Terjedelmes újságcikkgyűjteményt lehetne összeállítani azokból az írásokból és illusztrációkból, amelyekben az Infovilág szerzői az utóbbi években rendszeresen és aggódással szóvá tették (és teszik ám ezután is!) az idén 750 esztendős Győr város különösen látványos városképi hiányosságait. Az ok egyszerű: lokálpatrióta aggódás.
Emellett egyáltalán nem látszik, nem tapasztalható hosszú idő óta, hogy Győrnek lenne olyan felelős hivatalnoka – például városépítésze – aki hozzáértéssel felmérné (bár eléggé látványos) e csodálatos város képét csúfító városképi sebeket, bajokat, hiányosságokat, és okos, megvalósítható terv alapján sürgetné a megszüntetésüket.
(Ami a városépítészt illeti: Borkai e tisztségben fizetett emberét az utód professzor-polgármester elzavarta, ám akit a helyébe ültetett, az korántsem bátorságát és városszeretetét adta írásba. Az új városépítész először hajlandónak mutatkozott, hogy válaszoljon az Infovilág kérdéseire, aztán amikor meg kellett volna szólalnia, netán állást kellett volna foglalnia, furcsa módon visszakozott az interjútól. Soraiból nem egy független, a hivatása csúcsán álló hivatalnok szavait olvastuk ki.
Amint telt az idő, úgy változott (azaz nem változott, ha a Borkai-érát vesszük alapul) a győri városháza magatartása a nem pártsajtó iránt. A beiktatása utáni napokban a prof.-polgármester még személyes e-mailben (archívumunk őrzi ám a becses sorokat!) biztosította az Infovilág szerkesztőségét arról, hogy ő bizony szívesen áll rendelkezésre, majd elhallgatott, és furcsa, narcisztikus kényszermozgásokba kezdett: csatornát tisztított egy faággal, fölmászott a vasútállomás légó-óvóhelyének a tetejére, hogy a túlórázó teliholddal fényképeztesse magát, bukósisakban senki által sem kifogásolt házszámtáblát szerelt le a Baross úton és hasonló „hőstetteket” vitt végbe, hogy
a Churchill által a 2. világháborúban használt „victory-jelet” mutogatva (a kétujjú) tapsoltassa meg magát. (Foto Győr+)
Szegény (minden bizonnyal nagyképű, lusta és tudatlan) Zechmeister Károly (1852–1910) egykori győri polgármester, aki hivatali ideje alatt mást sem tett városáért, mint fejlesztette, gazdagította, gyarapította gyárakkal, iskolákkal, bérházakkal, vasúttal, hogy Győrt ipari, kereskedelmi, kulturális központtá tegye (és bizonnyal nem mászott épületek tetejére, és nem tartott „terepszemlét” Újvárosban testőröktől körülvéve) – ugye, elbújhat „nagyszerű” 21. századi utódai mögött… Vagy mégsem?
Döntse el, kedves olvasó, miközben elolvassa a Győr+ című színes nyomtatványt, amelynek 3. oldalán a jelenlegi prof.-polgármester (ez alkalommal csak kétszer szerepel képen is az őt folyton népszerűsítő kiadványban) képtelen volt elintézni – bár nagy csinnadrattával és fölhajtás közepette 2020. novemberben megígérte –, hogy végre legalább az állagmegóvást elvégezzék az ország egyetlen, 19. századi csónakházán. Fényképfelvételek és a Radó-szigeti csónakház megmentését szorgalmazó cikkeink sokaságával bizonyíthatjuk: sok-sok év óta hagyták pusztulni a műemléket azok, akiknek kötelessége lett volna megóvni, ám nem tették.
A Győr+ nyomtatvány említett példányában a prof.-polgármester (miután az Infovilág ugyancsak évek óta napirenden tartja, szorgalmazza a MÁV 1958-ban átadott győri pályaudvarának felújítását) nem arról beszél, hogy rendbe kellene tenni az épületegyüttest, hanem új pályaudvar építéséről lamentál, meg arról, hogy a vasútállomással szembeni Honvéd liget alá mélygarázst kell építeni (hasonlót, mint a Dunakapu téri pompás műemlék-eltemető?), meg a vasútvonalat is a föld alá kell vezetni.
Tulajdonképpen egyetérhetünk a ma még városvezetővel, csak kérjük, beszélje meg a főnökével, hogy ne a sportolni, mozogni vágyó fiatalok elől elzárt (focimániáját ekként kiélő módon) stadionokat építtessen százmilliárdokért itthon és külföldön (sic!). Meg – ha már Győrről van szó – tettesse rendbe legalább a történelmi belvárost, hogy ne kelljen történelmi emlékeinek sebei sokasága miatt szégyenkezniük a barokk (meg az Audi) városa lakóinak.