Jó másfél emberöltővel ezelőtt teljes üzemi hevességű vita kerekedett nyugati szomszédságunkban a Bécstől alig harminc kilométerre északnyugatra, a Duna menti Zwentendorfban épült atomerőmű üzembe helyezését helyeslők és ellenzők között. A súlyos politikai válságot keltő vita végül is az ellenzők hajszálnyi győzelmével végződött, így aztán azóta sem helyezték üzembe a sok milliárd schillinges beruházást. Az akkori szocialista kormányfő, a demokráciát különösen nagy tisztelettel kezelő Bruno Kreisky kancellár természetesen tiszteletben tartotta a népszavazás eredményét, mi több, kis híján lemondott, miután fia, Peter Kreisky is az atomerőmű-ellenzőket támogatta. Dr. Bruno Kreisky végül maradt még öt évig – 1983-ig; az országot fölvirágoztató történelmi korszakot zárt le kormányfői munkásságával. A zwentendorfi saga egyik fontos eseményéről ezt írtam az akkor nemzetközileg is számon tartott félhivatalos kormánylapban, a Magyar Hírlap 1978. december 6-i számában:
«Hipotézisekkel is megnyerhető alkalomadtán a népszavazás, ha a vetélkedő pártok egyike-másika elegendő meg- és elrémisztő (sőt: megtévesztő!) feltételezést vet be a voksok el- hódítása céljából. Ez történt nem is olyan régen Ausztriában, amikor az ország első atomerőművének üzembe helyezéséről kellett dönteniük az osztrákoknak. A hatalmon levő szocialisták (SPÖ), Bruno Kreisky kancellár párthívei, és a velük alapvető politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekben egyet nem értő kommunisták (KPÖ) is a zwentendorfi nukleáris villamos erőmű begyújtása mellett szálltak síkra. Az ellenzéki néppárt (ÖVP) és a szabadságpárt (FPÖ) vezetői viszont legszívesebben leromboltatták volna az ólom- és beton kolosszust, mert: Micsoda tragédia származhatna abból, ha üzemzavar keletkeznék az erőműben?! Szennyezheti a környezetét! Mindenen áthatoló sugaraival rákot kelthet az emberi szervezetben! Fölrobbanhat s atombombaként pusztíthatja el a kék Duna mentét!
A tudománytalan, a nukleáris erőművek működésében járatlan tömegeket önös célok szerint befolyásoló, obskúrus agitáció elérte célját. Az Osztrák Köztársaság 1945 óta számított történetében első népszavazás – a véleménynyilvánításra jogosultaknak csupán 64,1 százaléka járult, az urnákhoz – vereséget hozott az SPÖ számára. Kilenctized százalékkal voltak, többen a nemmel szavazók, mint az igennel voksolók.
Kréisky kancellár („A népszavazás az én találmányom volt…”) a lemondását, fontolgatta: a hét esztendő óta hivatalban levő kormányfő azt hajtogatta, hogy csakis ő, és senki más nem hibás a Zwentendorf miatti kudarcért. – Az atomszavazás egyébként a Kreisky família nyugalmát is megtépázta: Peter Kreisky, a kancellár fia vezette az első osztrák atomerőmű-ellenes egyik tüntetést.
Nyolcmilliárd schillingjébe került az osztrák nemzetgazdaságnak az egyelőre munkanélküliségre kárhoztatott (némelyek szerint: eleve halálra ítélt) atomerőmű. Tárgyilagos szakemberek szerint a világ egyik legbiztonságosabb nukleáris, létesítményéről van szó, hatesztendei. rendkívül gondos munkával építették meg, messzemenően figyelembe vették a tervezéskor a környezetvédelmi előírásokat. A reaktor „etetésére” a helyszínre szállították a tíz esztendőre elegendő 484 rúd hasadóanyagot … A népszavazás eredménye azonban szent és sérthetetlen: Zwentendorfot legföljebb kinevezik atomerőmű-múzeummá. Talán idegenforgalmi látványosság lesz, mint a Strauss–Lanner-szobor vagy a gráci óratorony… Legjobb esetben a bécsi XX. század Múzeumának kihelyezett részlege lesz Zwentendorf…
Nincs a világon olyan gazdag ország, amelyik megengedheti naftának a zwentendorfihoz hasonló luxust! Még akkor sem, ha Nyugat-Európa-szerte mind népesebb lesz a „zöldek” tábora, a természeti és emberi környezetet immár betegesen féltők hada. A nyugat-németországi Brockdorf mellett épülő atomerőmű ellen időről időre kiújulnak a környezetvédők és az erőműépítést védelmező rendőrök összecsapásai. Svájcban a jövő február 18-án rendeznek népszavazási atomerőmű üzembe helyezéséről. A hamburgi Der Spiegel – Zwentendorf kapcsán – arról ír, hogy könnyen atominvalidussá válhat az 1,3 milliárd márkáért épített Rajna menti erőmű.
Jó két hónappal ezelőtt Svédországban megbukott a kormány, az addig miniszterelnök Fälldin föladta a játszmát: lemondott, de nem engedett szélsőséges nukleáriserőmű-ellenességéből. Holott világszerte ismert. Svédoroszág hatalmas villamosenergia-fogyasztása. Ráadásul a szakemberek megállapították, hogy Skandinávia legnépesebb országa számottevő urántartalékokkal rendelkezik.
Napjainkban húsz-huszonöt atomerőmű építése folyik Európában, természetesen azokban az országokban is, ahol a „zöld lista” lassanként el nem hanyagolható tényezővé dagad. (A világ energiaéhsége leggyorsabban atomerőművekkel csillapítható.)
Ki kell mondani: nem azért veszélyesek elsősorban a környezetet betegesen és oktalanul féltők, mert ideig-óráig fékezhetik a technika haladását. A szennyeződésektől, sugárzásoktól stb. védő fölszerelésekkel leszerelhetek – esetleg. Nem egy választási kampány (és eredmény!) bizonyította már (a többi között a franciaországi), hogy a zöldpártiak, akik látszólag humanitárius célokért „ellenzéki” programmal; lépnek föl, válójában a társadalmi haladásért síkraszállók erejét gyöngítik.
A kellően nem képzett, a politikában teljes biztonsággal el nem igazodó, de a baloldalhoz húzó szavazók könnyen besétálhatnak a zöldek utcájába. Az eredmény: a társadalmi-politikai haladásért küzdő nyugat-európai erők károsodnak. A mécses győzelme azonban kétes értékű: lángját a szellő is ellobbanthatja.«
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
