A természet önmagában tökéletes megoldásokat alkot, és ha ezeket megismerjük, mi magunk is fejlődhetünk. Mit vehetünk át az állatoktól, és ez hogyan hathat a humántechnológiákra? A természetvédő és műsorvezető, Patrick Aryee a legújabb dokumentumfilm-sorozatában azt elemzi, hogy milyen hatással van az állatvilág a tudomány fejlődésére. Például: mit vesz át az űrtechnológia a zsiráfoktól, hogy kivédje a 9-11 g-s nehézségi gyorsulást, vagy miképpen próbálják használni a delfinek kommunikációját a szökőárak előrejelzéséhez.
Egy felnőtt zsiráf nyakának hossza meghaladja a két métert. Ahhoz, hogy ilyen magasra fel tudja pumpálni a vért, erős szívre van szüksége: egészen pontosan az emberénél negyvenszer nagyobbra. De mi van akkor, ha egy zsiráf lehajol? Normál esetben annyi vér áramlana a fejébe, hogy az felrobbanna, de a világ legmagasabb állata megtanulta, hogyan cselezze ki a gravitációt. Izmok és speciális szelepek segítségével képes szabályozni a véráramot a testében: amikor felemeli a fejét, az alsó régiókban összeszűkülnek a megerősített falú artériái, hogy a vére ne ott gyűljék össze, hanem a feje irányába áramoljék, ha pedig lehajol, akkor a nyakában lévő izmok húzódnak úgy össze, hogy a vér ne zúduljon a fejébe. Egy szakértői csapat jelenleg hasonló elven működő ruházaton dolgozik az űrhajósok és repülőgép-pilóták számára. Egy asztronauta a földi gravitáció többszörösével is találkozhat felszálláskor, és ha eközben nem jut elég vér az agyába, akkor elájulhat, rosszabb esetben meg is halhat. Ez a jelenleg is fejlesztés alatt álló ruházat viszont a megfelelő időben és arányban növelné a nyomást az emberi test bizonyos részein.
A víz alatti földrengések által okozott szökőárak még ma is váratlanul érhetik az emberiséget. Lehet, hogy vannak olyan szenzoraink, amelyek képesek a legapróbb földmozgásokat is érzékelni a tengerfenéken, de a begyűjtött jeleket a víz alatt továbbítani óriási kihívás. Még szerencse, hogy a természetnek már van egy megoldása erre a problémára! A delfinek az evolúció csodái: csapatban dolgoznak és hanggal kommunikálnak, beszédükkel pedig sokkal nagyobb frekvenciatartományt fednek le, mint mi. Rengeteg információt képesek belezsúfolni egy-egy „füttybe” – olyanokat is, amelyeket az emberi fül nem érzékel. A rádiófrekvencia a visszaverődés, a víz minőségének változása, a tereptárgyak, a légbuborékok stb. miatt teljesen elvész a vízben, ám a delfinek hangja célba talál. Egyrészt azért, mert folyamatosan kalibrálják az általuk használt frekvenciákat, hogy az átvitel optimális legyen, továbbá azért, hogy a visszaverődést és egyéb interferenciákat áthidalják, egyszerre több frekvencián közvetítik az üzenetet, amit aztán képesek fejben dekódolni és összerakni. Ezt az optimalizált, több frekvenciatartományban átküldött üzenetet próbálja reprodukálni néhány tudós, méghozzá egy víz alatti, vezeték nélküli internethálózat kiépítésének részeként. Ennek segítségével sokkal jobban megérthetnénk a tenger mélyén történteket, ami többé-kevésbé rejtve vannak előttünk. Egy víz alatti földrengés esetén azonnal lennének információink a történésekről és a várható hatásairól, ami életmentő lehet. Bár a technológia kidolgozása még nagyon kezdeti stádiumban van, mégis kiemelt fontosságú, hisz’ az emberiség 40%-a tenger- és óceánpartok közelségében él.
A sivatag nagy túlélőinek számító tevéktől kezdve a radioaktivitást tűrő gombákon át a „fényevő” csigákig, a természet tele van olyan csodákkal – vagy ha úgy tetszik: tökéletes gépezetekkel –, amelyeknek segítségével megreformálhatjuk a jelenünket, hogy megmentsük a jövőnket – ezekről értekezik a Fejlődés című dokumentumsorozat a Viasat Nature-on.
A Fejlődés című hatrészes alkotást a Viasat Nature csatorna tűzi műsorára április 11-től (tehát mától) hétköznaponként 19 órától.