Szijjártó legújabb aranyköpése: „az Európai Parlament önmagában véve egy vicc”

A Politico című amerikai portál európai kiadásának a lobbitevékenységről szóló heti hírlevele beszámol arról, hogy a Huawei kínai technológiai óriáscég Budapesten rendezte meg kedden az európai innovációs napját. A cikk utal arra, hogy a Huaweit szerte Európában távol tartják az 5G-s távközlési versenytől, és hogy az elzárkózás oka a kínai kémkedés miatti aggodalom.

Magyarországon gyökeresen más a helyzet, a magyar kormányzati tisztségviselők üdvözlik a kínai nagyvállalat beruházásait, így legnagyobb európai logisztikai központjának a létrehozását.

A rendezvényen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter volt a fő szónok, és arról beszélt, hogy csökkenőben van a Nyugat részaránya a globális finanszírozásban, és hogy Magyarországnak érdeke a kínai beruházások bevonzása. Úgy fogalmazott: nem fognak diszkriminációt alkalmazni egyetlen befektetővel szemben sem annak eredetországa miatt, csak egy dolog számít, az, hogy a vállalkozás tartsa meg a magyar előírásokat, és Budapest ellenáll minden olyan nemzetközi nyomásnak, amely a Huawei magyarországi jelenléte ellen irányul.  

A Politico kitér arra, hogy Szijjártó mellett felszólalt Ujhelyi István szocialista, valamint Schaller-Baross Ernő és Tóth Edina fideszes európai parlamenti képviselő, továbbá Steiner Attila klímaügyi és György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár. A Huawei a jövő hónapban Párizsban tervez nagyszabású konferenciát, de ott a cikk szerint – éles ellentétben a budapesti rendezvénnyel – politikai tényezők nem szerepelnek a szónoklistán.

Szijjártó egyébként – és erről is a Politico számol be – a CGTN rövidítésű, globális kínai tévéhálózatnak adott interjút, és abban egyebek közt arról beszélt, hogy az Európai Parlament önmagában véve egy vicc, hiszen amikor Európának hatalmas inflációs és energiaválsággal kell szembenéznie, akkor a legfontosabb feladatának azt tartja, hogy megítélje Magyarországot, azt az országot, ahol demokratikus választásokat tartanak. Szerinte az Európai Parlament baloldala gyűlöli azt, hogy Magyarország konzervatív, jobbközép, keresztény, demokratikus és hazafias kormánya négy választást megnyert, továbbra is sikeres, és kielégíti a nép igényeit.

Magyarország nyíltan a leginkább oroszpárti ország az Európai Unióban, és mindenki másnál barátibb politikát folytat Vlagyimir Putyin irányában – állapította meg Ivan Krasztev bolgár politikatudós abban az interjúban, amelyet Gideon Rachman, a londoni Financial Times külügyi főkommentátora készített vele. A podcastként, tehát hangzó formában, valamint leiratban is közzétett, igen átfogó és terjedelmes interjút annak a témakörnek szentelték, hogy miként alakítja át Európát az ukrajnai háború.

Krasztev felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarok és a lengyelek egyetértenek akkor, amikor a jogállamiságról van szó, vagy arról, hogy miként látják Brüsszelt, de teljes köztük a nézeteltérés a háborút és Putyint illetően. Ebből a szempontból tehát Közép-Európa valóban a középpontban találja magát, de azt kell látnia, hogy ez a centrum igencsak megosztott, nem csupán az egyes országok között, hanem egyes országokon belül is.

A neves liberális politológus szerint Orbán Viktor úgy próbálja meghatározni Magyarországot, mint olyan szigetet az Európai Unió óceánján, ami ádázul küzd a maga szuverenitásáért. „Őszintén szólva sohasem hittem azt, hogy különösebben Putyin-barát lenne” – mondta. Szerinte Orbánt sokkal jobban érdekli Kína, mint Oroszország. De hozott egy olyan döntést, amely nagyon eltér Lengyelország döntésétől. Lengyelország úgy döntött: az Egyesült Államok van annyira fontos saját biztonsága szempontjából, hogy nem folyik bele az amerikai belpolitikába.

Kaczyński valószínűleg közelebb érzi magát Trumphoz ideológiai értelemben, de sohasem lépne fel Biden ellen, mert Lengyelországnak Amerika létfontosságú. Orbán azt választotta, ami nagyon váratlan egy kicsiny európai országtól: úgy döntött, hogy beszáll az Egyesült Államok belpolitikájába, és mindent Trumpra, a Republikánus Pártra tett fel.

Ivan Krasztev megfogalmazása szerint Orbán arra törekedett, hogy a kultúrák harcának kultikus alakjává váljon, és most az amerikai és az európai jobboldal számára ő ugyanazt jelenti, amit Fidel Castro jelentett a baloldal számára az 1970-es években. Igyekszik megőrizni saját fontosságát az európai projektben, arra tekintettel, hogy 2024-től republikánus elnöke lehet Amerikának, és akkor Magyarország szerepe teljesen megváltozik.

Orbán – folytatta Krasztev – erősen nacionalista, amikor a kulturális politikáról van szó, másfelől viszont kimondottan barátságos a nagy külföldi cégekkel, különösen a német vállalatokkal. Kaczyński nem akar kulturális háborút, viszont őszintén hisz abban, hogy a bankszektor legalább felének lengyel kézben kell lennie. Eközben a mostani válság az Európai Uniót az egységesebb Európa, a közös európai külpolitika felé nyomja.

A nemzetközi sajtószemle következő részének forrása: www.muosz.hu:

Die Presse Oroszország nélkül Magyarországon kialszik a villany, ezért ellenzi annyira vehemensen az Orbán-kormány a Moszkva elleni szankciókat. Ugyanis az energiaágazatban teljes mértékben az oroszoktól függ. A miniszterelnök 2008-ban, még ellenzékből élesen kifogásolta az új gázszállítási egyezményt. Jelenleg viszont azon van, hogy kiépítse ezen a területen az együttműködést.

Az orosz fél a jövőben még inkább uralni fogja a magyar áramtermelést. Abban ugyanis meghatározó szerepe van Paksnak, az pedig mindent az oroszoktól kap, a reaktoroktól és fűtőelemekig. A négy reaktor a villamos energia kb. felét állítja elő, egyharmad jut a gázerőműveknek, azaz ott is fennáll a függő viszony a Kremltől, az arány 85%-os, az olajnál 58 %. Ennek ellenére nincsenek magyar biztonságpolitikai aggályok, pedig ok volna rá.

Paks kapcsán pl. a cikk emlékeztet arra, hogy a Roszatom részes a háborúban, szakértőket menesztett az elfoglalt zaporizzsjai erőműbe. Orbán ugyanakkor azt hajtogatja, hogy az EU nem demokratikusan döntött a megtorló lépésekről, azokat a brüsszeli bürokraták hozták meg. Apró kiigazítás: az eddigi csomagokat minden tagállam megszavazta, Magyarországot is beleértve.

Die Presse Putyin saját kezűleg teszi tönkre az orosz gazdaságot. Ahol a szankciók esetleg nem fejtenek ki hatást, ott az elnök személyesen lép a színre. Most éppen a részleges mozgósítással milliókat von el a munkától, pont akkor, amikor a 90-es évek szegénysége és brutalitása folyományaként egyébként is demográfiai apály jelentkezik. Így azután a behívások megadják a végső döfést a gazdaságnak.

A rendelet kiadásának napján a moszkvai tőzsdei index 11 %-ot zuhant, amire az invázió megindulása óta nem volt példa. Jelzi, mekkora a bizonytalanság és a borúlátás. A reálgazdaságot viszont a kormány döntése nyomán hatalmas torzulások árnyékolják be a munkaerőpiacon. A kieső dolgozókat valahogy pótolni kell, de ebből az adódik, hogy az ország a sorozással foglalkozik és nem a munkával.

Egyesek szerint a 300 ezer fő elhanyagolható tétel, hiszen az összfoglalkoztatottak száma 70 millió, ráadásul az újdonsült katonák elvileg kapnak akár 240 ezer rubelt az államtól, vagyis fogyasztóként változatlanul jelen vannak. A Bloomberg a GDP 0,25 %-ára becsüli az ily módon keletkező veszteséget, a jegybank közben ez évre 4-6 %-os recessziót jósol.

Viszont súlyos a hatása a tömeges kivándorlásnak, mert az főként a high-tech ágazatokat és a tudományt érinti. Továbbá a kis- és középvállalatokat. Természetesen a gazdaság nem fog azonnal elemeire széthullani, mert a gerincét változatlanul a nyersanyag kitermelés alkotja. És a nagy konszernek sokszor meg tudják védeni alkalmazottaikat a behívóparancstól, illetve könnyebben találnak utánpótlást.

De lefelé tartó spirál indult be, mert csökkennek a reálbérek, nincs perspektíva és elmaradnak a befektetések. Ezért az emberek kevesebbet fogyasztanak. Ezzel egyidejűleg már vagy 400 ezren választották az emigrációt. Ahogy a Moszkvai Állami Egyetem egyik professzora megállapította: a tudás vándorol ki és hosszú távon ez a legsúlyosabb csapás a gazdaság számára.

The Guardian Kritikus pillanat a világ számára az, hogy Putyin bekebelezi Ukrajna több részét is. Erre figyelmeztet Alissa de Carbonnel, a Nemzetközi Válságcsoport, a több mint 25 éve működő civil kockázatelemző agytröszt európai igazgatója. Rámutat, hogy a Nyugatnak minden eddiginél megfontoltabban, egységesebben és határozottabban kell válaszolni az orosz provokációra.

Az álnépszavazások már a tisztesség látszatára sem ügyeltek, a hasonló aktus során, 8 éve a megszállók a Krímben legalább arra ügyeltek, hogy hűek legyenek Potemkinhoz. A szavazóknak magasabb nyugdíjat és befektetéseket ígértek. De úgy tűnik, most sürgős volt a dolog, azért a lebonyolítás során a brutalitás dominált. Viszont az emberek hajlamosak kérdezni, amikor a tét az, hogy öljenek és/vagy meghalljanak, illetve amikor a szeretteikre vár ugyanez a sors.

Az egész azonban csak arra jó, hogy úgy nézzen ki: orosz földet kell megvédeni. Továbbá, hogy ez majd elősegíti az ukránok megadását. És ráerősít Moszkva hamis háborús narratívájára. Az ukránok azonban a túlélésért küzdenek, nem félnek a viszály súlyosbodásától és eszük ágában sincs meghátrálni.

Hogy a Kreml próbálja őket megtörni, az valószínűleg csak feltüzeli a nyugati támogatókat, akik már-már ellankadtak, mert odahaza az inflációval és az energiabajokkal küszködnek. Vagyis a háború tovább dúl. Putyin ugyanakkor letett a diplomáciáról. Lehet, hogy most új offenzívát készít elő a télre.

Újabb területeket szakíthat ki, majd csatolhat Oroszországhoz kamu referendumok útján. De további célpontokat is találhat, mi több, akár az atomfegyvert is beélesítheti. Azaz kritikus a pillanat, ezért a demokratikus közösségnek ki kell tartania eddigi irányvonala mellett.