Elsőként a The Washington Post közölte a hírt, hogy február 15-ikével távozik tisztségéből Wess Mitchell, az amerikai külügyminisztérium európai ügyekben illetékes helyettes államtitkára. Róla azt érdemes tudni, a Trump-kormányzat kinevezettjeként annak a felismerésnek a jegyében vágott bele a munkába, hogy korábban a szigorú hangú elmarasztalásokkal nem sikerült jobb belátásra bírni a liberális demokrácia és a jogállamiság útjáról sok tekintetben letért magyar vezetést, amely ráadásul túlságosan Putyin-barát politikájával, a kijevi vezetésnek a NATO-hoz való közeledését akadályozó magatartásával is sok bosszúságot okozott Washingtonnak. Így aztán Mitchell barátságos hangot igyekezett megütni Szijjártó Péterrel.
Mindez a The Washington Post megfogalmazásában így hangzik: „Közép- és Kelet-Európát illetően Mitchell szakított az Obama-időszak politikájával, az autoriter vezetők elmarasztalásával az emberi jogsértések miatt. Ehelyett potenciális partnernek tekintette őket. Az emberi jogi aktivisták körében riadalmat keltett, hogy a magyar külügyminiszter Washingtonba jött magas szintű megbeszélésekre, amelyeket Mitchell szervezett meg Mike Pompeo külügyminiszterrel és John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadóval.”
A lap által idézett nyilatkozatában Mitchell hangsúlyozza: nem azért távozik, mert nem ért egyet a vonallal, éppen ellenkezőleg, csak éppen több időt szeretne tölteni a családjával. Azt azért a The Washington Post megjegyzi, hogy Mitchell soha nem használt olyan konfrontatív hangot a NATO-val, az EU-val, az európai szövetségesekkel szemben, mint Trump, vagy akár még Pompeo is.
Az AP amerikai hírügynökség beszámolója kiemeli: miközben Mitchell távozik, Washington és az európai fővárosok törékeny viszonyát kereskedelmi viták, a védelmi költségvetéssel kapcsolatos nézeteltérések zavarják, valamint az is, hogy az Egyesült Államok kilépett a nemzetközi közösség Iránnal kötött atomalkujából. A Reuters brit hírügynökség az amerikai–európai ellentétek felsorolásakor mindezek mellett felhívja a figyelmet arra, hogy Donald Trump keményen rátámadt Angela Merkelre, egyfelől a német kancellár beengedő menekültpolitikája, másfelől az orosz gázt Németországba szállító Északi Áramlat 2 vezeték projektje miatt – ahelyett ugyebár, hogy Európa cseppfolyósított amerikai gázt vásárolna. A dpa német hírügynökség megjegyzi a távozó amerikai fődiplomatáról: Mitchell beszél németül, a Berlini Szabad Egyetemen doktorált politikatudományból. A francia AFP Mitchell lemondása kapcsán szintén értékeli az Egyesült Államok és Európa viszonyának mai állapotát, és egyebek közt azt írja: a washingtoni diplomáciai testületet, valamint az amerikai kongresszus számos, részben republikánus tagját aggasztja Trump elnök közeledése egyes autoriter vezetőkhöz.
Úgy adódott, hogy a mai sajtószemle főszereplője a The Washington Post, amely amellett, hogy a Mitchellről szóló hírfolyamot elindította, nagyon terjedelmes áttekintést közöl – történetesen budapesti keltezésű írásában – arról is, miként hat ösztönzően Donald Trump stílusa az amerikai elnök utánzóira szerte a világban. Az ilyen, széles körben, Brazíliától a Fülöp-szigetekig szerte a világban átvett stílusjegyek között említi a lap annak a jelmondatnak a használatát, hogy a saját ország az első. De ugyanígy megfigyelhető a nemzetközi jogi és emberi jogi aggodalmak figyelmen kívül hagyása, továbbá a jogszabályok tetszés szerinti hajlítgatása, az állami szakapparátus jogállami fékező erejének, az úgynevezett „mély államnak” a félretolása. És végül nem kevésbé az, hogy amikor a sajtó vagy valaki más bírálatot fogalmaz meg, akkor a válasz: fake news, álhír.
A despoták és a reménybeli despoták Trumpban nem csupán mintaképet, hanem egyben igazolást is látnak, írja a The Washington Post, és olyan értelemben idézi Orbán Viktort – minősítése szerint „Magyarország egyre autokratikusabb vezetőjét” –, hogy Trump „a világon a legmagasabb helyről származó jóváhagyást” jelenti. A cikk kitér a Közép-európai Egyetem, a CEU ügyére is. Az amerikai és magyar diplomát is adó egyetem hosszú ideig a Kelet és a Nyugat közötti létfontosságú híd szerepét töltötte be – írja a lap, és így folytatja: „a magyar fővárosból való kényszerű távozás bejelentése nyomán David Cornstein, az Egyesült Államok budapesti nagykövete, Trump közeli barátja – ahelyett, hogy Orbánt hibáztatta volna – a felelősséget rátolta az oktatási intézmény alapítójára, Soros Györgyre.”
Ez – írja a The Washington Post – szakítás azzal az eddigi, mindkét nagy párt által követett amerikai politikával, amely védelmezte az oktatási szabadságot. A lap felemlegeti azt is, hogy Cornstein azt állította, nem látja annak bizonyítékát, hogy a magyar kormány megsértené a polgárok szabadságjogait, holott egyre gyűltek az ezzel ellentétes bizonyítékok.