Csapvizek ólomszennyezettségre és az épületekben máig föllelhető azbeszt veszélyeire hívja fel a figyelmet a Szubjektív Értékek Alapítvány programja. A mérések alkalmával „véletlenszerűen kiválasztott hazai épületekben vizsgáltuk a csapvíz ólom koncentrációját” – közölte szerkesztőségünkkel Simon Gergely vegyianyag-szakértő. Az öt vizsgált lakásból kettőben a határérték többszöröse volt az ólom-koncentráció a pangó vízben és az egyik budai társasházban még a víz kiengedése után is a határérték több mint kétszeresét mérték. 

Számos egészségügyi kockázatot tartogató szennyezés van épületeinkben. A Szubjektív Értékek Alapítvány kiadványokkal és iskolai előadásokkal, valamint ismeretterjesztő honlappal hívja fel a figyelmet a mindennapi kockázatokra. 

Európában, ekként hazánkban is az 1980-as évekig ólom vízvezetékcsövet szereltek be a lakóházakba. Sajnos, azóta ezeket a csöveket nem, vagy csak részlegesen cserélték ki. Az épületekben lévő ólom vízvezetékek cseréje a lakók dolga lenne, ám sajnos ismeretek vagy anyagi források hiányában erre ritkán kerül sor. Emiatt rendre megjelenhet a még is olyan régi lakóépületek ivóvízében is a mérgező nehézfém, a fejlődő idegrendszerre különösen nagy kockázatú ólom. 

A Radsafetyzone által szervezett mérésekben öt lakás csapvizének minőségét vizsgálták. Mind a pangó (reggeli kiengedés nélküli), mind a kiengedett víz ólom- és higanyszennyezettségét vizsgálták. A higany egyetlen esetben sem volt magasabb a kimutathatósági határnál, ám az ólom az összes mintában kimutatható volt, a 10 mérésből 7 esetben a 10 µg/l-es határérték alatt, ám egy-egy budai és pesti társasház esetén a pangó víz meghaladta a határértéket (42,3 µg/l, 33,1 µg/l). A kiengedett csapvíz a pesti bérházban már határérték alatt (3,5 µg/l), ám a budai lakásban a kiengedés után is a határérték két és félszerese volt 24,4 µg/l. A lakók elmondták, hogy a budai épületben a régi ólomcsövek egy részét nem is oly rég cserélték ki. Csakhogy a részleges csere sok esetben ront a helyzeten, mert az anyagok érintkezésénél bejut a szennyezés az ivóvízbe. (A szakemberek minden esetben tájékoztatták a lakókat az eredményekről és a lehetséges megelőző intézkedésekről.) 

Mit csináljunk, mit ne csináljunk, ha meg akarjuk szüntetni az ivóvíz ólomszennyezettségét? 

# Próbáljuk megtudni, hogy van-e ólomcső az épületben ahol lakunk, dolgozunk. Az ólmot tartalmazó ivóvíznek nincsen eltérő íze vagy szaga.

# Végeztessünk célzott ólomvizsgálatot. Az ÁNTSZ-nél ezt gyakran ingyen meg lehet rendelni, és a vízszolgáltatónál is érdeklődhetünk.

# Próbáljuk a lehető legrövidebb időn belül kicserél(tet)ni az ólomcsöveket. 

# Ha ismert, hogy a csapvízben ólom van, akkor ivásra, főzésre csak 2-3 perc kiengedés után használjuk a vizet, a kifolyatott víz a hűtőben tárolható. A kiengedett víz jó lehet öntözésre, mosásra, stb.

# Várandós anyák, kisgyermekek ne fogyasszanak ólmot tartalmazó vizet.

# Ivóvíz-tisztító (fordított ozmózisos elven működő) berendezésekkel tisztítható a víz. Az aktív szenes szűrő viszont nem távolítja el az ólmot, és a forralás is hatástalan.

Országszerte, sajnos, még mindig nagyon elterjedt azbeszt, amelyről már az 1800-as évek vége óta tudható, hogy káros, mégis csak 2005-ben tiltották be hazánkban. Az azbeszt a levegőbe jutva okoz maradandó egészségkárosodást, szálai örökre a tüdőben maradhatnak, és akár évtizedek után okoznak rákot.

A legveszélyesebb a szálas szórt azbeszt, amit például lakótelepi épületek alagsorában használtak tűz- és hőszigetelésre. Bár régóta betiltott, sok helyütt még nem sikerült eltávolítani. Lakótelepeken, például Tatabánya egyes részein is megtalálható.

Elterjedtebb a kötött cementbe kevert azbeszt. Még ma is több, mint 100 millió négyzetméternyi szürke azbeszt palás tetőfelület lehet az országban, melyről lassan, de folyamatosan kopnak le az azbeszt-szálak. Mind az épületekben található eternit- (jellemzően vízvezeték!) csöveket, mind az azbesztpalát a törvényi előírások szerint bontás esetén sértetlenül kell eltávolítani, mert levegőbe jutott azbeszt mérgező.

A teendők: 

# Próbáljuk meg kideríteni, hogy van-e azbeszt az épületeinkben; ezt magunk is megtehetjük, vagy ha bizonytalanok vagyunk, hívjunk azbeszttel foglalkozó céget felmérésre.

# Sose fúrjunk, fűrészeljünk, törjünk el azbesztpalát, azbesztcement-csövet, szigetelést!

# Ha elbontják az azbeszttetőnket, azbesztes csöveinket, ellenőrizzük, hogy szabályosan, veszélyes hulladékként szállítják-e el.

# Lehullott azbesztet nem szabad seperni, csak porszívózni, mégpedig „H” jelű porszívóval.

# Szórt azbesztes környezetben, lépcsőházakban kerüljük a huzatot. A lehető legrövidebb időt töltsük ilyen terekben és gyakran mossunk fel.