Meghalt Teddy Podgorski, az ORF, az Osztrák Rádió és Televízió egykori főintendánsa. A kimagasló tudású újságíró – továbbá: színész, rendező, író, földbirtokos, bonviván és tréfamester – 88 éves volt. Ő találta ki és alkotta meg az osztrák tévé Zeit im Bild című esti híradóműsorát (a ZiB-et), a „Seitenblicke”-t (Oldalpillantások-at), a „Bundesland heute”-t (az osztrák tartományokról szóló riportműsort) – írja megemlékezésében Harald Fidler, a Der Standard osztrák napilap munkatársa. (A nyitó képen: Thaddäus Teddy Podgorski egy 2015-i ünnepségen, kezében az Arany Kamera másolatával. Foto: APA/Georg Hochmuth.)

Thaddäus Podgorski évtizedeken át meghatározó módon alakította az osztrák televíziózást: műsorvezetőként, újságíróként, 1986–90 között az ORF főigazgatójaként. Hihetetlenül gazdag, alkotó élet ért véget, tele humorral és olyan történetekkel, amelyek felejthetetlen fejezetei az osztrák televíziózásnak, és amiket Podgorski imádott elmesélni. Nagyon sok ilyen történet volt, ám senki sem tudta úgy elmondani, előadni őket, mint Teddy.

Lázadó és pajkos diák volt az 1935. július 19-én született „Bodgoaski”, a szegény munkásnegyedben, Bécs-Simmeringben nevelkedett; még az érettségi előtt kitették az admonti bencés kolostor bentlakásos iskolájából.

Remek állást talált magának a második világháború után szerveződött amerikai Rot-Weiß-Rot rádiónál, majd megszűnése, Ausztria önállóvá válása után az ORF-nél, az Osztrák Rádióban helyezkedett el. Ő volt az, aki ötletgazdaként is közreműködött a frissen alakult osztrák tévében, és adott máig használt, frappáns címet a tévéhíradónak: „Zeit im Bild”. A képes krónikaműsor 1955. december 5-én jelentkezett először, szerkesztője Podgorski volt, és még ma, hét évtizeddel később is „ZiB” néven fut, jelentkezik esténként fél nyolckor: nem csupán a német nyelvterület nagy részén, hanem Ausztria szomszédságában, ekként Nyugat-Magyarországon is számosan rákattintanak. A nyolcvanas évek végéig, a rendszerváltásig milliók számára az volt „a tévéhíradó” azok számára, akik láthatták, hallhatták.

Podgorski értette a tévéhírműsorokat, mester és professzor volt a műfajban, és persze kiváló a kiváló között a riporterszakmában. Rá is fizetett akkor, amikor 1967-ben Gerd Bachert nevezték ki az ORF vezérének: kitette a szűrét a híradórovatból, mert Podgorski a salzburgi fesztiválról szóló riportban benne hagyott azt a jelenetet és kísérőszöveget, amiben a Salzach partján füvező fiatalok voltak láthatók ezzel a kommentárral: „A hippik szívják a jointjukat, a polgárok pedig a színházban ülnek”…

Podgorski az ötletek embere volt; ő „találta föl” az ORF számára a „Sportpanorámát”, a Walter Pisseckerrel közösen készített „Panoráma” című kritikai magazint, a „Seinerzeit” című visszaemlékező műsor, aminek ő maga volt a házigazdája.

Thaddäus Podgorski, aki saját bevallása szerint mindig pártonkívüli, ám baloldali volt, Fred Sinowatz szövetségi kancellár és szocialista pártvezető kérésére és ösztönzésére lett az ORF vezetője.

Podgorski fedezte föl a tévé számára Gerhard Zeilert, előtte kancellári sajtószóvivőt, akiből aztán az Osztrák Rádió és Televízió – mi több: az osztrák média – történetének eddigi legképzettebb és legsikeresebb televíziós menedzsere lett. Az ORF-től a Tele 5-höz majd az RTL-hez igazolt át, az RTL Group vezérigazgatója lett, ma pedig már az amerikai Warner Discovery médiacsoport nemzetközi elnöke.

A már említett Bacher 1990-ben, immár ötödik alkalommal, visszatért az ORF élére, szokásához híven a néppárt, az ÖVP támogatásával és a felügyelőbizottságban döntő szerepet játszó üzemi tanácsnak köszönhetően. Podgorskit persze elöntötte a méreg, úgy ítélte meg, hogy vesztett – politikai okból, politikai döntésre. Annak ellenére, hogy mindvégig következetesen és keményen harcolt az ORF-nél a pártok befolyása ellen. És ezt a törvények alapján tettem, nagyon következetesen.

Podgorski három fiú apja. Rendezett a bécs-józsefvárosi színházban (Theater an der Josefstadt) és a Kamaraszínházban is, játszott mozi- és tévéfilmekben, rádiózott és számos könyvben idézte fel gazdag életét. Mondta – és mondják róla mások is – teljes életet élt. Az osztrák állami rádió, az Ö1 portrésorozatában mondta: Megtaláltam az értelmét…Gondoskodom a feleségemről, aki Parkinson-kóros, és tulajdonképpen éjjel-nappal vele vagyok. És ha semmi mást nem csinálnék az életemben, mint amit most csinálok, akkor ez már elég lenne az élet értelméhez.”  

* * *

Örülök, hogy személyesen ismerhettem Podgorski kollégát…Pihenj végre, Teddy – mondanám, de aligha hallgat az intő szóra. Tudom, már szervezi az „Angyali Híradót”…