Az újságíró archívumából – Attila fejétől Haydn koponyájáig

Nemzetközi politikával foglalkozó újságírók a világot járva általában örömmel fedezik fel a hazánkkal összefüggő emlékeket, és adják tovább a hírüket a hazai olvasóknak. Így tett szerzőnk is, akinek ezúttal nem kellett messze menni egy vonzó úti cél megjelöléséhez. Cikke a Népszabadság 2007. november 19-i számában jelent meg. (Nyitó kép: a kismartoni Esterházy-kastély.)

Ha valakit érdekel, miként festene Attila hun vezér indián törzsfőnökként, a kismartoni/eisenstadti Esterházy-kastély szemrevételezése közben ez irányú kíváncsiságát is kielégítheti. A burgenlandi tartományi székhely meghatározó épületének oromfalát ékesítő számos domborműves portré közül ugyanis az egyik „Isten ostorát” ábrázolja – ahogy azt a szobrász vagy kétszáz évvel ezelőtt elképzelte – parádés tollfejdísszel. A további arcmások is a művész fantáziájának termékei.

A kastélyt 1622-ben Esterházy Miklós még mint egyszerű gróf kapta zálogba – a várossal és Fraknó/Forchtenstein várával egyetemben –, s csak 1649-ben került véglegesen a család tulajdonába. A fejedelmi adományt az Esterházyak folyamatosan igyekeztek megszolgálni, Habsburg-hűségük
közmondásos volt a birodalomban.

Az Esterházy-birtoknak a szíve volt a kismartoni kastély, ami szerény, négyszögletű XIII. századbeli erődítményből (a kiállításon megtekinthető a makettje) többszöri bővítés és átépítés után pompás palotává változott.

A kismartoni Haydn-ház

A hercegi gyűjtemény jórésze a fraknói várban található ugyan (a kép az Esterházy-családról csak annak megtekintésével válik igazán teljessé), de Kismartonban is számos, eredeti bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett helyiség tájékoztat arról, hogyan éltek egykor főnemesék. A háló- és vendégszoba berendezése híven tükrözi a barokk hangulatot, a toalett számos kelléke mellől az éjjeli edény sem hiányzik. Az életszagú realitást ellensúlyozandó, néhány méterrel odébb pazarul megterített ünnepi asztalban gyönyörködhet a látogató. A korabeli étkezések hangulatát azért némileg árnyaltan közvetíti az utókor felé az Esterházyak fennmaradt asztali rendje: „Ne nyalja meg ujjait, ne hányjon a tányérba, és ne az asztalterítőbe törölje az orrát…”

Ha Kismarton, akkor zene, s ha muzsika, akkor Josef Haydn. A kastélyban két zeneszalon mellett a páratlan szépségű és akusztikájú hangversenyterem idézi Haydn emlékét, akinek a Haydngasse 21. szám alatti egykori lakhelye ma emlékház, számos relikviával.

A kastélytól negyedórás sétával elérhető, a Kálváriával egybeépített Hegyi Templomban (Bergkirche) pedig leróhatjuk tiszteletünket az 1809-ben elhunyt mester síremlékénél. Másfél évszázadon át csak Haydn teste nyugodott itt, a fejét ugyanis halála után tíz nappal fiatal orvosok Bécsben ellopták, tanulmányozni kívánva rajta a zsenialitás jeleit. A hányatott sorsú koponya 1954-ben került a kismartoni szarkofágba, ahol azóta a testtel együtt várhatja a feltámadást…

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)