Az újságíró archívumából – Haydn besétált, a kormányfők bukdácsoltak

Harminckét évvel ezelőtt (rég volt? lehet…) a kismartoni/eisenstadti kastélyban találkozott és tárgyalt néhány órán át Antall József magyar és Franz Vranitzky osztrák kormányfő. Szomszédolós eszmecserének ígérkezett az esemény, aztán kiderült: néhány óra alatt is egy sor kétoldalú, majd pedig a közvetlen környezetünket nagyon is érzékenyen érintő eseményeket is megvitatott egymással a miniszterelnök és a kancellár. Alighanem már a találkozó beharangozójából („Lajtán innen, lejtőn”, Mai Nap, 1992. október 7.) is kiolvasható: nem pusztán a „sógorok között” szokásos „hogy vagy? hogy vagy?” volt a téma.   

«Kedélyesen kemény tárgyaló felek az osztrák sógorok – állapította meg egy magas beosztású magyar kormánytisztviselő. Ha ugyanis nem ilyenek lennének, akkor már rég megegyezhettünk volna mi, magyarok és osztrákok, „Közép-Európa mintagyerekei” (még a K. u. K., azaz Kreisky–Kádár-korszakban illettek bennünket ezzel a jelzővel a nyugati lapok) a főként nekünk, a Lajtán innenieknek olyannyira fontos kérdések sorában.

Mert a többi között évente meg kell vívni a csatát az észak-déli tranzitországnak számító és emiatt kamionfüsttől köhögő Ausztriával a minket különösen érzékenyen érintő minden egyes tranzit-útvonalengedélyért. Azóta, hogy szabad lett a (magyar) gazda, és hál’istennek jócskán megnőtt a Nyugatra irányuló kivitelünk, számít minden kamionnyi szállítmány. Főleg amiatt, hogy a magyar export jó része gyorsan romló, élelmiszer-ipari, mezőgazdasági termék, amit célszerűbb közúton, semmint hajón vagy vasúton szállítani.

És ha már a mezőgazdaságot említjük: az EFTA-tagok (=Európai Szabadkereskedelmi Társulás), ekként Ausztria is, kizárólag az ipari termékek szabad kereskedelmét szorgalmazzák. Mi viszont – gazdaságunk szerkezetét tekintve – igazából akkor találnánk meg számításunkat az EFTA-ban, ha mezőgazdasági eladásainkat is növelhetnénk. Persze, az sem mellékes, hogy sürgősen egyensúlyba kellene hozni a magyar–osztrák áruforgalmat, amely most (megint) Bécsnek kedvez az osztrák aktívum révén.

Aligha mondunk vele újat: munkaügyi gondjaink is vannak, mivel máig nem sikerült tető alá hozni a magyar–osztrák államközi megállapodást a szervezett munkavállalásra egymás országában. Bécs igen szűkmarkúan méri az odaát szívese(bbe)n dolgozó munkavállalói engedélyeket a magyar állampolgárok számára. Holott sok magyar cég nagyobb biztonságban érezné magát, ha nemzetközi érvényű munkajogi háttér állna mögötte. Olyan nagyvonalúság sem ártana, amilyet osztrák barátaink tapasztalnak a részünkről, amikor saját embereikkel dolgoznak nálunk…

Amikor ma délután a kismartoni Esterházy-kastélyban tárgyalóasztalhoz ül Franz Vranitzky osztrák kancellár és Antall József miniszterelnök, bizonnyal ezek a témák lesznek előtérben. Mert szerencsénkre politikai ügyekben már rég nincsenek nehézségeink.»

Másnap, október 8-án helyszíni tudósításomban már a kormányfői eszmecsere lényegét is megoszthattam a Mai Nap olvasóival:

«Figyelmes házigazda Franz Vranitzky: az osztrák kancellár már jó negyedórával a szerda délutáni kormányfői találkozó kezdete előtt megérkezett a kismartoni (eisenstadti) Esterházy-kastély udvarára, ahová fontos találkozót beszélt meg kollégájával, Antall József magyar miniszterelnökkel. Talán protokollosai nem tudták kiszámítani, meddig tart az út a burgenlandi főváros legbecsesebb épülettömbjéig.

Az Esterházy-kastély ugyanis jóformán megközelíthetetlen: szó szerint árkon-bokron át bukdácsoltak be az udvarára a magas rangú vendégek. A kastélypark alatt óriási föld alatti garázst építenek, és közben kicserélnek minden elképzelhető csővezetéket is.

Antall miniszterelnök ezért a pápa által is használt darázsfalvi repülőtérről hajtatott Haydn mester harmincéves „rabságának” színhelyére, a kastélyba.

Hadd legyen ünneprontó a krónikás: kedélyes és kemény tárgyalópartnerek az osztrákok, minek következtében nem sikerült magyar áttörést elérni a számunkra nagyon is fontos ügyekben. Hogy az eddiginél több kamionunk hajthasson át az Alpok országán; több magyar mezőgazdasági árut vegyenek a sógorok; államilag szabályozzák a magyarok ausztriai munkavállalását.

De nem lennének osztrákok, ha nem hajlanának a kompromisszumra. A kancellár a találkozó utáni sajtóértekezleten bejelentette: még ez év végéig átfogó megállapodás születik az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) és hazánk között. Reménykedhetünk hát, hogy nem csupán iparunk, hanem mező- és élelmiszer-gazdaságunk is biztos piacot kap Ausztriában és a hozzá hasonló, többi EFTA-tagországban. És máris itt az újabb kompromisszum: a határnyitás következtében aránytalanul megnőtt közúti forgalmat, együttes akarattal, részben átterhelik a vasútra. A „gördülő autópályákat”, azaz a nagy áteresztő képességű és gyors vasúti vonalakat közös beruházásokkal kell megvalósítani. A részletek kimunkálását sürgős házi feladatként kiadták a két szakminiszternek. Reményre jogosít munkaügyben a kancellári bejelentés: a közös gazdasági tervek megvalósítása (például energiaszállító vezetékek) és a tőlünk is keletebbre lévő területek segítő feltárása jótékony hatással lehet a munkaerőpiacra is.

Európai szomszédok nem hagyhatják szó nélkül kontinensünk tűzfészkét – mondta Antall József, ezért részletesen tárgyaltak a délszláv helyzetről is. Menekültek, embargó, biztonságpolitika mellett a kormányfő nagy aggodalommal szólt a vajdasági 400 ezer magyar sorsáról. Cseh-Szlovákia, az Európai Közösség éppúgy napirenden volt, mint az osztrák és svéd közös piaci tagság. Az újságírói kérdések is elsősorban e témákat firtatták. Ugyanolyan elbírálásra törekszünk Ausztria, mint az EK részéről. Nevezetesen: évi 10 százalékos mezőgazdasági kivitelnövekedést Ausztriába is! Az állam- és kormányfői találkozók számos miniszteri eszmecserével is bővültek. Várhatóan rövidesen a belügyminiszterek aláírják a toloncegyezményt is.

Az önállósuló Szlovákiát nem akarjuk izolálni, az ENSZ és az Európa Tanács állásfoglalásához csatlakozunk. Bősről a kancellár leszögezte: kormánya nem ad pénzt a beruházáshoz, de készséggel hozzájárul a súlyos probléma megnyugtató nemzetközi jogi rendezéséhez. Antall: a Duna európai folyó, ebben a régióban minden feszültség veszélyeket hordozhat. Sajnos, a mostani jogbizonytalanság közepette a szlovák álláspont érvényesül, miközben a Duna elterelése súlyos problémává nő.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)