Putyin sem kapta vissza a pénzét a francia szélsőségesektől – és Orbán?

(helyben.hu/Szelestey Lajos) Putyin után most az orbáni Magyarország egyik bankja ad pénzt a francia szélsőjobb jelöltjének választási hadjáratára. Marine Le Pen pártja megerősítette a francia RTL értesülését, amely szerint a Nemzeti Gyűlés 10,6 millió eurós kölcsönt kapott elnökválasztási kampánycélokra egy magyar banktól – tudósít a Le Monde.

Az érintettek azt viszont nem hajlandóak elárulni, hogy melyik banktól, mondván: a szerződés titoktartást ír elő. Azt is visszautasították, hogy közöljék, játszott-e bármiféle szerepet az ügylet létrejöttében Orbán Viktor. Az RN, amelynek rövidítése akkor még FN – Front National volt, 8 éve Putyinhoz fordult ugyanilyen okból segítségért és utána 9 millió euróhoz jutott egy orosz pénzintézettől.

A tartozást azóta sem fizette vissza, de mindenesetre két éve átütemezték a kintlévőséget. A párt folyamatosan súlyos anyagi helyzetben van, Le Pen a kemény finanszírozási szabályok miatt levélben panaszkodott is Macron elnöknek. Annál is inkább, mert öt éve szigorodtak az előírások, és már csak az unión belül szabad kölcsönt felvenni. Viszont, mint most az RN egyik vezetője elmondta, a francia bankok elzárkóznak, amikor politikai célokról van szó, ám a magyar közreműködésnek hála, Le Penék immár nem aggódnak a véghajrá anyagi oldala miatt.

A Le Figaro szerint egyáltalán nem meglepő, hogy magyar bank adott kedvező választ a francia szélsőjobbos párt kölcsönkérelemre. Hiszen az otthoni társintézményeket még az sem hatja meg, hogy az RN eléggé népszerű. A sorozatos pofonok láttán Le Pen az államfőnél interpellált. Azt írta, hogy minden lehetséges intézménynél kopogtattak, de hiába, egy egész ágazat blokkolja őket…

A tekintélyes német gazdasági lap, a Handelsblatt a Kreml szolgájának nevezi a magyar miniszterelnököt. A moszkvai útról azt írja, hogy az olyan volt, mint egy üzleti tárgyalás, Orbán csak ürügynek tekintette az Ukrajna elleni fenyegetést, a célja az volt, hogy gazdasági előnyökhöz jusson. Igaz, ő már eddig is jócskán próbára tette a többi uniós tag türelmét. Egyebek között azzal, hogy teljesen eltorzította a jogállamot.

E pillanatban a lehető legrosszabbkor provokál ismét. Putyin oldalán azt bizonygatta ugyan, hogy békemissziót teljesít, de ettől még földgázt kunyerált, és lehetőleg olcsón kell neki. Azaz az orosz elnök még jobban meg tudta osztani az EU-t.

Persze a magyar vezető sehol másutt sem tud akkora károkat okozni, mint éppen Moszkvában. Úgy tüntette fel, mintha az unió miatt lenne háborús veszély, miközben az oroszok vezényeltek jó 100 ezer katonát az ukrán határra.

Bármennyire erős szó is az árulás, alighanem mégis így látják a dolgot a lengyelek, az észtek, a lettek és litvánok, akiknek minden okuk megvan, hogy féljenek a Kreml egyre kiszámíthatatlanabb urától.

Az orosz–ukrán viszály afelé tereli a kelet-európai kormányokat, hogy még inkább beálljanak a NATO védőernyője alá, leszámítva Magyarországot, mert az nagy-nagy megértést tanúsít az orosz államfő iránt – vélekedik a német Handelsblatt. Orbán tisztában van vele természetesen, hogy nemzeti önzésével már így is kivívta a szövetségesek gyanakvását, így azok éberen követték a moszkvai látogatás fejleményeit is. Az út úgy indult, hogy üzleti célokat szolgál, a végén Orbán mégis a közvetítő diplomáciára helyezte a hangsúlyt.

Annak idején az Észak-atlanti Szövetség Szervezete szavatolta a V4-ek biztonságát, ám az érintett kormányok próbálták megőrizni a jó viszonyt az oroszokkal, kivéve a lengyeleket. Viszont most ismét arra kényszerülnek, hogy betömörüljenek a Nyugat, így elsősorban az Egyesült Államok mögé. A gazdasági megfontolások is erre ösztökélik őket, főként Németország ereje folytán.

Ugyanakkor az energiafüggőséget Magyarország esetében csak növeli Paks-2. A többiek azonban zárják a sorokat az EU-val, illetve a NATO-val.

A Nyugatnak nem szabad megismételnie a múlt nagy hibáját, mármint hogy ezúttal is magára hagyja Kelet-Európát. Erre figyelmeztet két lengyel liberális elemző, miután már a liberális The Guardian-ben is olyan elemzés látott napvilágot, amely szerint annak idején okos dolog volt nem beavatkozni 1956-ban Magyarországon, illetve 1968-ban Csehszlovákiában. A szakértők szerint nagy melléfogás lenne visszanyúlni a hidegháború logikájához, bár Moszkva éppen azon ügyködik, hogy visszaállítsa saját, egykori érdekövezetét.

Ám – húzzák alá – Ukrajnában egész Európa jövője a tét, ezen belül pedig a keleti térség szabad léte forog kockán. Az EU és a NATO annak idején azért alakult meg, hogy ne ismétlődhessen meg a történelem. Az orosz elnök próbálkozásaival határozottan szembe kell szállni, mert különben súlyos következmények sújtanák a régiót, ideértve, hogy ismét erőre kap a nacionalizmus.

Egy kárpátaljai politológus szerint Ukrajna, Oroszország és Magyarország olyan háromszöget alkot, amelyen belül nem lehet rendezni a 150 ezres helyi magyarság helyzetét – írja a Le Figaro. Budapest és Kijev között egyre több a sérelem, időről időre incidensek vannak a régióban, csak éppen nehéz kinyomozni, hogy ki áll mögöttük. A körzet kormányzója Moszkvára mutogat, és ebben egyetért vele a már említett politológus. Ő azt fejtegeti, hogy bizonyos körök, akárcsak a Krímben és Ukrajna keleti részén, próbálják gerjeszteni az ellentéteket, hogy azután azokból elszakadási törekvéseket vezessenek le. Ám a felmérések azt mutatják, hogy a nemzeti kisebbségek tagjai jól érzik magukat a Kárpátalján. Pedig ott hatalmas a korrupció és igencsak elterjedt a csempészés.

Ezzel szemben Dupka György történész az ukrán nacionalizmust teszi felelőssé. Azt mondja, még Sztálin sem próbálkozott olyan eszközzel, mint a nyelvtörvény. Itt kerül a képbe Magyarország, amely 10 év alatt hozzávetőleg 115 millió eurónak megfelelő összeggel támogatta meg a magyar kisebbséget Csapon túl.

Ezenkívül osztogatja az útleveleket, amit Ukrajna eltűr, bár nem ismeri el a kettős állampolgárságot. A vége az, hogy az ukránok úgy vélik: Moszkva bujtogat, az oroszok és a magyarok ezzel szemben Kijevet teszik felelőssé a feszültségért.

Orbán Viktor ráerősít a választási kampányra, hogy minél több embert nyerjen meg, ezért most éppen bizonyos alapvető élelmiszerek árát rögzítette – kezdődik a Le Monde cikke. Keni a mézet a madzagra, mivel nagy kihívás az ellenzék közös fellépése. Ráadásul a hat párt Orbán szemére hányja, hogy bizony, tehetett volna sokkal többet is a magasabb életszínvonalért. Közben azonban az infláció már meghaladja a 7 százalékot, ezért édeskevés, hogy 6 cikk árát három hónapig nem szabad emelni

Mellesleg a cechet ily módon a boltok állják. A kormány ugyanakkor döngetheti a mellét, jóllehet, a Gazdaságkutató Intézet kiderítette: az átlagpolgár zsebében ily módon havonta mindössze 200 forinttal marad több.

Sokkal nagyobb a gond az energiaszektorban, mert ott az MVM évente egymilliárdos ráfizetést kénytelen elkönyvelni, a rezsicsökkentés folytán. Csak éppen az orbáni kapitalizmusban a cégek nem szokták a nyilvánosság elé vinni a bajaikat, sokszor azért, nehogy retorzió érje őket.

A tavaly októberi 150-hez képest immár jó 1300-an kézbesítik a magyar vidéken a „Nyomtass Te Is!” kiadványait, ami eszköz, hogy az ellenzék valahogyan kompenzálja a kormány óriási túlsúlyát a tömegtájékoztatásban – írja a Reuters. De még ez is kevés, nagyjából 3500 emberre lenne szükség, mivel kétmillióan laknak kistelepüléseken, amik Orbán fő bázisát alkotják.

A modern szamizdat párton felüli kezdeményezés és akkor lendült fel, amikor Márki-Zay Péter közölte, hogy odahaza ő is beszáll a terjesztésbe. Mert: Orbán dupla nelsont alkalmaz a sajtó ellen. Kovács Zoltán ehhez képest azt bizonygatja, hogy a hazai és nemzetközi baloldal már évek óta próbálja lejáratni az országot, a médiára hivatkozva. Pedig az – szerinte – példamutatóan sokszínű és kiegyensúlyozott.

Urbán Ágnes szakértő arra mutat rá, hogy a Fidesz buborékba zárja a vidéki lakosság jórészét, így az ott élők képtelenek megkülönböztetni a hivatalos propagandát, illetve a valódi híreket.

Az egész orbáni politikát jól illusztrálja a múzeumi negyed története – állapítja meg a The New York Times tudósítása a Zene Háza megnyitása kapcsán. A szélsőjobbos politikus kormánya nem volt tekintettel a környezeti hatásokra, az sem érdekelte, egyáltalán kellenek-e ezek a létesítmények, viszont öli bele a pénzt programba.

A kiadások jelenleg már az előirányzott összeg ötszörösénél járnak. Léderer Sándor a K-Monitortól arra jutott, hogy a Zene Háza 100 000 millió forintot vett ki az emberek zsebéből, így a számlát még az unokáink is fizetik majd. Az egész program pedig – hivatalos közlés szerint 250 000 milliónál tart. A kormányfő azonban úgy ítéli meg, hogy hanyatlik a nyugati kultúra, számára a városligeti negyed eszköz a kulturális háborúban.

A Fidesz uralja a közmédiát és a magánsajtót is, így mindkettő hemzseg az összeesküvés-elmélettől, támadja a rendszer kritikusait és erőlteti a kulturkampfot. Schiff András, a világhírű zongoraművész szerint Orbán szelektál a művészetek támogatásában, de mindenkinek ad pénzt, aki hajlandó felülni az ő vonatára. Pedig érdemes lenne szembenézni a tényekkel és elismerni a melléfogásokat.

A művész, aki jelenleg önkéntes száműzetésben van, tiltakozásul a hivatalos politika ellen, jelezte, hogy boldogan hazatér, ha a miniszterelnök elveszti a választást.