben, sőt a gyilkosságokban az osztrákoknál és másutt is, nagyon sok helyi polgár is közreműködött, magánemberként, a rendőrség és a katonaság tagjaként vagy éppen kormányszervek irányításával.
Magyarország mutatja, hogy mennyire elterjed a mantra, mármint hogy „nem mi voltunk, hanem a németek”. A német megszállás emlékműve egy kalap alá veszi azokat, akik Németország szövetségeseként vívott háborúban vesztették életüket, illetve a zsidókat, akiket megöltek, miközben sok esetben a hatalmat és a lakosságot terheli a felelősség a halálukért. Az igaz, hogy a zsidóság nagy részét a németek bevonulása után deportálták, de kellett hozzá a magyar hatóságok aktív segédlete is. Akiket Auschwitzba küldtek, azoknak a 80–85%-a azonnal a gázkamrákban végezte. De a többiek közül is sokan odavesztek.
Nem állja meg a helyét az sem, hogy csakis a nyilasok üldözték a zsidókat. A halálvonatok ügyében a belügyi tárca kezdettől fogva szorosan együttműködött az európai zsidók deportálását irányító Adolf Eichmannal. Az áldozatokat a magyar hatóságok gyűjtötték és vagonírozták be. A német megbízott ujjongott, milyen simán megy a dolog. A lakosság nagy részének – látszólag – semmi baja nem volt a deportálásokkal. De a magyarok már a német csapatok bejövetele előtt is igen sok zsidó üldöztetéséért és haláláért voltak felelősek. Azonkívül sorra születtek a zsidótörvények. Aztán jött Kamenyec-Podolszk és az újvidéki mészárlás, amelynek csaknem 1300 zsidó, illetve szerb esett áldozatul. Már 1941-ben a honvédség felügyelete alatt felállították a munkaszolgálatra szakosodott cégeket. A keleti frontra küldött 45 ezer zsidó 80 százaléka nem tért haza.
A felelősséget Romániában is előszeretettel kenik rá a németekre. Ez persze jórészt a szocializmus öröksége. De az egész térségben keresik a lehetőséget, miként hasznosíthassák a múltat. Igyekeznek hősöket találni a kommunizmus előtti időkből, vagy olyanokat, akik harcoltak a nemzeti függetlenségért és megújulásért. Magyarországon sokan nagy hazafiként tekintenek Horthyra, csak éppen elfelejtik, hogy az ő idején hurcolták lágerekbe a zsidók százezreit. Lezsák Sándor tanulmányban méltatta a kormányzó érdemeit. És Orbán szintén dicsőíti. Szakály Sándor a Veritas intézet élén a jelek szerint küldetésnek tartja a politikus rehabilitálását, illetve, hogy hősnek állítsa be.
A használható múlt további rendeltetése, hogy megvédje a nemzet hírnevét minden mocsoktól. Erre a legjobb példa Lengyelország, ahol törvény bünteti, ha bárki rosszat mond a lengyelekről a holokauszt kapcsán. Sokszor egybemossák a régióban a nácik és a kommunisták bűneit. A pesti Terror Házában azonban sokkal nagyobb teret szentelnek az oroszok által elkövetett bűntetteknek, mint annak, amit a fasiszták csináltak. Pedig a különbségek óriásiak. A torz történelmi mondandó sok esetben szorosan összefügg az illiberális erőkkel. Az irányzat bátorítani igyekszik a nemzetállamokat, hogy azok hangoztassák szuverenitásukat. Igyekszik megőrizni a nemzeti identitást az idegenekkel szemben, és hallani sem akar a nyitottabb társadalomról.
Itt lép a képbe a holokauszt elferdítése és a történelem tisztára mosása. Csak épp a nemzet tiszteletét nem lehet ily módon elérni. Ahhoz őszintén szembe kell nézni a múlttal. És támogatni kell mindazokat, akik harcolnak a történtek tisztázásáért, illetve egy olyan társadalomért, amelyben nem alakulnak ki kedvező feltételek egy újabb holokauszt vagy hasonló bűncselekmények számára.