Kína a belső eladósodás és a munkanélküliség problémáit akarja részben megoldani Magyarországon, mint ahogy teszi ezt Brazíliában, Argentínában, Dél-Afrikában és Ausztráliában is – mondta el Ho-fung Hung, a Johns Hopkins Egyetem szociológiai tanszékének kínai (hongkongi) származású professzora Budapesten. Azt tanácsolja az Orbán-kormánynak: amíg nem késő, addig állítsa le a kínai terjeszkedést Magyarországon. (A nyitó képen: jönnek a kínai rendőrök…)
Ho-Fung Hung (jobb oldalt) professzorral a CEU Demokrácia Intézetének a „Világpárbeszéd az autokráciákról és az újra-demokratizálódásról” – című konferencián találkoztam. A tudósok eszmecseréjének egyik központi témája az újra-demokratizálódás volt. Látván az autokráciák tündöklését, a részvevők ezt taglalták: függ-e attól egy ország újra-demokratizálódása, hogy van-e társadalmi, gazdasági fejlődés az adott országban. A tétel persze általánosságban érvényes. Ha a fejlődés nem kezdődik meg egy autokráciába szorult országban, akkor ott az újra-demokratizálódás aligha valósul meg.
A kétnapos konferencia alkalmat kínált a beszélgetésre Ho-fung Hunggal, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem szociológiai tanszékének kínai (hongkongi) származású professzorával. Bevezetőül kissé bizonytalanul kérdeztem tőle:
– Ismeri-e a magyar kínai kapcsolatokat és a hazánkban most felgyorsult akkumulátor- és autógyártási beruházásokat?
– Hát persze, már csak azért is, mert kutatási területem Kína nemzetközi beruházásainak az elemzése. Legyen az Amerika, Nyugat-Európa vagy éppen Afrika.
– E tekintetben, pontosabban épp emiatt: rendkívülinek tekinthető Hszi-csin Ping budapesti vizitje is. Ön szerint mit akart ezzel demonstrálni a kínai elnök, és elérte-e azt, amiért idejött Magyarországra?
– Amennyire én látom, ez a Franciaországban, Szerbiában és Magyarországon lezajlott látogatás sokkal inkább ceremoniális volt, mint egy konkrét terv kivitelezése, mert Hszi-csin Ping világosan látja: az amerikai és európai szankciók elszigetelik Kínát. De még Oroszországot is, ami viszont korántsem független Kínától. El akarják szigetelni a világ maradékát a kínai és az orosz technológiától. Emellett a Dél-kínai-tenger ügye továbbra is vitapont. Franciaország kifejezetten barátságtalan Kínával szemben…
– A kínai–francia diplomácia igencsak feszült helyzetbe jutott.
– Igen, mert az oroszok ukrajnai háborúja mind súlyosabbá válik.
– Peking a mai napig nem foglalt állást, kinek az oldalán áll, de egyre nyilvánvalóbb – látva viselkedését a nagy nemzetközi fórumokon –, hogy Oroszország mellett tette le voksát.
– Elég nyilvánvalónak látszik, hogy Kíba Hongkongon keresztül is az orosz érdekekért áll ki. Segít a Kremlnek mérsékelni az Oroszország elleni szankciók következményeit. Ugyanezt teszi Iránnal és Észak-Koreával. Nem feltétlenül és kizárólag államközi és kormányzati szinten, de a kínai vállalkozásokon keresztül. Biztosítja a kért és szükséges technológiát a számukra, és közben fokozatosan fejleszti velük a kereskedelmi kapcsolatait. Nem beszélve a tőzsdei együttműködésről. Miután a dollár és az euró kivonult az orosz börzékről és helyüket átvette a kínai valuta. Óriási pénzpiaci váltás ez! Hszi-csin Ping még nem találkozott Zelenszkijjel, nem utazott Kijevbe, annál intenzívebb viszont a Putyinnal való kapcsolata. Még ha semlegességét hirdeti is az orosz–ukrán háborúban…
– Nem is beszélve az egyre határozottabban körvonalazódó katonai együttműködésükről…
– Miután Oroszország egyre nagyobb bajban van a dróntechnológia és a hardverhiány miatt, keresi az együttműködést Iránnal és Kínával. Az orosz háborús gépezet ráfordult az új beszerzési útvonalakra.
– Gyakran halljuk, hogy Magyarország nem más, mint Kínának az Európai Unióba betolt trójai falova. Ön hogyan látja ezt?
– Ez a megállapítás nem feltétlenül állja meg a helyét, de persze függ a magyar–kínai üzleti kapcsolatoktól. A 2008-i gazdasági válság után Kína sürgősen külföldi befektetések után nézett, hogy önnön hajánál fogva kirángassa magát a válságból. Afrikától kezdve Magyarországig sok hasonló befektetést hajtott végre a vasúti és autópálya-építéstől az autógyártásig. Nem tudtak növekedni az eladósodott belföldi piaci szereplők. Ennek az expanziónak áll ellen az Egyesült Államok és az Európai Unió. Tagadhatatlan, ahogy mondta, hogy Magyarország lett Kína legbensőségesebb barátja az EU-ban, illetve a térségben pedig Szerbia.
– Rajtunk keresztül hatol Kína Európa szívébe.
– Pontosan. És itt példának még Lula da Silva elnök Brazíliáját is felhozom, mert a túlburjánzott befektetésekre most már az ottani szakszervezetek és az életerős hazai vállalkozások is rossz szemmel néznek.
– Az „egy út – egy övezet” kínai politika pedig mintha kezdene kifogyni a forrásaiból, és emellett fokozatosan szállnak ki a korábban elkötelezett tagok is a projektből.
– Egyértelmű: az egész kezdeményezés hanyatlásnak indult, a lendület is kifogyott.
– Magyarország maga is sokat fektet ezekbe az üzletekbe. Vajon hosszú távon hogyan hat ez az ország költségvetésére, mert hogy hitelt is felvesz?
– Magyarország még nem tart ott, ahol például Pakisztán. De szerintem ugyanoda vezet az út, mint ott, vagy éppen Argentínában. Egyrészt sok hitelt vesz fel Kínától, ami aztán küldi a saját munkásait. A megtermelt kínai áruk úgy ellepik az adott hazai piacot, hogy az ország teljes mértékben függővé váljék Kínától. A helyi vállalkozásokat is ellehetetlenítik az olcsó kínai áruk. Ezért van az, hogy akik érzékelték ezt a problémát, igyekeznek idejében kiszállni az „egy út – egy övezet” projektből. Amikor Kína érzékelni kezdte a tengerentúli és az egyre több helyen is jelentkező problémákat, akkor fordult Magyarország felé és kezdett intenzív befektetésekbe. Ezt előre lehetett tudni, mert tulajdonképpen Kína egy bizonyos modellt vagy bizonyos bevált formulát követve építi kereskedelmi kapcsolatait.
– Ha ezt a bizonyos mintát követni lehet, akkor meglehetősen érthetetlen, miért választja az Orbán-kormány Brüsszel helyett éppen Pekinget? Milyen kilátásai vannak így a magyar gazdaságnak? Vagy inkább úgy kérdezném, van még egyáltalán alternatíva a kínai formulán kívül?
– Alternatíva? Ahhoz hasonlót tudnék elképzelni, mint amit látunk Brazíliában. Amit Lula da Silva is követ a jelen pillanatban: geopolitikailag szövetséget köt vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy fenntartja korábbi, ez irányú kapcsolatát Kínával, de fokozatosan kezdi kiszorítani a piacáról és kereskedelmi kapcsolataiból a nagyhatalmat. Felismerte, hogy mérsékelnie kell függőségét Kínától és a saját érdekeit kell megvédenie. Ez a folyamat zajlik Latin-Amerika számos országában, sőt, Dél-Afrikában is.
– Magyarországon még csak a kezdetek kezdetén tartunk ugyan, de azt látjuk, hogy igen nagy intenzitással vetette bele magát az Orbán-kormány a kínaiakkal való közös termelésbe és a kínai gyárak tömeges idetelepítésébe, hogy gyakorlatilag máris visszafordíthatatlannak tűnik fül az elkezdődött folyamat.
– A magyar kormány is úgy gondolkodik, mint mások. Elsőre gazdaságilag minden nagyon biztatónak és jövedelmezőnek látszik. De azt tanácsolom, legyen sokkal óvatosabb. Saját érdekeit, a magyar vállalkozásokét és nem a kínaiakét kellene előtérbe helyeznie. Ne tévedjünk, Kína csak a saját céljait tartja fontosnak. Ha figyelemmel követné a más országok által megtapasztaltakat, akkor mindenki számára előnyös helyzetet is teremthetne a magyar kormány.
– Ön évekkel ezelőtt könyvet írt ezzel a címmel: The China Boom: Why China Will Not Rule the World… (Kína nem fogja uralni a világot!) Elég merész kijelentés. Miért állítja ezt és mire alapozza?
– Nézze, amikor a könyvet írtam 2015-ben, akkor sokan mondták és hitték, hogy Kína túlszárnyalja Amerikát gazdaságilag, és a valutája erősebb lesz a dollárhoz képest. A folyamat lelassult, mert a kínai növekedésnek is megvannak a maga korlátai. Én már akkor azt mondtam, óriási kihívások elé néz Kína, mi több, válságba is kerülhet. Úgy tűnik föl, ebben igazam lett. Az előző egy-két évtized növekedéséhez mérten jelenleg Kína igencsak nagy bajban van. Az ingatlanpiaci válság megállíthatatlannak látszik, ugyanis rengetegen vettek fel hitelt ingatlanvásárlásra és -építésre, viszont eltűntek a vevők a piacról és nem tudják visszafizetni a hiteleket. De ez a gazdasági élet számos szegmensében tapasztalható. Rendkívül magas a belső eladósodás. Nincs miből finanszírozni a növekedést, és források híján nincs miből eltakarítani a gazdasági szemetet. És mivel autokrata rendszerben működik a kínai gazdaság, a kínai kormány a bankokat is ellenőrzése alá vonta. A kínai valuta nem konvertibilis, a pénzügyi rendszere zárt. Noha Oroszországgal most látványos kereskedelmi kapcsolatokat épített ki, de még az orosz bankok is panaszkodnak, egyelőre nem tudnak mit kezdeni a jüannal. A szankciók miatt pedig az orosz tőzsde is bajban van.
– Egyre több kínai bank és bankfiók bukkan elő a semmiből Magyarországon is…
– A Bank of China, az ICBC (Industrial and Commercial Bank of China, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank) mindenhol ott van a világon. Magyarország sem lesz ebben kivétel. Eleinte mindenkinek jól jön, a magyar vállalkozásoknak is, ha kínai termékvásárláshoz akarnak hitelt felvenni, vagy kínaiakkal szerződni egy bizonyos üzlet tető alá hozásában.
– Ráadásul kínai rendőrök ide telepítése, egész rendszerek bekamerázása is napirenden van, mivel sok vendégmunkás érkezését várják. Jogos a magyarok félelme a kontrolltól?
– Ausztráliában előrehaladott a rendszer kiépítése, egyre több országban is jogos a félelem. Amerika folyamatosan azt nyomozza, hogyan hekkelik meg a helyi komputer-rendszereket. Az biztos, hogy Kína szereti saját munkásait alkalmazni a külföldi, de kínai alapítású gyárakban, mert nem akar a szakszervezetekkel bajlódni. És a kínaiak szívesen jönnek ide, egyrészt: mert óriási a munkanélküliség Kínában, másrészt: mert külföldön az otthonihoz képest még így is sokkal jobb körülmények között dolgoznak. Afrikában azt csinálták, hogy mihelyt megérkeztek az adott országba a munkások, elvették tőlük az útlevelüket, sőt, addig bért sem fizettek nekik, amíg a szerződésük egy-két év múlva le nem járt.
– Szóval a magyar lakosság is rádöbben, hogy nem jár jól, mert a kínaiak még a saját mérnökeiket is idehozzák. Sok minden ad okot aggodalomra – mondta befejezésül Ho-fung Hung, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem professzora.