(Hardy Mihály / Klubrádió) Elképzelem azt, amit a 26 éves, szakállas, fésületlen, karakán és magával ragadó fiatalember mondana az 57 éves, megpocakosodott, a Karmelita-kolostorban épült rezidencián kovászos uborkával a kezében parádézó mai miniszterelnöki utódjának…
Tükröt tart elénk a kettős évforduló, 1958. és 1989. június 16-a. Nagy Imre kivégzéséről nem sok újat lehet mondani, hiszen ismerjük, sajnos, a legtöbb részletet. Ez már történelem. Az 56-os mártírok újratemetése 31 évvel később és különösen az akkor még fiatal Orbán Viktornak a pesti Hősök terén elmondott beszéde azonban mindenképpen gondolkodásra, emlékezésre késztet.
Eljátszom a gondolattal, hogy vajon mi történnék, ha Orbán Viktor személyében megelevenedne Karinthy Frigyes 1913-ban írt zseniális novellája, a Találkozás egy fiatalemberrel. Ebben a már befutott, sikeres írón kéri számon az ifjúi álmokat, a nagy terveket, a be nem teljesített ígéreteket, és tessék megkapaszkodni, „a büszke és szabad Magyarországot” saját fiatalkori énje.
Elképzelem azt, amit a 26 éves, szakállas, fésületlen, karakán és magával ragadó fiatalember mondana az 57 éves, megpocakosodott, a Karmelita-kolostorban épült rezidencián kovászos uborkával a kezében parádézó mai miniszterelnöki utódjának. Hogy hová és mivé lettek a kemény szavak az orosz birodalom szolgálatáról, az egypárti diktatúra lebontásáról, a nyugati fejlődés útjáról meg a gazdasági jólétről? Hogy továbbra sem szabadultunk az orosz medve öleléséből? Hogy egypárti diktatúra épült ki megint? Hogy épp elhagyni készülünk a nyugati fejlődés közösségét, – és itt szó szerint idézek az 1989-i Viktor nevű fiatalembertől – megint „visszakényszerítenek bennünket …az ázsiai zsákutcába”? Hogy az a bizonyos hatodik koporsó az 56-osok áldozatával és álmaival még mindig aktuális és intő jel?
A legnagyobb bűn talán mégis az, hogy pont az, vagy pont azok árulták el a szabad és független Magyarország eszméjét, akik akkor tiszta lappal és tiszta múlttal indulhattak a politikai pályán. Alig telt el három év, és fokozatosan eltűntek a hosszú hajak, megborotválkoztak a fiúk, megjelentek a háromrészes szürke business öltönyök és velük együtt beindult a business is, a székházügytől a kőbányákon és Joszip Toton át a csudálatos gázszerelőig.
És három évtized alatt megfordult a világ, szinte minden a visszájára fordult. Az egykor ígéretes csapat mára szinte fordított alkimistaként működik: kezei között még az aranyból is silány salakanyag keletkezik, egy évtized alatt szinte pontosan visszaépítette a Kádár-kor langymelegét, annak megtévesztő társadalmi biztonsága nélkül.
Végezetül még egy szó szerinti idézet az 1989-i fiatalember beszédéből, amihez nem kell semmit sem hozzáfűzni: „Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.”