Nagy fölháborodást keltett mindenekelőtt a Német Szövetségi Köztársaságban az éppen három évvel ezelőtt elhunyt német drámaíró, esszéista (legismertebb műve „A helytartó”), Rolf Hochhuth pere az 1970-es végén. A harcias és politikus elme – miként sokan emlegették szülőhazájában és szerte a világban – „Egy szerelem Németországban” címmel is drámát írt, amelynek hatására végül is kényszerűen lemondott az NSZK akkoriban egyik legismertebb kereszténydemokrata politikusa, Hans Filbinger, akiről az író kiderítette: vérbíróként, kegyetlen ügyészként szolgálta a német fasiszta-nemzetiszocialista rezsimet. A Filbinger-dossziét nyitottam ki a Magyar Hírlap (semmi köze a ma azonos címen már csak az interneten létező valamihez) 45 évvel ezelőtt, 1978. június 16-i számában megjelent írásommal.
A képen: Walter Gröger, a Filbinger vádjai alapján kivégzett huszonéves tengerész. (A kép forrása: https.berlin.dgb.de.)
«Pont ez a kedves Filbinger… – hitetlenkedett a 77. évét taposó Anna Gröger, amikor közölték vele: oly ’ sokáig eltűntnek vélt fiát, Waltert 1945. március 16-án, tehát a második világháború végnapjaiban, a hitleri hadsereg teljes összeomlásának óráiban dr. Hans Karl Filbinger ügyész vádjai alapján végezték ki.
Ki ez a dr. Filbinger? A nyugat-németországi Baden-Württemberg tartomány kereszténydemokrata párti miniszterelnöke – immár több mint egy évtizede. Az NSZK egyik legnépszerűbbnek tetsző kereszténypárti politikusa, aki meglehetősen gyakran szerepel a stuttgarti tévé képernyőjén, atyai gondoskodással igyekszik belopni magát „alattvalóinak” szívébe. Nem csoda hát, hogy tartományában csak így emlegetik: „Der nette Filbinger” – a kedves Filbinger. Dr. Filbinger – alakult ki a vélemény hazájában – az egyik legesélyesebb jelöltként indulhatna jövőre a Német Szövetségi Köztársaság államfői tisztségéért folyó küzdelemben. Indulhatna, annak ellenére, hogy a Helmuth Kohl vezette CDU jobbszárnyának jobb szélén helyezkedik el, annak ellenére, hogy egyik kidolgozója volt a hírhedt foglalkoztatási tilalom elvének és gyakorlatának, amelyet a haladó gondolkodású (mindenekelőtt kommunista pártállású) NSZK-állampolgárok ellen alkalmaznak. Ugyancsak ő és elvbarátai, találták ki a kereszténypártok hangzatos választási jelszavát: „Szabadságot, szocializmus helyett!” Az a tilalom és ez a szabadság jól kiegészíti egymást.
Rolf Hochhuth, a Svájcban élő, világhírű német drámaíró (a hamburgi Der Spiegel évekkel ezelőtti cikke alapján) egy ártalmatlannak látszó perből kiindulva jutott el az „antifasiszta” múltú dr. Filbinger miniszterelnökig, s tárta föl egyebek között a zászló cserbenhagyásáért (Hitler irányelveinek szellemében) halálra ítélt matróz, Walter Gröger esetét.
Az események időrendje azt kívánja, hogy elsőként a Gröger-ügyről szóljunk. A 22 éves tengerész a Norvégiában állomásozó Scharnhorst nevű hadihajón szolgált. Narvikban megismerkedett egy Solveig nevű lánnyal, beleszeretett. Elhatározta, hogy megszökik, s inkább az örök rettegéssel járó bujkálást vállalja kedvese oldalán, mintsem az esetleges bomba- vagy torpedótámadást hajója ellen és a hullámsírt. Grögert pár nap múltán (árulás folytán) a Gestapo megtalálta. A hadbíróság első fokon nyolcévi börtönre ítélte szökési kísérletéért. Az „enyhe” ítéletbe dr. Hans Karl Filbinger tengerészeti ügyész nem nyugodott bele (most, 1978-ban azt bizonygatja, hogy felettesei parancsára cselekedett így!), és halált követelt a matróz ellen. Még azt is elintézte, hogy ő legyen a kivégzőosztag parancsnoka. Az akkurátus tömörséggel megfogalmazott kivégzési jegyzőkönyv is fennmaradt, benne Filbinger megjegyzésével: az elítélt nem kívánt szólni. – Ugyan, mit is mondhatott volna hat héttel a kapituláció előtt?
Walter Stürtz őrvezető (ma műszaki tisztviselő Saarbrückenben) mondja: „Egységünk egyik osztagát, mintegy hatvan embert, Akershusba vezényelték, Gröger kivégzésére. Meg akartak félemlíteni bennünket. Fölháborodva tértünk vissza körletünkbe. Szekrényünkben már mindünk ott rejtegette a civil holmit, Svédországba akartunk szökni. Mind egyetértettünk abban, hogy igazságtalan ítélet volt.”
A náci múltú vérbíró a Gröger-ügy fölfedésekor nem akart emlékezni a történtekre. Aztán egykori jogásztársai is megszólaltak, s legalább húsz hasonló esetet vetettek a szemére, amelyben hol bíróként, hol ügyészként szerepelt a mostani tartományi miniszterelnök.
Hitler halála után hetekkel még mindig jogászkodott dr. Filbinger: egy brit hadifogolytáborban „hadbíróként” félévi börtönbüntetésre ítélt egy tengerészt, mert az leszaggatta ruhájáról a horogkeresztes gombokat, és náci kutyáknak nevezte a fasiszta szellemet megkövetelő tiszteket… Mindezeket a tényeket előterjesztve (a Hamburgban megjelenő Die Zeitben és a Der Spiegelben) Rolf Hochhuth rámutatott, hogy a Filbinger-ügy nem az első és valószínűleg nem is az utolsó az NSZK-ban, ahol számtalan sötét múltú jogász a háború után is karriert csinált, s ma busás állami nyugdíjat élvez. Áldozataik hozzátartozói tizedannyi juttatásban sem részesülnek. Az NSZK-ban ugyanis a jogászi pálya szent és sérthetetlen, a jogrend örök, és képviselői visszamenőleg is büntetlenséget élveznek. A tessék-lássék nácitlanítás erre a foglalkozási kategóriára egyáltalán nem terjedt ki. Egy-egy nagyon kompromittálódott jogászt esetleg udvariasan felkértek arra, hogy kérje idő előtti nyugdíjazását.
Cikkeiben foglalt állításaiért dr. Filbinger pert indított Hochhuth ellen becsületsértésért: félmillió márka kártérítést követelt. Eddig két tárgyalás zajlott le és két ítélet született Stuttgartban. A bíróság megerősítette, hogy a CDU-politikus túlkapásokat követett el a háború alatt és után, és lelkiismeretét emberhalál is terheli. Hochhuthnak ugyanakkor megtiltotta, hogy újra leírja: Filbinger csak annak köszönheti, hogy szabadlábon van, mert akik ismerték, hallgatnak. A héten kellett volna ítéletet hozni a másik, a döntő kérdésben: bűntettnek minősül-e a Hochhuth leleplezéseinek magvát alkotó ténysorozat, vagyis mindaz, amit Filbinger náci hadbíróként elkövetett? A bíróság július 13-ig elnapolta a pert.
A Kereszténydemokrata Unió vezető pártemberei – köztük Kohl elnök, Geissler főtitkár – védik a baden-württembergi miniszterelnököt. Kohl jogászok előtt jelentette ki: fölháborító, hogy harminc év múltán bizonyos politikai körökben tetteket, „állítólagos tetteket és fiatalkori botlásokat” elevenítsenek föl, s a nácitlanítás újabb hullámát indítsák el… A CDU főtitkára „a nemzetiszocialista erőszakrezsim ellenségeként” dicsérte a „feddhetetlen múltú” Filbingert.
Nyílt levelet intézett Filbingerhez dr. Helmut Bitzer, a calwi Hermann Hesse Gimnázium történelemtanára, a politikus egykori jogászhallgató társa: „Ön azt állítja, hogy egyetemi hallgatóként nehézségei támadtak, mivel a rezsim ellenségének vallotta magát. Megcáfolom! Még ma is előttem van, amint akkor, 1935–37-ben a freiburgi SA ifjúsági rohamosztagának tagjaként barna uniformisban feszített… Sohasem felejtem el, amikor egy napon arra akart rávenni, hogy végre én is lépjek be vagy az SA-ba (fasiszta rohamosztag, a hitlerista párt belső rendfenntartó fegyveres különítménye – a szerk.), vagy az SS-be, hogy politikai megbízhatóságomat bizonyítsam.”
Bitzer tanár úr levelében nem hajlandó sorsközösséget vállalni Filbingerrel, noha immár harminc éve ugyannak a CDU-nak ő is tagja.
Figyelmen kívül nem hagyható politikai lépés, elvi és gyakorlati állásfoglalás a nyugatnémet kereszténydemokratáknak a baden-württenbergi miniszterelnököt mentő akciója. A hazája belpolitikai helyzetét a legapróbb részletekig ismerő szociáldemokrata pártelnök, Willy Brandt nem is olyan régen
újra fölhívta a figyelmet az NSZK-ban fenyegető szélsőjobboldali veszélyre. A stuttgarti bíróság előtt zajló Filbinger kontra Hochhuth-per is erre utal, s mintegy túlmutat a „szimpla” Filbinger-ügyön.»
A politikai kultúrát ápoló német magazin, a Cicero esztendővel ezelőtti számában Jacqueline Roussety író és újságíró emlékezett meg a nácik áldozatául esett Walter Grögerről. Cikke itt olvasható (tessék kattintani!)
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)