Oszlopos Simeon aszkézise

Orbánnak ma azt sikerült kipréselnie fogának léckerítése mögül, hogy „nem kapunk pénzt az EU-tól, hanem a nyugatiak által innen kivitt pénz egy részét szereztük vissza” és…

… mintegy illusztrálandó a magyar nép végtelen nagylelkűségét és altruista habitusát, továbbá a magyar kormány valamennyi tagjának mások iránti bőkezűségét és saját maga iránt szabta szűkmarkúságát, szavai hallatán feldereng minden jóérzésű ember előtt Oszlopos Szent Simeon aszkézise, amely előbb 10 év reclususi életben öltött testet (egy cellába befalazottan, egész nap imádkozva, elmélkedve és dolgozva), majd a későbbiekben előbb egy 1,76 méteres, végül egy 16 méteres oszlopon eltöltött 37 évben, amely a magyar kormány tagjai és rokonsága életviteléhez képest a legszélsőségesebb hedonizmusnak mondható – még az alábbiakat tette hozzá:

„Megengedjük nekik, hogy beruházzanak itt, versenyre kényszerítsenek bennünket, ezért cserébe viszont azt várjuk el, hogy az így létrejövő profit egy részét juttassák vissza ide”.

Azt, hogy a világ államai sorban állnak a befektetőkért, egye penész! Az, hogy a magyar állam hatalmas összegekkel, adó- és egyéb kedvezményekkel támogatja azokat, akik aztán kiviszik az egész lóvét, s csak töredékét adják vissza – az orbáni észjárás szerint – pontosan jelzi a magyar kormány tagjainak visszafordíthatatlan szellemi leépülését, s az orbáni vallomást követően az állami pénzek hűtlen kezelésének tényét, amely majd jól jön a bírósági tárgyalás során, amikor a hűtlen kezelés vagy rémhírterjesztés címén indul eljárás Orbán ellen.

Azért viszont köszönettel tartozunk neki, hogy – ha eddig ebben lett volna némi bizonytalanság – Orbán a nemzetiszocialista gazdasági nézetek (a Harmadik Birodalomban épp így vélekedtek a zsidó vagyonról és a kapitalizmus egészéről), s az ötvenes évek szocialista politikai gazdaságtanának kapitalizmus-bírálatát immanensen magában hordozó fejezeteinek szimbiózisát valósította meg.

Orbán a győri Audiban. Vajon ott miként vélekedett?

Nem is értem, miért nem rúgja ki a nagy büdös francba az összes vadkapitalista német autógyárat, a gyógyszergyárakat, a telekommunikációs cégeket, étterem- és hotelláncokat, hipermarketeket és így tovább, hogy írmagjuk se maradjon.

Olyan, leginkább az ötvenes évek Albániájára hajazó Kánaán lesz itt egyszeriben, hogy a fal adja a másikat! Minderről az a hatvanas években elterjedt vicc jut az eszembe, hogy mi a különbség az amerikai munkás és a szovjet munkás között?

Az, hogy az amerikai munkás reggel felébred, lezuhanyozik, elkészíti magának két tojásból a rántottát, megissza a narancslevet, beül az autójába, s elmegy, hogy kizsákmányolják. A szovjet munkás felébred, megmosakszik a lavórban, megissza a kvászt, beteszi a két tojását a nadrágjába, felül a biciklire, és elmegy uralkodni.

Ritka egy ország vagyunk: múltunk a jövőnk.