Persze a nagyszerű és életre szóló emléket jelentő klasszikus roadmovie-k rajongójaként, mit tehetne is az ember mást, belezúg ebbe az új filmbe is, mert nagyon megfog, nem ereszt. Hiszen amikor teljesen el vagyunk veszve, akkor léphetünk önmagunk megismerésének igazi útjára. Sara tűsarkújában indulunk a céltalannak tetsző utazásra, és Sara mezítlábas lépteivel jutunk el oda, hogy szégyen nélkül sírunk a moziban.

Connie Converse számos búcsúlevelet hátrahagyva vált köddé. A sokak által csak a női Bob Dylannek nevezett énekesnő zenéje életében ismeretlen maradt, munkásságát a 2000-es években fedezték fel a country-kedvelők: 2009 márciusában jelent meg az első válogatáslemez dalaiból How Sad, How Lovely címmel, melyen a film címét adó Roving Woman (Barangoló nő) is megtalálható. Nos, Connie Converse rejtélyes eltűnése kínálta az ötletet ehhez a költői filmhez a rendező-író és főszereplő-író párosnak.

A lengyel Michal Chmielewski (a bal oldali képen) végzettsége szerint mérnök és fotós. Videoklipjeit, rövid- és dokumentumfilmjeit európai fesztiválokon mutatták be, amelyeken számos díjat nyertek. Ez az első egészestés nagyjátékfilmje. Lena Gora Lengyelországban született. Színházi karrierjét odahaza kezdte, majd londoni és New York-i színpadokon folytatta. Jelenleg a Canal+ Varsó királya című sorozatában, illetve Bernard Rose legújabb nagyjátékfilmjében, a Traveling Lightban játszik, Stephen Dorff és Danny Huston oldalán. Az édesanyja ihlette IMAGO, amit nemcsak íróként, de színészként is jegyez, 2022 őszén került mozikba. A Netflixszel tavaly forgatott Egy éjszaka az óvodában című filmje nálunk is látható a streaming-szolgáltató kínálatában. A Roving Woman-ben, mint Sara egyszerűen kitűnő.

2022-ben, Los Angeles-ben vagyunk. Sarát kirúgja otthonról vőlegénye, „Hollywood majdnem híres üdvöskéje”. A feldúlt nő egy lopott autóval vág neki a világnak, hogy ne csak új otthonra, de önmagára is rátaláljon. Egyedül, pénz nélkül rója az utakat, miközben különös idegenekkel találkozik, akik hozzá hasonlóan keresik a helyüket a világban. Céltalan, de felszabadult bolyongása során a kocsiban talált tárgyak egyre jobban felkeltik az érdeklődését a lopott autó tulajdonosa iránt (aki a film számos dalát is jegyző John Hawkes), ezért végül úgy dönt, megkeresi őt. Megannyi átlagos, ám a maga nemében igen különleges ember, hétköznapinak tűnő, ám továbbgondolandó beszélgetések, a végtelen út mentén, napkelték és napnyugták a sivatagi tájban. Persze, hogy a popcorn zabálók nem kajálták a nagyvilágban ezt a fajta mozit, hiszen az üldözős, lövöldözős, vérzuhatagos akciók, a Marvel-univerzum mindent elsöprő diadala idején kevesek vágya az olyan film, ami úgy mesél az emberről, a világról, hogy sokak szerint nem szól semmiről. Hát nem, nem szól semmiről, de arról bizony nagyon is! „A Roving Woman azt a helyzetet járja körbe, hogy az emberek, különös tekintettel egy olyan emberre, akinek nincs családja, otthona, és egy nap ezen felül még minden tárgyi javát is elveszti, hogyan keresik a helyüket a világban” – mondta el a film születésének körülményeiről a rendező. Igen, céltalannak látszó utazásra megyünk, gyönyörű képek és végig szól a zene. És nem történik semmi, amig megérkezik Sara a lopott kocsi tulajdonosához? De bizony rengeteg a történés! Látod majd, ha ott vagy, ha mész vele, ha magad is odaérsz Gregory Milloy házához.

Gregory megformálóját John Hawkes amerikai színészt a hazai közönség elsősorban a Winter’s Bone – A hallgatás törvénye (2010) és A kezelés (2012) című filmekből ismerheti – az előzőért Oscar-, míg az utóbbiért Golden Globe-díjra jelölték. Emellett olyan filmekben és sorozatokban nyújtott emlékezetes alakítást, mint az Alkonyattól pirkadatig (1996), a Te meg én és minden ismerősünk (2005), a Martha Marcy May Marlene (2011), a Lincoln (2012), a Három óriásplakát Ebbing határában (2017) vagy a Deadwood (2004-2006) és az Egyszer fent…, inkább lent (2009-2013).

Az sem véltlen, hogy Wim Wenders vette szárnyai alá ezt a filmet és producerként jegyzi. De hagyjuk is a nagy neveket, mert ez nem az a film, amit azért néz az ember, hogy valami sztráparádét kapjon. Ali-alig láthattunk amerikai road movie-t európai rendezőtől, még kevésbé volt road movie egy magányos nőről; és még annál is kevébe volt road movie magányos nőről, amelyben nem szerepel szex. Ahogy Sara csendben feldolgozza a sokkot és az elszakadás gyászát, és azon tűnődik, hogy vajon van-e elég ereje a túléléshez, a viselkedése kezd lassan racionálissá válni. Az élete most egy furcsa, új világ, amit neki magának kell felfedeznie. Mindannyian ártatlanul indulunk az életbe; neki legalább megvan a zöld ruhája, a fehér tűsarkúja és a lopott autó, amivel egyedül felfedezheti azt. Aki útra kel Sara-val, és felfedezi ezt a csodálatos filmet, annak nagy élményben lesz része.

A különleges hangulatú road movie július 27-étől a JUNO11 Distribution forgalmazásában látható a hazai mozikban. A premier napján a forgalmazó és a Lengyel Intézet közös szervezésében a pesti Puskin Mozi este nyolc órakor kezdődő vetítését beszélgetés követi, melyen Molnár Kata Orsolya OHNODY (Hegyi Dóra) énekesnőt és Fuller Bianka pszichológust faggatja útkeresőkről, autótolvajokról és nőkről, akik merték magunk mögött hagyni a világot.