Trump nárcisztikus, rasszista és zavart elme

Az igazság Trumpról címmel írt könyve roppant provokatív. Csakhogy a címe említsük rögtön az elején. Szóval ön leleplezi az Egyesült Államok 45. elnökének hazugságait? – kérdem a könyv szerzőjétől, Michael D’Antoniótól, Pulitzer-díjas újságírótól, a CNN kommentátorától.

– Igen, Ezt tettem.

– Melyek Trump elnök legnagyobb hazugságai?

A legnagyobb hazugsága talán az, hogy sikeres üzletember. Erre alapozta az életét és azt akarta elhitetni a szavazókkal, hogy amilyen sikeresen menedzseli az üzleti életét, úgy fogja az Egyesült Államokét is. Először is, gazdagságát nem a sikereinek, hanem az apjának köszönheti, mert miután meghalt, Trump megörökölte apja vagyonának ráeső részét. Ő, a fiú ugyanis számtalanszor csődbe jutott. Egyetlen vállalkozásban volt sikeres, amikor celebnek állt, tv-műsort vezetett Gyakornok címmel, és ebben tényleg szerzett magának hírnevet. Aki közelebbről követte életútját, az mind tisztában van bukásaival. Amikor vele készítettem az interjúkat, akkor is mindig másra hárította a felelősséget üzleti kudarcai miatt. Erről nem én tehetek – mondogatta. De aztán kénytelen kelletlen végül maga is belátta, hogy valóban megbuktak a kaszinói, valóban tönkrement és emiatt el kellett adnia a légitársaságát, és beismerte azt is, hogy nem tudta menedzselni Manhattan szívében a Trump-tornyot sem. Hamis mítoszt alakított ki magáról.

– Ezért dugdossa négy éve adóbevallását, kongresszusi felkérésre sem teszi közzé, pedig most már peres eljárás része is New Yorkban. S eddig minden elnök nyilvánosságra hozta a vagyonát. 

Nos valóban, ügyészek és nyomozók szeretnék megszerezni adópapírjait, de ő nem engedi nyilvánosságra hozni, mert attól tart, a végén kiderül, hogy nem is olyan sikeres, hogy nem is olyan gazdag, mint amilyennek mondja magát. Mert azt is megtudnák ebből az emberek, hogy nem áldozott jótékonysági célokra semmit, szemben az állításaival. Sajnos, olyan adókultúránk van, hogy számos vagyonos ember el tudja kiskapukkal kerülni az adózást, és ráadásul ennek még a törvényessége sem kérdőjelezhető meg.

Másrészről egyesek nemcsak megvetik ezért, de sokan dühösek rá, hogy míg egy iskolabusz-vezető a maga kis fizetéséből kénytelen az államnak 25%-ot adózni, addig a vagyonosok semmit nem fizetnek. Nekem az a meggyőződésem eddigi nyomozásaim alapján, hogy hosszú évek óta nem fizet adót az elnök. Márpedig ha a szavazók megtudnák, hogy nulla dollár adót fizet, akkor valószínűleg nem is voksolnának rá.

– Egy másik nagy hazugsága – állítólag -, hogy le sem tette, mással íratta meg végzős gimnazistaként a felvételit, az SAT-t. Maga mit tud erről?

Mary Trump, az elnök unokahúga is írt erről épp most megjelenő könyvében, Joe Shapiro nevezetű fiúnak fizetett, hogy helyette menjen el erre az írásbeli vizsgára. Nagyon sok Shapiro nevűt találunk New Yorkban és mindenhol máshol, de egyelőre senki nem akadt annak a bizonyos Shapiro fiúnak a nyomára. S akkor persze felvetődik benned a kérdés, hihetsz-e Mary Trumpnak?! Nos, meg kell mondjam magának, nekem szavahihetőnek tűnik. Már csak azért is, mert soha nem akart a középpontban lenni, nem kereste a hírnevet. Azt is becsülöm benne, hogy eddig szótlanul tűrte a Trump-famílián belül őt ért megaláztatásokat.  Pedig hát mindannyian tudjuk, nagyon problémás családról beszélünk. S az az igazság, hogy azokban az években – a mai feltételekhez és körülményekhez képest – nagyon egyszerű volt letenni ezt a vizsgát, tényleg bárkit beküldhetett Trump maga helyett az osztályba. Hihető a történet. S ma már jól ismerjük az elnököt, hogy egész életében megpróbálta kijátszani azt a rendszert, ami őt kordában akarta tartani.

– Az elnök roppant büszkén és gyakran emlegeti, okos, és mentálisan nála senki nem lehetne egészségesebb. Igazat mond?

Nagyon furcsa hallani, amikor Trump a saját mentális képességeiről beszél. Trumpnak fogalma sincs a lélek mélységeiről. Akárcsak az intelligenciáról vagy kognitív képességek mibenlétéről. Nem az a típus, akit ilyen dolgok érdekelnék, vagy saját magát ilyen tesztnek vetné alá. Sőt, szerintem kifejezetten távol tartja magát attól, hogy kiismerje az embereket, hogy a világ működéséről komolyan elgondolkodjon. S ehhez képest dicséri magát! Nevetséges! Értelme nincs annak, amit mond. Számos jel utal arra, hogy zavart elme, hogy súlyos nárcisztikus hajlamai vannak. Beszélgetéseink során minden egyes témát úgy tálalt és értelmezett, hogy abból neki legyen haszna, hogy abból csakis ő jöjjön ki jól. Mindig utalt arra, hogy szeretné, ha a könyvem hízelgő lenne rá nézve, hogy dicsérjem, hogy tápláljam a róla kialakított mítoszt. Mire őszintén megmondtam neki, nem az a célom, hogy őt szolgáljam vele, hanem az olvasót. S akkor köntörfalazás nélkül kijelentette, akkor ez egy nagyon rossz könyv lesz. Hihetetlenül öntelt, aki képtelen saját magán kívül bárki másban értéket felfedezni.

– Ezenkívül szókincse is nagyon korlátozott. Egyszerű szavakat ismétel állandóan.

Érdekes megfigyelés. A 3040 éves korában adott tévés interjúkban azt hallottuk, hogy elég kiterjedt a szókészlete, összetett mondatokban beszélt, és általában meggyőzően, lényegre törően. Az utóbbi évtizedekben azonban fokozatosan leépült beszédkészsége, állításai egyre kevésbé voltak koherensek és összetettek. A kérdés az, vajon értelmi képességei romlottak-e vagy szándékosan váltott stílust. Sok szakértő hajlik az utóbbira. Célja van azzal, hogy egyszerűen fogalmaz, hogy szeszélyes és következetlen. Egy órán át képes ismételni ugyanazokat a kifejezéseket, mert azt gondolja, így éri el kommunikációs célját, így megy át az üzenete a leghatékonyabban.  Én ezt kétlem. Szerintem egyszerűen mentális képességei romlottak meg, és sajnos ennek kárát egy ország látja.

– Ha nézzük a rasszizmusából következő problémákat, az impeachmentet vagy azt, ahogy a koronavírus-járványt kezeli, akkor röviden hogyan tudná értékelni az elnökségét?

Ahogy azt a világ is látja, Amerikát súlyos csapásként éri a pandémia. Öt hónapja tart, és nem jobb, hanem egyre rosszabb a helyzet. Mert vezetésképtelen az ország első embere, aki nem tudja a válságból kivezető utat megmutatani az embereknek. S eközben megint másokat tesz felelőssé a történtekért. Ahogy mindig szokta. Úgy zárta be az országot, hogy bárkit is felkészített volna a tennivalókra. Még a védőfelszerelések beszerzése is hosszú időbe tellett. Aztán, amikor rájött, mit kellene tennie, akkor csak szónokolt, ahelyett, hogy cselekedett volna. A sajtótájékoztatókkal lezártnak tekintette a problémákat. Sőt, azzal hitegette az embereket, hogy egyáltalán nem súlyos a helyzet, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik majd a járvány. Majd a felelősséget az 50 állam 50 kormányzójára hárította és ezzel káoszt is okozott. Ahelyett, hogy egységet teremtett volna, hogy mindenki egyként küzdjön a vírus ellen, csak megosztottságot hozott.

Egymással kezdtek el vitatkozni az emberek és az államok is arról, hogy ki miként reagál a pandémiára? Nyisson? Bezárjon? 140 ezer halottnál tartunk és még mindig nincs egységes stratégiája az elnöknek a bajra. Ezen fog múlni az elnök történelmi megítélése. Az, hogy most lesz-e megint a gazdagoknak adócsökkentés, vagy, hogy milyen ösztönző csomagot tesz le az asztalra, mind elhalványul amellett, hogy nem tudja megfékezni a járványt. Emberek halnak meg. Még ha abba bukna bele, amit csinál! De hát nem csinál semmit. Olyan ez, mint amikor jön a sárkány a mesékben és a kisfiú félelmében az ágy alá bújik, mert nem tud vele megbirkózni.

– Még mindig tüntetnek a Fekete életek számítanak mozgalom szervezésében – lassan két hónapja. Az ő rasszizmusa is fűti ezt a tiltakozást: Egyáltalán rasszistának tartja az elnököt?

– Az a gond, hogy amikor Amerikában a rasszizmusról beszélünk, akkor az elnöknek e téren szinte csak negatív megnyilvánulásait látjuk, halljuk. Kezdődött azzal, a 70-es években a szövetségi kormány arra késztette, hogy mint ingatlanmágnás ne diszkriminálja a feketéket és a spanyolajkúakat, akiket maga is foglalkoztatott. És ezzel máris országosan hírhedtté vált – mint rasszista. Az is köztudott volt, hogy az egész Trump-család ilyen.

Ismertté vált Trump rettenetes véleménye a feketékről épp úgy, mint a zsidókról, az indián őslakosokról és a dél-amerikaiakról egyaránt. Egyértelműsítette, ő a fehérek képviselője, köreibe is csak őket választotta be. Legyen az üzletember, a vásárlója vagy most éppen a szavazója. S amikor Amerika a rasszizmus válságával szembesül, mint most is, mert tegyük hozzá, hogy ez a válság hullámokban visszatér újra és újra, mert soha nem mertük komolyan felvetni a mi rasszizmusunk problémáit, akkor épp egy olyan elnöke van az országnak, aki egy vitában inkább áll a rasszizmus, mint az egység oldalán. 

Vajon miért gondolja azt, hogy védelemre szorulnak szobrai azoknak a rasszista konföderációs vezéreknek, akik a rabszolgaság intézményét nem akarták eltörölni, akik a polgárháborút választották, csakhogy konszolidálják rendszerüket? Vajon miért gondolja 150 évvel a polgárháború után, hogy nemes céllal indultak harcba a déliek az északiakkal szemben? Vajon miért kellene az ő örökségüket őrizni? Most ébredt rá a fehérek felsőbbrendűségét hirdetőkkel szemben állók többsége, hogy meg kell védeniük a maguk álláspontját. Ezért tüntetnek m az utcán.

– Most éppen nem áll nyerésre Trump, de vajon a twitter és a közösségi hálókon tud majd megint úgy trükközni, hogy végül nyer a novemberi elnökválasztáson?

Van rá esélye, hogy újraválasszák. Sőt, nagyobb az esélye, mint ahogy azt a politikai elemzők feltételezik. Ha megint megvillantja azt a képességét, hogy lázba hozza az embereket olyan, nem feltétlenül igaz és még csak nem is lényegi kérdésekkel, amelyek elvonják a figyelmüket Trump ügyes-bajos dolgairól, akkor ugyan miért ne juthatna újra a Fehér Házba?

Mire gondolok? Itt van például a legutóbbi példa, aminek semmi köze a valósághoz: azt állítja Trump a kihívójáról a legfrissebb tévés hirdetésében, hogy Joe Biden nem akarja finanszírozni a rendőrséget mostani formájában. És ha valaki hívni akarja a rendőrséget haláleset vagy erőszak miatt, akkor nem lesz, hol csörögjön a telefon. Vagy elhinti azt a velejéig rasszista nézetet, amivel nem egyszer próbálkoztak már a történelemben, hogy elhiheti a fehérekkel: a feketéktől tartaniuk kell, hogy soha nem lehetnek miattuk biztonságban, hisz már most is találunk nála ilyen utalásokat… Igenis, akkor félelemből rá fognak szavazni sokan a fehérek közül.

– Ismerve az első fekete elnökről írt, Egy következetes elnök, avagy Barack Obama öröksége című könyvét, ha mérlegre teszi a két elnököt, akkor mit tud mondani a kettejük közti különbségről?

Úgy különböznek egymástól, mint nappal az éjjeltől. Trump az Obamáról alkotott negatív vélemények felnagyítására fókuszál, ami lényegét is adja elnökségének. Obama megválasztásakor olyan mély volt a gazdasági válság, hogy szerintem, ha más körülmények lettek volna, fekete elnököt nem választanak a Fehér Házba. Ellenben Obama meggyőző erejével hitet adott az embereknek, és valóban véghez vitt nagy dolgokat, mint az egészségügyi rendszer gyökeres átalakítása. Trump viszont arra félelemre játszott rá, hogy a fehérek elveszítik dominanciájukat.

Nem értelmi képességei miatt került a Fehér Házba, hanem éppen azért, mert meg tudta osztani a társadalmat. S ez éltető ereje is mind a mai napig. Szerintem Obama a 10 legjobb amerikai elnökök közé fog kerülni a történelem lapjain, Trump pedig a három legutolsó közé –

nyilatkozta Michael D’Antonio, Pulitzer-díjas újságíró, 22 könyv szerzője.