A vizesélőhelyek kiemelkedő szerepet játszanak a változékony időjárás hatásainak mérséklésében. Az édesvizek létünk alapjának számítanak, az emberiség mégis hagyja, hogy állapotuk egyre romoljon. Holnap, február 2-án van a vizesélőhelyek világnapja. Az éghajlatváltozás következményeként a természeti katasztrófák gyakorisága 35 év alatt több mint a duplájára nőtt – a katasztrófák 90%-a vizekhez kötődik, a jövőben pedig még több extrém időjárási eseményre számíthatunk. (Mura; Matevz Lenarcic felvétele.)
Ennek ellenére vizesélőhelyeink egészségének megtartása vagy helyreállítása háttérbe szorul, és az édesvízi ökoszisztémák a legveszélyeztetettebbek bolygónkon: „Az utóbbi századokban az emberi tevékenység következtében a Föld vizes-élőhelyeinek 87 százaléka elpusztult, arányuk a múlt 40 évben 30 százalékkal lett kevesebb. A vizesélőhelyekhez kötődő gerinces fajok populációi 83%-kal zsugorodtak 1970 óta. Európában sem túl rózsás a helyzet: az európai vizes-élőhelyeknek csupán a 40%-a egészséges” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.
„Hazánkban a felszíni vizek kevesebb, mint ötödének megfelelő az ökológiai állapota. Eredetileg az ország területének körülbelül nem egészen a negyedét érintették a hazai folyók természetes árterületei, amelynek több mint 90 százaléka elpusztult mára – ez természetesen a biológiai sokféleség nagymértékű csökkenését is eredményezte” – sorolta a szakember.
Hogy hogyan jutottunk ide? Olyan emberi tevékenységeken keresztül, mint a gátak és víztározók építése, folyókanyarulatok levágása vagy a vizenyős területek lecsapolása és művelésbe vonása. A lengyelországi Białka folyó és ártere például – amely nem is olyan régen még kiemelkedő természeti szépséggel és vadvilággal büszkélkedhetett – megsínyli a nem fenntartható árvízkezelést. Egyik napról a másikra kotrógépek vették át az élővilág helyét, és a folyót felismerhetetlenné változtatták, számos védett, ritka fajt veszélybe sodorva ezzel.
Az olaszországi Isonzo folyó és vízgyűjtője egy azon kevés területek között, ahol a márványpisztráng (Salmo marmoratus) él. Hegyi folyóként az Isonzo kedvező a vízerőművek telepítésére, ami viszont – bár zöld energiaforrás – rendkívül káros hatással van az élővilágra. A természetromboló hatás ellenére a folyó medencéjében számos kisebb vízerőmű található, ami látványosan átalakította a medence bizonyos részeit – ráadásul a folyón további vízerőművek építése van tervben.
Egyértelmű tehát, hogy vizeink állapota egyre romlik, ráadásul most veszélybe sodródott a legfontosabb európai eszköz is, mely a vizek védelmére született: az Európai Unió egyik ambiciózus szabályozása, a Víz Keretirányelv: elképzelhető, hogy a vizek megóvása helyett a döntéshozók a szabályozás gyengítése mellett voksolnak, amelynek beláthatatlan következményei lennének. Az Európai Bizottság társadalmi konzultáció formájában várja az állampolgárok véleményét a Víz Keretirányelvvel kapcsolatban március 4-ig – éppen ezért rendkívül fontos, hogy a társadalom hallassa a hangját.
„A WWF olyan válaszokat készített elő, amely a leginkább védi a jelenleg hatályos jogszabályt. Ez magyar nyelven a wwf.hu/viz weboldalon érhető el. Itt bárki egy kattintással hozzájárulhat a hazai élővizek védelméhez” – fejezte be az igazgató.
Van azonban remény arra, hogy a vizes-élőhelyeket érintő természetkárosító emberi tevékenységek mértéke csökkenjen. Bizakodásra ad okot például az Európai Bizottság friss döntése, amely szerint Spanyolországnak az Európai Bíróság előtt kell felelnie a Doñana Nemzeti Park területén történt környezetkárosító tevékenységekért, valamint azért, mert nem volt képes a otthoni jogszabályba ültetni az Európai Unió természet- és vízvédelemre vonatkozó irányelveit. A nemzeti park a vándormadarak egyik legfontosabb európai pihenőhelye, valamint a világ legritkább macskaféléje, az ibériai hiúz otthona. (Jobb oldali kép.)
A szlovéniai Mura-szakaszra építeni tervezett vízerőművek ügye is kedvező fordulatot vett: a 2018 tavaszi választások után megalakult szlovén kormány az öt kormánypárt koalíciós megállapodásában rögzítette azt az egyezményt, mely szerint megvédi a Murát, és nem épít vízerőműveket a folyón.
Hazánkban a horvát–magyar együttműködésben jelenleg is zajlik az Ó-Dráva holtág rehabilitációja: a holtág elégtelen vízellátása miatt a környék élővilágának állapota romlott az elmúlt évtizedben. A tavaly ősszel kezdődött terepi munkák eredményeként azonban magasabb lesz az átlagos vízállás, ezáltal holtág és környezetének ökológiai állapota is javul.