Ma, január 1-jén az ORF 2 és az Ö1 hagyományosan ismét élőben közvetíti a bécsi Musikverein Aranyterméből a világ leghíresebb klasszikus zenei eseményét, amit immár harmadik alkalommal az osztrák Franz Welser-Möst vezényel. Elődei voltak a többi között Willi Boskovsky (1909–91), aki a leghosszabb ideig, 1955-től 1979-ig állt a rendezvény karmesteri pódiumán; Claudio Abbado, Daniel Barenboim, Herbert von Karajan és mások. Érdekesség: a bécsi újévi hangversenyek történetében a legfiatalabb (az akkor 36 éves) Gustavo Dudamel venezuelai karmester volt, aki 2017. január 1-jén vezényelte a Bécsi Filharmonikusok koncertjét. A tévéközvetítés csúcspontja a Bécsi Állami Balett táncelőadása, ami az idén az ORF által augusztusban és szeptemberben már előre felvett három táncbetétből áll: két keringő-interpretáció és egy polka Ashley Page koreográfiájából. A londoni Royal Ballet egykori szólótáncosa és a Skót Balett 2002–12 közötti igazgatója így 2013 és 2014 után harmadszor kapott megbízást az ORF-től az újévi koncert koreográfiájára. A jelmezek megalkotása szintén brit kézben volt, 2016 és 2020 után most ismét Emma Ryott vállalta a feladatot. (A nyitó kép forrása: Wiener Philharmoniker.)
„A szerelem gyöngyszemei” a címe Josef Strauss elegáns keringőjének, amit négy táncoló párral forgattak a laxenburgi rokokó kastélyban és parkjában. A melki apátság kerti pavilonja szolgált díszletül Eduard Strauß „Auf und davon” című polkájának, ami egy okos pillangó humoros történetét meséli el. A kolostor lenyűgöző belső termei (egy részük nem is látogatható!), a koncert fináléjának harmadik táncbetétjét adták: Johann Strauss Kék Duna keringőjének új felvételét öt táncpárral. Ez a felvétel mostantól az ORF televízióban kíséri majd az átmenetet az új évbe.
(A kép forrása: © ORF/Günther Pichlkostner)
A bécsi újévi koncertet tehát ma, 2023. január 1-jén 11,15-től élőben közvetíti az ORF 2, valamint az Ö1 a világ csaknem 100 országában. A „koncertek koncertje” mellett az ORF 2 az újévi matinén (9,50-től) két tematikus tévéfilmet is bemutat: a Wiener Sängerknaben (Bécsi Fiúkórus) ugyanis ez alkalommal először lép fel intézmény 2004-ben alapított leánykórusával együtt. Jó fél órával később, 10,35-től az „Előhang a 2023-i újévi koncerthez” című riport izgalmas betekintést nyújt a csillogó kulturális esemény kulisszái mögé. Azok is megnézhetik az eseményt, akik netán lemaradnak az újévi koncert élő közvetítéséről: január 1-jén 20,15 órától az ORF III „Dacapo” című műsora részeként, valamint január 7-én este 8,15-től a 3sat-on.
A Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje a világ leghíresebb újévi koncertje. A zenekar elsősorban a Strauss-dinasztia (Johann Strauss (apa), Johann Strauss (fia), továbbá Eduard és Josef Strauss műveit szólaltatja meg. A hangversenyt ma már kilencvennél több országban közvetítik a televízióban, miáltal 50 milliónál több néző láthatja élőben.
Érdekesség, hogy az első koncertet nem újév reggelén, hanem 1939. december 31-én rendezték, nyilvános főpróbáját december 30-án tartották. Fritz Trümpi történész bebizonyította, hogy a koncertet valójában Joseph Goebbels propagandagépezete szervezte.
Az újévi koncertet kezdettől a mintegy 2000 személyes bécsi Großer Musikvereinssaalban tartják. A náci idők hangversenyei karmesterének, Clemens Kraussnak a keringőzene, különösen a Strauss-család zenéje iránti szeretete, és „valószínűleg a nagy előadások iránti késztetése is” találkozott Hitler és Goebbels terveivel, hogy Bécset „az optimizmus, a zene és a társaságiasság” városaként állítsa színpadra. A már említett történész, Trümpi a Politisierte Orchester (Politizált zenekarok) című könyvében bizonyítja: a nemzetiszocializmus idején ugrásszerűen megnőtt a Bécsi Filharmonikusok által a Strauss-család művei előadásainak száma. Bár a zenekar az Anschluß (1938. március 13.) után a propagandaminiszter Göbbels fennhatósága alá került, a Berlini Filharmonikusokkal ellentétben nem volt neki alárendelve… a Bécsi Filharmonikusok elkötelezettsége a náci állam iránt tehát nagyrészt önkéntes volt.
A náci vezetők már a második világháború előtt kidolgozták az elképzelést: „a Volksgemeinschaft megerősítését a könnyűzene segítségével”. A „morál fenntartása a fronton és otthon” történelmileg csak 1940/41 körül (azaz csak az első újévi koncert után) lépett életbe: Az első – akkor még nem így nevezett – újévi hangversenyre tehát Bécsben került sor a Winterhilfswerk des Deutschen Volkes javára, ami mellett bécsiek tízezrei érezték magukat meggyőződésesen elkötelezettnek.
A kezdettől hat újévi koncertet – és a náci rezsim bukása után még hetet – Clemens Krauss vezényelte. Az 1941. január 1-jei második koncert óta a koncertet újév napján tartották és tartják. 1941-ben egy újságcikk szerint a Bécsi Filharmonikusok az immár hagyománnyá vált „második akadémiáján” az „Erő az örömben” náci jótékonysági szervezet javára játszottak, ahogyan az 1945-i újévi hangversenyig jótékonysági koncertként akkoriban. A Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjeinek számbavétele a náci hagyományoknak megfelelően az 1941-i újévi koncerttel kezdődik. A műsorválasztás akkoriban akarva-akaratlanul is kortörténet volt, mint azt az Újévi Koncertek régi krónikása, Kurt Diemann bizonyítja:
– Az 1941. újévi koncerten hangzott el először az „Orosz induló”, amit az 1939 augusztusában kötött német–szovjet megnemtámadási egyezmény tiszteletére szántak; 1941 azonban a Szovjetunió lerohanásának éve lett. – Johann Strauss (a fiú) O schöner Mai! című keringőjét az 1945-i újévi koncerten játszották először; ugyanezen év májusában kapitulált a náci Németország, és vele együtt az Alpok és Duna menti birodalmi tartomány, továbbá a hozzá csatolt Ausztria. – Az 1955-i újévi koncert viszont Josef Strauss Mein Lebenslauf ist Lieb und Lust című keringőjével kezdődött. Pár hónappal később, májusban az államszerződéssel helyreállították Ausztria függetlenségét.
A ma (és persze már jó háromnegyed éve) ismert, immár jó ideje világhírű zenei rendezvény 1946. január 1-jén, Josef Krips karmesteri munkájának megkezdésekor kapta a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje nevet. 1952. december 31. óta az újévi koncert programját szilveszter éjszakáján újévi koncert néven mutatták be, és tíz évvel később, 1962. december 30-án került sor először a második előadásra (ez 1997-ig zártkörű volt) az osztrák fegyveres erők tagjai számára.
Jó három évtizeden át, 1980–2013 között az újévi koncert virágdíszítése hagyományosan az olaszországi Sanremo városának ajándéka volt; majd 2015-ben először a Bécsi Városi Kertekkel együttműködve a koncerttermet virágárusok díszítik fel minden évben mintegy 30 000 szál virággal.
Az Aranyteremben 2008-ban volt először élő táncelőadás; 2011-ben már a Bécsi Állami Operaház balettiskolájának növendékei lépnek fel. Kathrin Menzinger és Vadim Garbuzov 2014-ben ott táncolták az An der schönen blauen Donau (magyarul Kék Duna) keringőt – a saját koreográfiájuk alapján.
A koncert 75. évfordulója alkalmából 2015-ben jelent meg az Edition Neujahrskonzert: Die gesamten Werke című, 23 CD-ből álló gyűjtemény, ami az 1941 óta előadott mind a 319 művet tartalmazza.
A zenei program keretét a Strauss-dinasztia Johann (1946 óta) és fia, Josef (1941 óta), valamint Eduard (1964 óta) művei alkotják, ám a Bécsi Filharmonikusok 1961-i újévi koncertje óta más zeneszerzők, például Joseph Lanner, Carl Michael Ziehrer, ifjabb Joseph Hellmesberger művei is rendszeresen szerepelnek a programban. Emellett 1978 óta az újévi koncert programjában az évfordulókhoz köthető zenei művek is szerepelnek.
A műsor 1958 óta hagyományt követ: 1957-ig a ráadások, általában a rövidebb zenedarabok, a taps erejétől függően ismétlődtek, az 1959 óta televízióban és rádióban nemzetközileg is közvetített újévi koncert második része csak egy (ingyenes) ráadással zárult – ami kevésnek bizonyult. Így aztán a második ráadás azóta is az ifjabb Johann Strauss An der schönen blauen Donau/Kék Duna című keringője.
Hagyomány az is, hogy Radetzky-induló alatt a közönség hagyományosan a karmester ütemére tapsol. 1975-ben, ifj. Johann Strauss 150. születésnapja okán a ráadásból kihagyták. 2005-ben a Radetzky-induló a 2004. december 26-i ázsiai földrengés áldozatai iránti tiszteletből nem csendült föl. Radetzky-indulót 2005-ben nem játszották el.
A koncertet 1959 óta az ORF, az osztrák közszolgálati műsorszolgáltató nemcsak a rádióban, hanem a televízióban is közvetítette a 2. résszel (a koncert szünete után); az adások 75 percig tartottak. A koncertet 1969 óta a televízió színesben sugározza. A nemzetközi közvetítés az Eurovíziót dicséri ma már több mint kilencven országba sugározzák; 1966-ban már az Intervízió is közvetítette a hangversenyt – az akkori szocialista országokba, majd 1972-ben megtörtént az első televíziós közvetítés a tengerentúlra, ami 1973-tól évről évre tovább bővült.
Az ORF 1991 óta teljes egészében közvetíti a koncertet. Mivel az előadások (előzetes, főpróba, koncert) tempója eltérő lehet, a szünet az egyes előadásokban néha eltérő hosszúságú: ezért azt egy hosszában rugalmas, körülbelül 25 perces szünetfilmmel hidalják át, amit kifejezetten az újévi koncertre forgatnak.