Nem sok bizakodásra ad okot a Transparency International Magyarország és a Társadalomtudományi Kutatóközpont közös jelentése a korrupcióérzékelésről. A minap bemutatott kutatás eredménye a cinikus, mi több apatikus beletörődés lenyomata. Akárhonnan nézvést sem mondhatjuk, hogy feljebb kapaszkodtunk az európai országok sereghajtói mélységéből, ami a korrupcióhoz való magyar viszonyt mutatja. Egyszerűen fogalmazva a rendszer részeként elfogadjuk.
A Társadalomtudományi Kutatóközpont Mobilitási Kutatási Centrumának 2017-ben (2000 fős mintán) és 2018-ban (2700 fős mintán) végzett reprezentatív kutatásának segítségével jobban megérthetjük, hogy milyen társadalmi tényezők befolyásolják a lakosság korrupcióval kapcsolatos magatartását. Ezeket vizsgálja a TI Magyarország és a TK Szociológiai Intézetének közös kutatási jelentése, amelyet ma mutattak be.
A jelentésből kiderül: a felmérésben arra kérték a válaszadókat, hogy egy 0–10 közötti skálán értékeljék, mennyire tartják megengedhetőnek a rendőr megvesztegetését, vagy a számlaadás elmulasztását. Ami meglepő és egyben riasztó, hogy a fiatalok megengedőbbek. A korrupció hétköznapi megnyilvánulásaival szemben leginkább a nők, a 60 évesnél idősebbek, a budapestiek és a diplomás meg jó anyagi körülmények között élő válaszadók voltak elutasítóak. Míg a hétköznapi korrupció elfogadottságára vonatkozó attitűdök az egyes társadalmi csoportok közötti különbségek ellenére is viszonylag szűk tartományban szóródnak, addig az állami szintű korrupció veszélyként való észlelése sokkal polarizáltabb képet mutat. Ennek mérésekor arra kérték a válaszadókat, hogy jelöljék meg azt a három tényezőt, amely a legveszélyesebb Magyarország számára. Ezt a sort mindkét vizsgált évben az egészségügy és az oktatás állapota (2017: 65 százalék; 2018: 46 százalék) vezette. Három évvel ezelőtt, tehát 2017-ben a „bevándorlás és terrorizmus”, valamint a korrupció osztozott a 2. helyen (50-50 százalékkal), 2018-ban a „demokrácia és jogállam lebontása” lépett a második helyre (42 százalékkal), a „csupán” 40 százalék által veszélyként érzékelt korrupció a harmadik helyre került.
A most publikált jelentésben a kutatók azt vizsgálták, milyen társadalmi tényezőkkel függ össze az, ha valaki a korrupciót a tíz felsorolt veszély közül az első három valamelyikeként választotta; a 2017-i felmérésben a válaszadók 49 százaléka, 2018-ban 40 százalékuk tett ekként. Egy év alatt mintegy tíz százalékkal csökkent azoknak az aránya, akik veszélyként értékelik az állami szintű korrupciót!
Az állami szintű korrupció veszélyként való észlelésére csak elhanyagolható mértékben hatottak az olyan demográfiai változók, mint a nem, a kor, az iskolai végzettség, jóllehet, a településtípus erős kapcsolatot mutatott az észleléssel. A pártszimpátia azonban kiemelkedően erős magyarázó erővel bírt, vagyis „az, hogy a válaszadók veszélyként érzékelték-e a korrupciót, leginkább a politikai nézeteiktől függött” – emelte ki Mikola Bálint, a TI Magyarország munkatársa, a jelentés egyik szerzője.
Az adatokban felfedezhető egy markáns baloldali–jobboldali törésvonal (ami a Jobbik ellenzéki státuszának köszönhetően nem féltétlenül esik egybe a kormánypárti kontra ellenzéki megosztottsággal!), valamint a „régi” és az „új” (2010-ben vagy azután a parlamentbe bejutott) pártok közötti szakadék is. A leglátványosabb különbség mégis akkor rajzolódik ki, amikor az ellenzéki szavazók összességét hasonlítjuk össze a kormánypártiakkal – ideológiai törésvonalaktól függetlenül.
Emellett a korrupció veszélyként észlelése negatív kapcsolatban áll más politikai attitűdökkel, így az intézményekbe vetett bizalommal, a demokrácia elfogadottságával és a demokráciával való elégedettséggel is – derül ki a jelentésből.
Mindez arra utal, hogy az állami és a hétköznapi korrupcióval kapcsolatos magatartásformákat alapvetően más tényezők befolyásolják. Az állami korrupció megítélése elsősorban a politikai értékválasztásokkal hozható összefüggésbe, függetlenül olyan objektív tényezőktől, mint például a közbeszerzési piac versenytorzulásai. A hétköznapi korrupcióról alkotott vélemény nem a pártszimpátiáktól, hanem a társadalmi-demográfiai tényezőktől függ.
„Az elemzés azt erősíti meg, hogy bár a korrupciót többé-kevésbé egységesen normaszegésnek tartják a magyarok, az, hogy milyen esetekben észlelik a megjelenését, erősen a médiától és a nyilvánosságban megjelenő diskurzusoktól függhet” – mondta el Gerő Márton, a TK Szociológiai intézetének munkatársa.
Miért fogadjuk el a korrupciót? Miért közhiedelem Magyarországon, hogy aki ráruházott hatalomhoz jut, az törvényszerűen korrupt lesz? Miért népi hagyomány: ha mindenki lop, csal, akkor én miért legyek tisztességes? A kis lopás – csalás, csínytevés, a nagy ügyek viszont olyan távoli és érthetetlen dolgok. Ezek a nagy kérdések ebben a szerencsétlen országban, ahol a feudalizmuson – sok tekintetben – még nem sikerült túllépni.