Trixie Whitley bársonyszékből

Ezt a ma esti Trixie-t kicsit furcsa volt illedelmesen, színházi széksorokban ülve nézni, hallgatni. Telt ház a Müpában a Fesztivál-színház nézőterén, de már a bevezető közben úgy érezte az ember, hogy úristen, ez a csaj lebontja a házat. (A nyitó képen: a művész tavalyi albumborítója.)

Nyolc évvel az első, budapesti szólókoncertje után saját triója élén tért vissza hozzánk a multi-instrumentalista belga–amerikai Trixie Whitley. Csodagyerekként kezdett a muzsikus apuka mellett. Chris Whitley a blues-rock világába vitte magával, és hároméves volt, amikor először léptek fel együtt, tízévesen pedig már Whitley albumán vokálozott. Trixie első hangszere a dob volt, amin tízéves korára már kitűnően játszott. Esztendővel később az antwerpeni Kortárs Művészeti Múzeum legfiatalabb rezidens dj-jeként avantgarde jazz, free jazz és hiphop-lemezeket pörgetett, mellette pedig rave-partikon is játszott. Egy év múltán már színházi társulatokkal turnézott, dobos/énekes/színész/táncos szerepekben, egészen addig, amíg tizenöt évesen el nem határozta, hogy kizárólag a zenével szeretne foglalkozni. Gyorsan önállósult, és saját útjára lépett. Trixie 17 volt, amikor az iskolát félbe hagyta, végképp muzsikálásra adta a fejét. Napközben éttermekben dolgozott felszolgálóként, esténként klubokban énekelte a saját számait.

Trixie Whitley (Kylie Coutts felvétele)

A nagy kiugrást Daniel Lanois producer kínálta föl neki: 2008-ban meghívta egy alakuló szupercsapat énekesnőjének. Trixie két évig turnézott a Black Dub zenekarral. De ez mind semmi! Mert a tánc, mint olthatatlan szerelem is jelen volt mozgalmas életében. Tánctudását a tavaly megjelent harmadik, Lacuna című albumához készített három klip képkockáin ismerhetjük meg. A pesti koncerten is beépült a tánc a showba, hiszen gyorsan megszabadult cipőjétől és mozgással, egész testével mesélt a ma már három hangszeren muzsikáló, dalszerző énekesnő.

Első magyarországi koncertjén még szólóban játszott a Trafó közönségének, most azonban már saját triójával érkezett Budapestre. Ráadásul nem is akármilyen zenészek kísérték el! A dobok mögött a dögös és határozott lány, Dani Markham, aki Childish Gambinóval turnézik, szintetizátoron pedig az a Daniel Mintseris játszott, aki a St. Vincent állandó billentyűse, és 2007-ben Marianne Faithfull zenészeként a Müpában is fellépett.

A Lacuna dalaira épülő produkció az egykori Trixie egészen új arcát is megmutatta. Most vált biztossá, hogy nincsen olyan skatulya, amibe belehelyezhető. Új lemeze és a kapcsolódó turné koncertjei a kritikusait is zavarba ejtik, mert nem tudnak kitalálni számára egy adekvát meghatározást. A hajdani bluest újra gondoló, megújító énekes, dalszerző ma már műfaji határokat nagyvonalúan átlépő, kísérletező muzsikus. Elektronikus, trip-hopos, hipnotikus lüktetést adott dalainak: futurisztikus, vibráló zene született. Invenciózus, provokatív, kategorizálhatatlan előadó, akinek zenéje azoknak is bejöhet, akik a modern soult szeretik, de azoknak is, akik az electric kedvelői. No, és a hangja az a jazzes, rekedtes alt tónusában mesélő, lúdbőrőztető gyönyörűségtől a csillogó magasságokon át a szívbe hatóló erőteljes rockőrületig mindenre képes.

T. W. táncol (a kép forrása: Facebook)

El is varázsolta a budapesti közönségét. A legszívesebben már az első számoknál felugrott volna az ember, hogy a muzsikával mozogva, együtt élve, meg közelebb férkőzve az előadókhoz legyen teljes az élmény. Ebből érezhetett is valamit Trixie, mert megjegyezte, kár, hogy ilyen messze vagyunk egymástól. Mindenesetre nagyszerű nőnapi ajándék volt ez az este még bársonyszékből figyelve is.