Szabadkereskedelmi megállapodással lezárult a brexit

Az Európai Uniónak sikerült a kármentés a Brexit kapcsán, és ehhez meglepően egységesnek bizonyult, úgy, hogy nagyjából-egészében elérte, amit akart – írja a Financial Times. A szerződés megszületett, pedig az uniónak az idén olyan kemény feladatokkal kellett megbirkóznia, mint a 750 000 millió eurós gazdasági újjáépítései program vagy a jogállami biztosítékok lefektetése.

A britekkel a négy és fél éves tárgyalások eredményeként szabadkereskedelmi egyezség jött létre, ez fogja meghatározni a kapcsolatokat Európával a következő évtizedekben. Nem tartalmaz vámokat és kvótákat, viszont segít elsimítani a súrlódásokat az átmeneti időszak végén. Egyben alapul szolgál a szorosabb együttműködés kialakítását célzó további megbeszéléseken.  

Az EU túl tudott lépni azon, hogy gyakran megbénítják a tagok eltérő érdekei, London pedig hiába kísérletezett az „Oszd meg, és uralkodj!” taktikájával. A közösség természetesen tett engedményeket, de mindent egybe vetve, nagyon is elégedett lehet. Feltűnő mértékben meg tudta őrizni az egységét, noha vannak olyan euroszkeptikus kormányok, amelyek rokonszenveznek a brit távozással.

Sértetlen maradt az egységes piac. Az Egyesült Királyság kötelező korlátozásokat vállalt és elfogadta az európai jogot. Mindkettő alapvető volt, nehogy a brexit követőkre találjon. De hát itt nem egyenlő felek álltak szemben. Az egyezség betetőzi azt az évet, amikor a szervezet összefogott a gazdasági válság megoldására, de ettől természetesen még számtalan példát lehet felhozni a megosztottságára.

A folyamatos magyar–lengyel nacionalista próbálkozások a demokratikus normák és a jogállam lebontására létveszélyt jelentenek az unió számára, amely az alapértékeken és a közös jogrenden nyugszik. A brexit hatására nőtt a német–francia befolyás. Ám kérdés, miként alakul Nagy-Britannia sorsa ezek után. Mert: ha jól teljesít, az érdekes fejlemény lesz. Egyelőre azonban úgy áll, hogy az új megállapodásnak nincs nyertese.

Remek egyezséget kötött az EU, mert megtartotta a kulcsfontosságú elveket, mint az egységes piac, amely nemzetközi befolyásának fő forrása, így most már előre tud tekinteni – a britek nélkül – állapítja meg a The New York Times. Megvan az oka az elégedettségre, hiszen megőrizte az egységét. Von der Leyen ás az unió tekintélye erősödött, miközben olyan feladatokkal került szembe, mint a járvány, az új költségvetés kidolgozása valamint az újjáépítési alap.

Ezenfelül belülről kihívások érték a jogállamot. Brüsszelnek Trumppal folyamatos volt a vitája, közös álláspontot kell kialakítania Kínával és Törökországgal szemben, szankciókat kellett elrendelnie Belorusz ellen és egyetértésre kellett jutnia a klímacélok ügyében is. Most pedig fel kell készülnie arra, hogy milyen legyen a viszonya Bidennel.

Mindehhez képest a Brexit legfeljebb harmadrangú problémának számított, ám a brüsszeli Bruegel Intézet igazgatója szerint mégis hatalmas eredmény a megállapodás, amire egy hete még ő maga sem számított. Az döntött, hogy Merkel akarta. A britek nagyjából elfogadták a brüsszeli feltételeket, nehogy tisztességtelen versenyelőnyt élvezzenek. Ehhez az kellett, hogy Barnier kivédje London részéről a megosztási próbálkozásokat.

A legkényesebb pontokról Johnsonnak von der Leyennel kellett egyeztetnie és utóbbi jól teljesített. Olyan szabadkereskedelmi megállapodást dolgoztak ki, amelynek révén Nagy-Britannia több jogot élvez az egységes piacon, mint bármely más, 3. állam. Viszont nem vonatkozik a szolgáltatásokra, pedig azokból jön össze a szigetország GDP-jének vagy 80%-a. De ezzel együtt megvan az alap a további párbeszédhez és a kapcsolatok javításához.

A Bizottság tekintélyét megtépázta a fertőzés, noha az egészségügy tagállami hatáskörbe tartozik. De Brüsszel segített fenntartani az emberek és javak szabad áramlását, továbbá megszervezte a védőfelszerelések és a vakcinák vásárlását. Kijutott neki az elismerésből a koronaalap kapcsán is, aminek része, hogy főként a magyar és a lengyel kormány csak akkor kaphatja meg az uniós szubvenciók egy részét, ha eleget tesz a jogállami követelményeknek.

Azonfelül sikerült tető alá hozni a megállapodást a szén-dioxid-kibocsátás lényeges csökkentéséről is. A brexit azonban végig kétesélyes játszma volt, de von der Leyen összehozta a szerződést. Ennek jelentőségét a Bruegel Intézet főnöke abban látja, hogy a kudarcot nehéz lett volna megmagyarázni az európaiaknak, amikor a vírus amúgy is annyi kárt okoz.

Szinte halaszthatatlan, életmentő műtéttel ért fel, hogy a német kancellár keresztülvitte a jogállami megállapodást, mert a magyar és lengyel vétó potenciálisan képes lett volna akár az egész EU-t is szétrobbantani – írja a Der Spiegel a német elnökségről szóló értékelésében. Majd úgy folytatja, hogy két olyan kormány próbálta itt megzsarolni a többieket, amely a legtöbbet profitálja a támogatásokból. Ennél kevesebb szolidaritást felmutatni már aligha lehetséges.

Budapest és Varsó csak akkor engedett, amikor a többiek kilátásba helyezték, hogy akkor nélkülük hozzák létre a mentőcsomagot. A botrányt sikerült elhárítani, és az egységes brüsszeli vélemény szerint ez Merkel érdeme. Cserében tett engedményeket, ez volt az ár. Ily módon azonban annyira felvizeződött a jogállami feltétel-rendszer, hogy bizonytalan, be lehet-e bármikor is eredményesen vetni. Ez pedig kemény fizetség az összetartás fejében.

Berlin nagy tervekkel vágott neki az elnökségnek, de minden áldozatul esett a ragálynak. Hatalmas pusztításokat okozott a vírus, és volt olyan pillanat, amikor úgy látszott: már az siker volna, ha az év végéig nem esik szét az EU. Rámehetett volna a hétéves költségvetésre, de az már megvan, akár a segélyalap – a kemény magyar–lengyel ellenállás dacára is. Ez pedig azt bizonyítja, hogy újfajta szolidaritás alakult ki, csak ne köptek volna bele a magyarok és a lengyelek a levesbe.

Ugyanakkor nem sikerült előbbre lépni az agrár- és menekültpolitikában. Egyelőre késik a felvételi tárgyalások megkezdése a nyugat-balkáni köztársaságokkal. De mindent egybe véve: Németország elégedett lehet. Nem nyújtott kiemelkedőt, ám Merkel megtette azt, amit senki sem tud nála jobban az unióban: egyben tartotta a boltot.

A melegjogok ellen uszító konzervatív magyar családpolitika űzte el Magyarországról a 40 éves Ördög Ivettet, aki szinte egész addigi életében küzdött a nemi identitásával, míg csak át nem operáltatta magát – írja a Der Spiegel. Ám amikor már végre révbe ért magánemberként, jött a politikai dráma: Orbán Viktor vagy két éve egyre keményebben lép fel mindazok ellen, akik nem heteroszexuálisak. A riport főhősének, a szoftverfejlesztő matematikusnak az tette be a kiskaput, hogy a nemváltást a májusban hozott törvény miatt nem vezettethette át a személyi okmányaiba. Ezért azután kellemetlen pillanatai adódtak, pl. igazoltatáskor, vagy a postán, illetve bankban, hiszen az okmányokban még férfiként szerepelt, miközben külsőleg már nő volt. Sokszor azzal gyanúsították meg, hogy csaló.

Ezért augusztusban Berlinbe költözött, ahol semmi gondja sincs a hatóságok miatt. Távozásáról szabadon döntött, de nem önként. Azonban már nem bízik a magyar államban, mivel annak LMBT-ellenes politikája egyre drasztikusabb. Ugyanakkor a munkahelyén is adódtak ütközések, mert több kollégája is kikelt magából, amikor a műtét után a női toalettet kezdte használni. Ezért azután felmondott.

Azt mondja, a legtöbb magyar egyáltalán nem ellenséges a nemi kisebbségekkel szemben, a baj a kormánytól ered. Berlinben már talált állást. Élettársa szintén transznemű, aki vele együtt költözött ki.

Ördög Ivett ugyanakkor beperelte a magyar államot: részben, mert az elutasította a névváltoztatást, részben pedig az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteinek meg nem tartása miatt. Hazatérni viszont nem akar, mert mint mondja, Magyarországon tönkreteszik az olyan embereket, mint ő.