Orbán Viktor magyar miniszterelnök – a zord gazdasági válság, a nyugtalan lakosság és az ország külföldi tőkeigénye fogságában – azzal fogja tölteni 2023-at, hogy barátkozzék azokkal az európai uniós partnerekkel, akiken éveken át gúnyolódott – írja Pierre Briancon francia újságíró a Reuters világhírügynökség által közölt kommentárjában.

A szerző emlékeztet arra, hogy a covid-járvány és az ukrajnai háború keményebben sújtotta a magyar gazdaságot, mint a szomszédokét. Az infláció az EU átlagának több mint kétszeresére emelkedett, a GDP növekedése az idei 5,7 százalékról jövőre 1,8 százalékra zsugorodik az IMF előrejelzése szerint, a forint pedig 2022-ben 13 százalékkal, a világjárvány előtti árfolyamhoz képest 18 százalékkal gyengült az euróval szemben. A 2010 óta hatalmon levő Orbán kényelmes parlamenti többséget szerzett az áprilisi választáson, de októberben diákok és oktatók ezrei vonultak az utcára, tiltakozva a szárnyaló árak mögött leszakadó bérek miatt.

Magyarország erős embere nem tud gazdasági fordulatot elérni az Európai Unió pénzügyi támogatása nélkül – vélekedik Briancon, és ismerteti a források befagyasztásával kapcsolatos adatokat, annak tulajdonítva Brüsszel eljárását, hogy Magyarország vonakodik enyhíteni az emberi jogokat és a bírói függetlenséget korlátozó jogszabályokon. Orbánnak az EU-források nélkül visszakoznia kell a leginkább populista intézkedéseitől. Ahhoz pedig, hogy igényelhesse az uniós pénzeket, olyan korszakos reformokat kell megvalósítania, amelyek meggyőzik az EU-t arról, hogy a pénz nem a barátok, illetve Fidesz-közeli üzletemberek zsebében fog kikötni – értékeli a helyzetet a Reuters kommentátora, aki szerint Orbán hazai népszerűsége immár nem látszik kikezdhetetlennek, és a gazdasági káosz kockázata erősen fogja őt ösztönözni arra, hogy feladja illiberális álláspontjának legkihívóbb elemeit.

Az EUObserver brüsszeli uniós hírportál Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu egymást támogató viszonyáról közli két elemző – Azriel Bermant, a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető kutatója, valamint Tusor Anita, ugyanezen intézet kutatási asszisztense – közös cikkét.

„Azoknak, akik hosszú időn át csodálták és támogatták Izraelt, mint a demokrácia közel-keleti világítótornyát, jó okuk van sajnálkozni amiatt, hogy Izrael engedett az orbánizmus rossz befolyásának” – írja a szerzőpáros. Bermant és Tusor hivatkozik az Átlátszó nevű portál értesülésére, ami szerint a nyáron a Fidesz tanácsadói Izraelbe látogattak, hogy segítsék Netanjahu választási küzdelmét. Netanjahu – mint fogalmaznak – szégyentelenül újrahasznosította a Fidesz 2014-i kampányában hangoztatott propagandát. Az EUObserver szerzői szerint a két politikai vezető közötti párhuzamok megmutatkoznak abban, hogy a kampányban befeketítették a politikai ellenlábasokat és az etnikai kisebbségeket, kétségbe vonták azok legitim voltát, kísérletet tettek arra, hogy szájkosarat tegyenek a független igazságszolgáltatásra, a vallást a nacionalizmus hirdetésére használták fel, és ami talán a legzavaróbb, erőfeszítéseket tettek azért, hogy bevonják a szélsőjobboldali pártokat a saját hatalmuk megszilárdítása végett.

Az a tény pedig, hogy Magyarországnak nem kellett túl nagy árat fizetnie illiberális politikájáért, csak felbátorította Netanjahut és a Likud pártot, hogy lemásolja az Orbánt olyannyira jól szolgáló modellt. Ez azért fontos, mert ha az EU képtelen megfékezni a hatalommal való magyarországi visszaéléseket, azzal olyan jelzést ad más illiberális vezetőknek, hogy szintén megengedhetik maguknak a demokrácia elleni támadásokat – figyelmeztet Azriel Bermant és Tusor Anita.

A cikk külön kitér arra: alkotmányellenes az a terv, hogy Izraelben a legfelső bíróság felülbírálatára használják fel a Knesszetet. A Likud és szövetségesei a Fideszt utánozva a bírók kiválasztási módjának a megváltoztatására törekednek, és be akarják hozni a tisztán politikai kinevezéseket. Orbán nagyon hasznossá vált Netanjahu számára azzal, hogy akadályozza a konszenzus kialakítását az EU-n belül – írják az EUObserver vendégkommentátorai, akik szerint ennek nyomán a hivatalba lépő új izraeli kormány várhatóan nagyon kemény irányvonalat fog érvényesíteni a palesztinokkal szemben.

Netanjahu választási győzelme – jegyzi meg a szerzőpáros – olyankor jelent megerősítést Orbán illiberális orientációja számára, amikor az egyébként máshol a világban kudarcokat élt meg, így vereséget szenvedett Brazíliában Jair Bolsonaro, és rosszul szerepeltek az amerikai félidős választásokon a Trump által támogatott republikánus jelöltek. 

Végül röviden arról, hogy a Handelsblattban, a német üzleti körök lapjában Wolfgang Ischinger, Németország volt washingtoni nagykövete – aki 2008-tól egészen ez évig az évente megrendezett müncheni biztonságpolitikai fórum vezetője volt – arról közöl elemzést, hogy 2023 két fő geostratégiai gyújtópontjának szerinte az ukrajnai háború és az iráni tiltakozási hullám ígérkezik.

A nemzetközi közösségnek – írja Ischinger – választ kell találnia arra, hogy igent vagy nemet mondjon Ukrajna NATO-tagságára, valamint arra is, hogy Iránnal kapcsolatban az atomalku feltételeihez igazodjék-e, vagy pedig szigorítsa a szankciókat az emberi jogok megsértése miatt. 

A nemzetközi sajtószemle alábbi részének forrása: www.muosz.hu

The Washington Post/AP Az amerikai hírügynökség azt emeli ki a tegnapi miniszterelnöki sajtótájékoztatóból, hogy Orbán Viktor Trumptól vette kölcsön a kifejezést, amikor a Katargate kapcsán arról beszélt, hogy „le kell csapolni a mocsarat az EU-ban”. Szerinte a folyamat egyenesen elvezethet a szervezet feloszlatásához.

Hozzáteszi a tudósítás, hogy ez az esemény csaknem három órán át tartott, viszont szinte ez az egyetlen lehetőség egész évben, amikor a politikus engedi kérdezni a nemzetközi médiát, valamint a kritikus hazai szerkesztőségeket. A populista vezető sűrűn csörtézik az Európai Unióval, ami azzal vádolja, hogy megsérti a demokratikus normákat és szemet huny a nagymértékű korrupció felett. Brüsszel a minap éppen az ilyen aggályok miatt függesztette fel jó 12 000 millió eurónyi támogatás folyósítását.

A viszonyt csak élezi, hogy a magyar fél a szankciók ellen lobbizik. Orbán, aki Putyin legszorosabb európai szövetségesének számít, azt állítja, hogy a megtorló intézkedésekkel nem lehet véget vetni a háborúnak. Ugyanakkor a földrész egyik legmagasabb inflációjával, valamint a gyenge forinttal küszködik.

Frankfurter Allgemeine Zeitung A konzervatív újság Bécsből érkezett közép-európai tudósítója számára Orbán Viktor évzáró sajtóértekezletének legfőbb üzenete az volt: Magyarország kitart Oroszország mellett. Azaz a gazdaságot – legalábbis bizonyos mértékben – továbbra is az orosz piachoz kívánja kötni, főleg az energiaszektorban. Ideértve, hogy ha netán a szénhidrogének tekintetében lazul is az együttműködés, az atomenergiában viszont nagyon is építeni kíván Paks–2-re.

Igen károsnak minősítette, hogy egyesek lazítanának a szoros világgazdasági összefonódásokon, de nemcsak az orosz, hanem a Kína-kapcsolatot is igen fontosnak minősítette. Az idei év egyik legfőbb fejleményének azt nevezte, hogy Magyarország ki tudott maradni a háborúból, nem úgy, mint sok más EU- és NATO-tagállam.

Die Presse Azonnal baj van ott, ahol a népámítók kormányoznak – a populisták játszanak a tudatlansággal és a társadalom megosztásával, az rövidtávon hoz is nekik sikereket, ám a hatalomra került demagógok nemigen képesek stratégiát kidolgozni. Így értékeli a kommentár, miután a Bertelsmann alapítvány tegnap nyilvánosságra hozott jelentése azt mutatta ki, hogy az Európai Unión belül Magyar- és Lengyelországban ütközik a legnagyobb akadályokba a hosszú távra szóló célok megfogalmazása.

A felfelé vezető úton mind Orbán, mind Kaczynski meglovagolta az emberek elégedetlenségét. Hogy azután megtartsák hatalmukat, bevetették a populizmust és egymás ellen fordították a társadalom különféle csoportjait. A számukra kedvezőtlen tudományos ismereteket figyelmen kívül hagyták. Nekik fontosabbak az érzelmek, mint a tények.

A sértettségre építenek, gerjesztik az irigységet. Hogy egyesek nem halandók szembenézni a tényekkel, azt a tudatlanság kultuszának hívei úgy állítják be, mintha az hősi tett volna. Célja pedig az, hogy megszabaduljanak az állítólag valóságidegen elit igájától.

A gond csupán ott van, hogy ilyen hozzáállással nem lehet irányítani egy államot. Amikor személyesen kiválasztott szellemi nullákkal töltik fel az apparátust, akkor még egy darabig lendületből mennek a dolgok. De legkésőbb, amikor felélik a tartalékokat, akkor megvan a baj.

Ennélfogva nincs abban semmi meglepő, hogy Orbán és Kaczynski is növekvő vehemenciával igyekszik odafurakodni az EU húsos táljához. Mert a brüsszeli pénzek nélkül rögtön sötét lesz Budapesten és Varsóban.

The Conversation Magyarország és az EU végtelen vitát folytat, ám ez kikezdi az Európai Unió alappilléreit – figyelmeztet Simona Guerra, a Surrey-i Egyetem tanára. A két fél az idén csipetnyi haladást tud felmutatni az akaratok elhúzódó csatájában. A Kreml-barát Orbán Viktor feladta ellenkezését Ukrajna anyagi megsegítésével szemben, mert azt reméli, hogy ily módon hozzájuthat a zárolt milliárdokhoz.

Ám ez attól függ, mennyire hajlandó jogállami reformokra. Úgy tűnik föl azonban, hogy nemigen kíván módosítani az irányvonalán, bár érzi a gazdasági bajok nyomását. Ám az új keletű együttműködési szándék sem változtat azon, hogy Magyarország a közösség problémás gyereke. És itt érünk el oda, hogy a csörte aláássa mind az Európai Unió, mind a magyar vezetés tekintélyét.  

Azt látni a világban, hogy zajlik az autokratizálódás 3. hulláma, puccs, erőszak és fegyverek nélkül. A változás fokozatosan megy végbe. Vannak ugyan választások, de az ellenzék egyre nehezebben tud hatásos kampányt folytatni. A tekintélyuralom hirdetői szép csendben ássák alá a civil szervezetek szabadságát, vonják ellenőrzésük alá a pártok forrásait. Tanulnak egymástól, koppintják a másik módszereit.

Viszont Orbán visszatértével megindult Magyarországon a politikai, demokratikus és gazdasági hanyatlás. Ugyanakkor a nacionalista narratíva befolyásolta az EU-hoz fűződő kapcsolatokat is. A kormány odahaza átment törvénygyárrá. Az alkotmányt úgy változtatták meg, hogy az megnövelte a hatalom mozgásterét a jogszabályokkal szemben. Az EU nem sokat tud tenni, mert könnyen ráfogják, hogy beleavatkozik a belügyekbe. Főleg, ha ez az adott állam érdeke, mivel így elő tudja segíteni demokráciaellenes húzásait.

Time A demokráciáért vívott harc az idei év egyik fő tényezője volt, miközben a világban a demokratikus rendszerek felében romlott a helyzet. Magyarországon és Brazíliában a hatalom gazdái azt állították a választás előtt – mellesleg: minden alap nélkül –, hogy az eredményt meghamisítják, illetve külső beavatkozásra kell felkészülni. De talán sehol sem volt a küzdelem markánsabb, mint Ukrajnában, ahogy az invázió frontvonal a jogállam és a tekintélyelvűség csatájában.

A stockholmi székhellyel működő nemzetközi IDEA intézet főtitkára szerint 2017 óta több mint kétszer annyi ország fordult az autokrácia felé, mint amennyi a demokráciát választotta. De van még egy aggasztó jelenség: egyre csökken azoknak a száma, akik úgy vélik: a demokratikus rendszerek képesek megbirkózni a legégetőbb gondokkal.

Az autokratizálódás jellemzője, hogy törvényesen megválasztott kormányok gyorsan átvariálják a szabályokat, nehogy le lehessen őket váltani, ami azután járványszerű sebességgel terjed tovább. Lásd a brazil és a magyar példát, hiszen az illiberális Bolsonaro és Orbán egyaránt alávágott a demokratikus intézményeknek.

Az ilyen erők felemelkedésének egyik legfőbb oka az erősödő egyenlőtlenség. Visszaszorításukra meg kell őrizni a fékek és ellensúlyok rendszerét, az igazságszolgáltatás, a szabad sajtó és a civil társadalom működőképességét. Alapvető, hogy gondoskodni kell a választások tisztaságáról.

Az IDEA vezetője azt jósolja, hogy a következő néhány év nagy megpróbáltatásokat hoz a demokráciák számára. Sok helyütt nagy tüntetések várhatók, ami azonban kétélű fegyver: egyrészt mert nagyfokú instabilitást hozhat, másrészt viszont a részvevők élnek demokratikus jogaikkal.

Die Zeit 2022 a szabadság éve volt: Irán, Kína, Ukrajna – mindenütt megmutatkozott, hogy a jövő nem az autokratáké. Így minden egyéb baj ellenére nem volt ez teljes egészében rossz esztendő. Pedig már jó ideje úgy látszott, hogy hanyatlik a demokrácia, még a Nyugaton is: Magyar-, Lengyelországban, az USA-ban. Mintha kikerülhetetlenül a tekintélyuralom hívei kerekednének felül.

Most azonban a 3 legrosszabb diktatúra egyik pillanatról a másikra olyan ellenállással szembesül, amellyel 12 hónapja még senki sem számolt, legkevésbé az önkényurak. Ukrajnában egy egész nép harcol a támadók ellen. Iránban a nők bátorságán felbuzdulva fordultak szembe a tömegek a rezsimmel. Kínában a covid-korlátozások ellen zajlik a tiltakozás a mindenhatónak hitt kommunista párttal szemben.

Nem sűrűn fordul elő a történelemben, hogy ennyien fordulnak a túlerő és a hazugság ellen. De azt látjuk, hogy a kétségbeesés merészsége kimeríthetetlen erőforrás. És ezt még Putyin, Hamanei ajatollah és Hszi sem hitte volna.

A teljhatalom azonban hajlamos pusztítóan téves döntéseket hozni. A másik oldalnak elege lett a kiskorúsításból és az erőszakból. Méltóságban, szabadságban szeretne élni.

Nem tudható, mennyire lesznek sikeresek ezek a mozgalmak, a három ország összefog a szabadság, a nyugati értékek vezérelte világrend ellen. El tudják taposni az elégedetlenkedőket.  De a szabadságvágy Oroszországot is megfertőzheti, akár pár hónapon belül. Kinek jutott volna eszébe egy éve, hogy Iránban forradalmat hajtanak végre a nők?   

EUobserver A közép-európaiak többsége támogatja az ukrán menekülteket, bár egy részükben vannak azért fenntartások, főleg attól függően, kit tartanak felelősnek a viszályért. A magyarok, csehek és lengyelek zöme pártolja, hogy országuk nyitva áll a szomszédban földönfutóvá vált emberek előtt. Szlovákiában és Csehországban ugyanakkor a megkérdezettek jó fele azt válaszolta a pozsonyi elemző intézetnek, a Globsec-nek, hogy csökkenteni kellene az érkezőknek nyújtott segítséget, ezzel azonban a magyarok és a lengyelek java nem ért egyet.

A lengyelek mostanáig másfél millió menekültet fogadtak be, a csehek 458 ezret, a szlovákok 100 ezret, a magyarok 31 ezret. Magyar földön a megkérdezettek kétharmada mondta azt, hogy semmilyen formában sem járult hozzá az érkezők helyzete enyhítéséhez – ez rekord a térségen belül. Szerintük azonban ez az állam dolga; 54% úgy gondolja, hogy a támogatást a jelenlegi szinten kell tartani, viszont 50% úgy véli, hogy az ukránokat nem szabad beengedni a munkaerőpiacra.

A magyarok listavezetők a régióban a tekintetben is, hogy közülük 26%-kal többen látják szívesen az ukránokat, mint a máshonnan származó menekülteket. Igaz, a felmérésnél volt egy trükk: a kérdezőbiztosok nem használták a migráns kifejezést. Mint emlékezetes, az Orbán-kormány 7 éve kampányt folytat a menedékkérők ellen. – Egyébiránt a magyarok 43 %-a az oroszokat okolja a viszályért.