Az USA és Kína a jogtalanság korszakába veti vissza a világkereskedelmet

Egyre erősebbek azok a hangok, amelyek az eddiginél protekcionistább európai gazdasági modellt szorgalmaznak – írja a Politico című amerikai lap és hírportál európai kiadása. A cikk alapállítása az, hogy az öreg kontinensnek ez lehet az utolsó védvonala, az immár nem tabuként kezelt „Európa erőd”-koncepció, amelyet egyfelől a Donald Trump amerikai elnök által megtestesített külső veszéllyel, vagyis a kereskedelmi háborúval, másfelől az olyan, puskaporos hordónak tekinthető euro-szkeptikus populistákkal lehet szembeállítani, mint amilyen például a francia Marine Le Pen.

Európa vezető közszolgái arra figyelmeztetnek, hogy ideje átkapcsolni a védekezőbb jellegű ipari stratégiára, ha az európai projekt túl akarja élni ezeket a fenyegetéseket – vélekedik a Politico. Állításának az alapja az a 173 oldalas emlékeztető, amelyben az Európai Bizottság tisztségviselői a cikk szerzőjének megfogalmazása szerint szokatlanul őszinte hangon fogalmazzák meg nézeteiket arról, milyen prioritásokat kellene szem előtt tartania a hivatalba lépő új bizottsági elnöknek, Ursula von der Leyennek. Azt javasolják, hogy az unió támogassa nagyvonalúbban közpénzből az ipart, engedjen több kiskaput a versenyjogi szabályokban, és védelmezze erőteljesebben saját kereskedelmi érdekeit. Ez – írja a Politico – zene Franciaország és Németország füleinek, tökéletes összhangban van azon ambícióikkal, hogy olyan európai nagyvállalati szereplőket hozzanak létre, amelyek versenyképesek lehetnek amerikai és kínai riválisaikkal.

A bizottsági dokumentum nyelvezete kifejezetten erős, amikor arról szól, miként biztosítható a túlélés olyan környezetben, ahol az Egyesült Államok és Kína a jogtalanság korszakába veti vissza a világkereskedelmet, abba az érába, amelyben a jog az erő mellett van. Az uniós memorandum megfogalmazói szerint az erőn alapuló világrendben az EU-nak keményebben kell védenie kereskedelmi érdekeit, hogy állja a sarat. Francia- és Németország – olvasható a Politico cikkében – felháborodott, amikor a Jean-Claude Juncker vezette, hivatalából távozófélben levő Európai Bizottság megakadályozta a Siemens és az Alstom összeolvadását.

Az uniós memorandum szerzői – egyértelműen az EU-ellenes populisták felemelkedésére célozva – megjegyzik, hogy az unió szabadkereskedelmi szemlélete gyakran válik a fájdalmas szociális és gazdasági jelenségek bűnbakjává. Szerintük a kevésbé tehetőseket védelmező kereskedelempolitikára lenne szükség, amely kiegyenlíti a lejtő pályát – ezt a fordulatot gyakran szokták használni az agyontámogatott kínai vállalatok korlátozására –, valamint magasabb kereskedelmi korlátokat emel azon országok előtt, amelyek csak laza környezetvédelmi normákat alkalmaznak. A Politico kitér arra: erről az emlékeztetőről az Európai Bizottság illetékes szóvivője azt mondta, hogy csupán belső ötletrohamok vázlatáról van szó, és a szöveg nem eléggé kiforrott ahhoz, hogy letegyék von der Leyen asztalára. Ezeket a terveket azonban – jegyzi meg az amerikai újságíró – aligha fogják a fiók mélyére süllyeszteni, és elfeledni, mert pontosan abba az irányba mutatnak, amelyet az európai politika két legfőbb diktálója, Francia- és Németország szorgalmaz. Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter szerint az EU-nak nagyban kell gondolkodnia, és védenie kell az érdekeit. Peter Altmaier német gazdasági miniszter pedig terveket dolgozott ki arra, miként kellene különleges állami támogatást nyújtani az autóiparnak, a gépgyártásnak, az orvosi technológiának, a 3D-s nyomtatásnak, az űrkutatásnak és a védelmi iparnak. A Politico szerint ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy a francia–német dirigista irányvonal felülkerekedése esetén új törésvonal jön létre az EU-n belül, ugyanis az északi és a Benelux-tagállamok hagyományosan szorosabban kötődnek a szabadkereskedelmi szempontokhoz.

Ha már az egyes EU-tagországok összevetésénél tartunk, ide kívánkozik az EurActiv című brüsszeli uniós hírportál azon beszámolója, amely szerint a német külügyminiszter Olasz-, Spany- és Lengyelország szerepének az EU-n belüli növelését támogatja. A hírportál olyan kijelentést idéz Heiko Maastól, hogy a britek várható távozása, a Brexit után az EU-t nem lehet a megmaradó két legnagyobb tagország, Német- és Franciaország kizárólagos tekintélyére alapozni, hanem kiegészítésként be kell vonni, nagyobb felelősségvállalásra kell ösztönözni olyan nagyobb tagállamokat is, mint a déli Olasz- és Spanyolország, illetve az északi Lengyelország. A német diplomácia irányítója az EurActiv szerint hangsúlyozta: ez akkor is érvényes, ha jelenleg Róma és Varsó a többiektől számos kérdésben eltérő Európa-politikát folytat.

Végül röviden megemlítem, hogy tegnapelőtt lejárt az a nem hivatalos határidő, ameddig az uniós tagországoknak elő kellett – illetve elő kellett volna – terjeszteniük, kit kívánnak delegálni az Európai Bizottságba. Ezt két tagállam, Francia- és Olaszország eddig nem tette meg, utóbbi egészen nyilvánvalóan azért nem, mert éppen kormányválsággal, új parlamenti többség létrehozásának kísérleteivel van elfoglalva, és a leendő EU-biztos személye is tárgya a pártközi alkudozásoknak. A lengyelek a minap éppen új személyt neveztek meg eredeti jelöltjük helyett, és brüsszeli uniós hírportálok szerint a magyar Trócsányi László is alapos izzasztásra számíthat az európai parlamenti bizottsági meghallgatások során.