Különleges betegség támadta meg Győr épületeit, a vakolathullás egy bizonyos magasságig. Mondjuk: vállmagasságig. Vagy még följebb, akár az ereszig, bár ez ritkább, mint a vállmagasságban elváló, az épület tégláit feltáró vakolathámlás – írtuk 2018. január 2-án. Jó négy év alatt semmi sem történt e jelzés alapján. A jelek szerint Győr önkormányzatát sem a Borkai-érában, sem pedig az ugyanolyan színű utód alatt nem érdekli a történelmi belváros képe. Az akkori, tehát a 2018. év eleji cikkünk megállapításai hidegen hagyták az önkormányzatot és valamennyi illetékest. A mostanra lassanként 751 esztendőssé váló város sok helyütt elképesztően lehangoló képével szégyenkezik nem csupán lakói, hanem a településre látogatók előtt is. (A nyitó képen az ismerős jelenet…)
A vakolathullajtásban megnyilvánuló betegség érdekessége, hogy viszonylag gyorsan terjed és áldozatait nem válogatja, bárhol megjelenhet, ezt képeink is bizonyítják. A legszembetűnőbbről már nagyon sokszor írtunk lapunkban: a Bécsi kapu tér (régebbi nevein: Erzsébet tér, Köztársaság tér) sarkán álló Schäffer-ház okán.
Nem kell onnan messzire menni, hogy újabb betegségfoltokkal szembesüljön a városát szerető helybéli és a város szépségét csodáló vendég: omlik a vakolat (például) a Rába-szer (Zechmeister utca) palotasoráról, a négy folyó városa közúti főtengelyének számító Szt. István útnak a Honvéd liget keleti és nyugati csücskén álló házairól.
Kikezdte az idő Győr talán legszebb késő reneszánszkori (csakhogy minden bizonnyal hanyagul „szigetelt”) lakóházát, az 1657-ben épült Fejérvári Házat, amelyet két évtizeddel ezelőtt csodálatosan fölújítottak, ám mára ilyen az Apáca utca 9. alatti épület kevésbé látszó, Szappanos közi homlokzatának lábazata:
Mindezek alapján (is) újra csak ezt írhatja a szemlélődő krónikás: Győr többet érdemel(ne). Az öt évvel ezelőtti, kereken egyhetes nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) mintegy 50 000 millió forintba került. A földrészünk sok országából Győrbe sereglett fiatalok és kísérőik, továbbá az eseményről tudósító újságírók minden bizonnyal szomorúan szemlélték a gyönyörűséges barokk nagyváros történelmi emlékeinek megannyi sebét, amelyet (legyünk nagyvonalúak!) 100 millió forintból minden bizonnyal el lehetett volna tüntetni.
A Rába-parti sétány sarki házán áll ez az emléktábla. Minden felelős, győri vezetőnek illenék tudnia, hogy…
… Zechmeister Károly, a 19./20, század fordulójának jeles személyisége, Győr városa máig legnagyszerűbb, 170 esztendővel ezelőtt született városvezetője volt. Az a polgármester, aki vitathatatlanul naggyá, modernné tette szülővárosát, és akinek betegsége folytán, sajnos, nem adatott meg városfejlesztő művének a befejezése. Ám amit addig alkotott, az máig fölbecsülhetetlen értékű és előremutató. Ez olvasható ki a város szerelmese és krónikása, a szakmája szerint közgazdász, a hivatása szerint viszont helytörténész, a Győr-szerelmes Czigány Jenőnek (1902–73) a megyei lapban, a Kisalföldben 1968. augusztus 4-én megjelent cikkéből, amit – ne kételkedjék senki sem eme megállapításban – Győr akkori vezetőinek is címzett, hogy végül tanulságként szolgáljon a 2022-ben a város élén állóknak is. Akkor, amikor ez az írás megjelent, senki sem sejtette, hogy a 21. század második évtizedében történtek egy része emlékeztetni fog a Zechmeister hivatalba lépését megelőző időszakra és okokra. Elődje súlyos sikkasztási ügybe keveredvén bukott meg. A győri polgármester 2019-i dicstelen távozását hasonlóképpen botrány okozta…
Az alábbi képek elkészítéséhez nem kellett sokat gyalogolnia a fotósnak, csak a valamikori Húspiactól (ma Virágpiac) nyugat felé. Sír az ember szíve a Rába mentén jó másfélszáz esztendővel ezelőtt emelt “palotasor” láttán. Hihetetlen, hogy az ország talán legszebb barokk városának nincs annyi önbecsülése, hogy a tucatjával éktelenkedő ilyen és hasonló sebeket megszüntesse. Ha az ingatlanok tulajdonosai nem hajlandók is az éktelenségek eltávolítására, a város a tartalékalapjából is költhetne rá azzal a fölkiáltással, hogy a költségeket ráterheli a telekkönyvi hivatalban az ingatlanra.
Ez a kép a város korzójának, a Baross útnak és a műemlékekben, építészeti emlékekben különösen gazdag Kazinczy utcának a kereszteződésében készült: évek óta marja a koszos penész e sarokházat, évek óta senki sem törődik vele:
Király utca 4., a Napóleon-ház néven ismert palota, ma a Xantus János Múzeum Képtára. Ilyen külsővel várja – ha egyáltalán várja – a látogatót. Szégyen!
Évek óta kénytelenek nézni, vagy ha nem, akkor leszegett fejjel, szégyenkezve elkullogni a képeken látható épületek előtt, mert máig nem történt meg az elvárható gyógyítás. Holott Győr és lakói többet, sokkal többet érdemelnének, már csak azért is, mert a város adóbevételei bizton megengednék a mostaninál nagyvonalúbb közcélú költekezést.
A milliárdokkal kitömött római katolikus egyház egyik ikonikus székhelye a győri Káptalan-domb, ahonnan sok év óta ilyen épületképet vihet haza emlékül a Győrött barangoló (a felvétel 2017 októberében készült, azóta sem változott semmi sem):
