Amit az Infovilág Szerkesztősége megígér, azt meg is tartja. Megígértük a május 3-i „Szép város ám Győr, csak sebek borítják” című, fényképekkel gazdagon illusztrált cikkünkben, hogy addig folytatjuk a győri (mindenekelőtt a történelmi belvárosi) hiányosságok (ha kell, többszöri!) bemutatását, amíg csak a város mélyen tisztelt, felelős vezetői meg nem unják, és rá nem jönnek: a polgármester ujjainak, papagájainak, kakasának már-már kényszeres-mániákus mutogatása korántsem varázsszer, attól aligha fognak begyógyulni az évek-évtizedek során keletkezett sebek. – De hát ezt éppen egy tudós orvos-professzornak, dr. Dézsi Csaba András polgármester úrnak, a Győr városát soha el nem évülő módon fölvirágoztató Zechmeister Károly (1852–1910) kései utódának magyarázzuk? (A nyitó képhez: sok év óta ez a kép fogadja a Győrbe érkező hazai és külföldi vendégeket a vasútállomás nagycsarnokának előkelő helyén. Kideríthetetlen: kié a szerencsétlen pavilon ezen a reprezentatív helyen. Igaz, a 64 évvel ezelőtt újjáépített vasútállomás sincs sokkal jobb állapotban. Rövidesen megírjuk a részleteket. )
Három héttel ezelőtt szerkesztőségünk levelet küldött Ozsvárt Tamásnak, a Győri Közszolgáltató és Vagyongazdálkodó Zrt. (rövid és széles körben ismert nevén: GyőrSzol) ügyfélszolgálati és kommunikációs csoportvezetőjének. A 2022. április 25-i levélben a többi között ez áll:
Meglepődve tapasztalta szerkesztőségünk fotoriportere, hogy a győri, Kazinczy utcai, látszólag üresen álló, és a város egyik legszebb épülete, a XVIII. században épített Rozália-ház (más néven: Sajnovics-ház) állaga látványosan romlik.
A hétvégén ott járván megtudtam, hogy az épületben működő egyik boltot (tekintettel arra, hogy a ház közműveire van kapcsolva) súlyos csőtörés érte. Mindezek ismeretében érdeklődöm, hogy mikor és mit szándékoznak tenni azért, hogy Győr e jeles, és a hazai meg a nemzetközi városismertetőkben előkelő helyen szereplő műemléke ne romoljék tovább?
Lapunk egybként már négy évvel ezelőtt is foglalkozott a Rozália-ház állapotával:
továbbá Győr más épületeivel is (például a szintén a Kazinczy utcában álló 6. számú házzal…), ám sajnálatos módon nem sok javulást tapasztalt sem az újságíró, sem a fotoriporter…
…Szíves figyelmébe ajánlom továbbá lapunk Győr jó néhány ikonikus épülete dicsekvésre korántsem alkalmas állapotáról szóló írásunkat. (Megjegyzem: valamennyiről nincs információnk, hogy az Önök tulajdonában/kezelésében van-e.) A lényegen viszont nem változtat: Győr városképének része valamennyi, és az viszont közérdek. Éppen ezért érthetetlen, hogy például miért nem kötelezi a város az évek óta egyre rosszabb állapotúvá váló Bécsi-kapu tér 1-3. számú épület tulajdonosát a fölújításra; ismereteink szerint a tulajdonos kft. nem szűkölködik anyagiakban…”
A levélre 2022. május 3-án Ozsvárt Tamás ezt válaszolta:
„A GyőrSzol Zrt. az elmúlt években is jelentős összegeket fordított a kezelésében lévő épületek, műemlék jellegű épületek felújítására az erre a célra rendelkezésre álló források mértékéig. A szóban forgó ingatlanok mindegyikénél elsődleges szempont és elvárás az állagmegóvás, illetve a balesetveszély kialakulásának megelőzése, melynek a szolgáltató maradéktalanul eleget tesz. További rekonstrukciós munkálatok szerepelnek a GyőrSzol Zrt. terveiben, melyek a finanszírozási lehetőségek függvényében, a tulajdonos önkormányzattal történt egyeztetéseket követően, fokozatosan valósulhatnak meg.”
Szerfölött sajnáljuk, hogy e levelezés részleteivel terheljük olvasóinkat, ám igyekszünk a lehető leghitelesebben („Infovilág: a hiteles hírportál”) beszámolni a történtekről (és nem történtekről). 2022. május 6-án válaszoltunk Ozsvárt Tamás három nappal azelőtti levelére:
„Válaszát, sajnos, nem tudom elfogadni, mert olvasatomban és értelmezésem szerint általános cégdicséret, mindennemű konkrétum (Rozália-ház!) nélküli. Kérem, szíveskedjék a levélben megfogalmazott kérdéseimre válaszolni. Ha viszont azt szeretné, hogy az Ön által most küldött sorok jelenjenek meg, akkor kénytelen leszek kommentálni a válaszát; kérem tehát, egészítse ki konkrétumokkal. Egyúttal jelzem, hogy az egyéb (példaként fölsorolt) épületekkel kapcsolatos kérdéseimre sem kaptam választ. Kérem, olvassa el újra a 2022. 04. 25. 9:08-kor küldött levelemet, és annak megfelelően szíveskedjék tájékoztatni a fölvetett ügyekről.”
Azóta Ozsvárt úrtól – bár időközben még kétszer kértük az érdemi válaszát – egy sor sem érkezett. Félő, hogy már nem is fog reagálni, mert jó néhány éves tapasztalatunk szerint ez a fajta magatartás (hallgatás, majd megunja az újságíró, és témát vált…) Győrött bevett szokás, divat, mi több, állampárti előírás. – Mindaddig, míg meg nem változik, véleményünket fenntartjuk, bárkiről van is szó.
Összeomlás előtt az ország egyetlen, XIX. századi, műemlékké nyilvánított csónakháza Győrött, a Radó-szigeten. Tulajdonosa: Győr önkormányzata.
Lapunk olvasói számára korántsem újdonság a Radó-szigeti műemlék csónakház (épült a millenniumra, tehát 126 esztendővel ezelőtt), a maga nemében egyedülálló az országban, talán még Európában is. Bár Győr városa két éve meglehetősen drágán visszavásárolta attól a gazdasági társaságtól, amelyiknek feltehetően egy fityingje sem volt a fölújítására (legalább is erre a következtésre jutott szerkesztőségünk akkor, amikor az ex-tulajdonos vállalat megtagadta a csónakházügyben az információt), ám a (régi-) új tulajdonos az ígérete ellenére sem látott hozzá a műemlék csónakház állagmegóvásához.
Holott lett volna rá alkalom is: Győr tavaly emlékezett meg királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulójáról. A csónakház visszavásárlása viszont alkalmat kínált arra, hogy a városháza első embere (jobb oldali felvétel) újra szerepelhessen a sajtóban, amikor is (újmódi szokás szerint) szép dekoráció előtt jelentette be az eseményt és ígérte meg rövid határidőn belül a rekonstrukciót.
És ha már ott időzünk: a Rába belvárosi partján, a csodálatos barokk környezet, a Bécsi-kapu tér peremén újra megjelent a hulladékgyűjtő konténer. A „Patyomkin köszönti Győrt” című írásunkban üdvözöltük, hogy éppen cikkeink hatására eltüntették onnan az ormótlan tartályokat…
Aztán nemrég újra eszébe jutott egy okos kisfőnöknek: rakják már vissza a hulladékgyűjtőt. És tüstént teljesült is a kívánság-parancs. Ahelyett, hogy kevésbé látványos, föld alatti konténereket helyeztek volna el ugyanott.
Az utca túloldalán, a helyi buszjáratok megállójával sem tudnak mit kezdeni a város külleméért és lakóinak biztonságos közlekedéséért felelős „szakemberek”. Tavaly mikuláskor részletesen írtunk róla a „Győr 750 éves: zseniális megállóügyi bizottság (frissített)” című, képekkel illusztrált cikkünkben.
Most ugyanott tartunk – sokszoros átalakítás után –, ahonnan indultunk:
újra fácskát ültettek az ott megálló buszok meglehetősen forgalmas második ajtaja elé. Gratulálunk. Győr ebben is egyedi!
És még mindig Győr belvárosa, a helyiek és vendégeik, a turisták által különösen kedvelt/látogatott promenádjáról: képtelenek a tulajdonosok (és persze a város külleméért felelős hivatalnokok) rendet tenni a Baross út/Kisfaludy utca nyugati oldala beszögellésében.
Amióta ugyanis (és ennek jó néhány éve)
bezárt a Matias étterem és cukrászda, azóta haldoklik ez a szöglet.
A mellette álló lakóház szintúgy gyászos képet mutat, miként a Kazinczy utca sarkán magasodó, penész ette zárterkélyes is…
Az ám, amit ma bemutattunk – és majdan bemutatandók szeretnénk lenni – aligha újdonság az Infovilág-olvasók és Győr jó fizetésért alkalmazott politikai és szakmai vezetői számára. Mégis megtesszük, vállalván akár az ismétlés „vádját” is. Mindaddig, míg az illetékesek rá nem döbbennek: mulasztottak, ezért cselekedniük kell. Mára tehát ennyi; folyt. köv.
A „Szép város ám Győr, csak sebek borítják” című sorozatunk eddig megjelent részei: