Az újságíró archívumából – Egy szépreményű komputercég bukása

Nem hiszem, hogy sokan vannak a mai személyiszámítógép-használók között olyanok, akik fölkapják a fejüket, ha elhangzik az „Escom” szó. Nem is sejtik, hogy negyedszázaddal ezelőtt az Escom különösen nagy reményű, korszerűnek és sokat ígérőnek tetsző, német számítógépmárka volt. A Reform képes hírmagazin 1996. augusztus 13-i számában igyekeztem összefoglalni a nem sokkal előtte még irigyelt – hazánkban is gazdag kínálattal jelen volt – Escom virágzását és gyászos elmúltát. Íme:

«Mindenki gyorsan jelentse be kárigényét, amíg nem késő – figyelmeztette az Escom termékeinek tulajdonosait az észak-rajna-vesztfáliai fogyasztóvédelmi központ jogásza a Saar-vidéki rádióban.

Alig egy hónapja Herr ES, azaz Manfred Schmitt, az Escom (ES) alapítója még azt hitte, övé a világ. A heppenheimi komputer-kereskedelmi részvénytársaság 1995 márciusában fölvásárolta a brit Rumbelows üzletláncot. Piaci részesedése ezzel gyarapodott ugyan, de veszteségei lendületesen nőni kezdtek. Fél évvel később – bár rekordforgalmat bonyolított le – kénytelen volt nyíltan is bevallani a hiányt. A számára váratlanul lanyha karácsonyi forgalom miatt ugyanis januárban már 45 millió márka éves deficitet jeleztek az ES könyvei. Schmitt, a részvénytársaság elnöke márciusban bejelentette: az 1995. évi mérleg szerint valójában csaknem háromszor több, 125 millió márka a cég hiánya. Ezek után lemondott tisztségéről.

Áprilisban az ES 40 millió dollárért eladta az alig egy esztendővel azelőtt megszerzett, a legendás Commodore/Amiga számítógépekhez fűződő jogait. (Évi 100 ezer Amigát akart gyártatni Kínában.) Csakhogy már ez sem használt. Július elején az ES csődegyezséget, pár nappal később pedig csődöt jelentett a bensheimi járásbíróságon. A cég részvényeinek értéke az addigi 30 márkáról 2,50-re Zuhant. Igaz, már március elején volt egy 6 márkás lecsúszása. Akkor még azt írták a német lapok, hogy az ES részvényesei és egyes bankok 100 millió márka pénzügyi injekcióval átsegítik a bajokon a céget. Ebből fedezték volna a 60 millió márkás tőkeemelést…

Az üstökösként tündöklő cég, amely tavaly tavasszal még a németországi számítógéppiac 8 százalékát uralta, azonban már nem tudta kiheverni az időközben 180 millió márkára tornyosult ráfizetést. A csődegyezség az utolsó mentőöv egy túlságosan eladósodott cég számára – a teljes csőd előtti utolsó stáció. Csődegyezséggel vagy „valamilyen egyéb megoldással” – Isa Scholtissek, az ES szóvivője akkor még azt hitte – talán megmenthető a vállalkozás. Az ES-t azonban máris sokan eltemetnék. Érdekes módon azonban nem azok, akik a minap még közvetlen verseny- és vetélytársai voltak: a Vobis, a Peacock, a Hot, a MediaMarkt, a Computer 2000 vagy a Gateway 2000, hanem mindenekelőtt a piacfigyelők, -elemzők és marketing-tanácsadók szórták az ES-re az első földdarabokat.

„Aligha lehet arra számítani, hogy bárki is átvenné, megvenné az ES-t” – fanyalgott Steve Brazier, a Dataquest piackutató cég szakértője. Ami külön tragédia: az ES másoknak is súlyos károkat okozhat. A Quelle áruházlánc – amely 25 százalékban tulajdonos is a csődbe ment komputercégben – tele van a társa üzemeiben összeszerelt, korszerűnek ma már aligha nevezhető számítógéppel. Uwe Hannig, a ludwigshafeni Megatrend piackutató intézet ügyvezetője ekként vélekedik: „Több tízezer eladatlan komputer tornyosul a raktárakban. Soha nem tapasztalt mértékű kiárusításnak, leértékelésnek leszünk rövidesen tanúi. Ezt azonban a szakma többi vállalata is megsínyli, mert a filléres árut megvásárlók egy időre kielégítik igényeiket…”

Aranybánya (volt) a számítógép-összeszerelés és -árusítás. Csakhogy az elektronika szédületesen gyors fejlődése miatt a chipek, áramkörök, vincseszterek, RAM-ok, modemek erkölcsileg éppen olyan rövid idő alatt el is avulnak. Az a kereskedő, aki csak néhány hónapra is elalszik, s nem szabadul meg gyorsan a készletétől, megnézheti magát: a nyakán marad minden. Mert mind olcsóbb, az előzőeknél sokkalta nagyobb tudású, teljesítményű, neves és névtelen (értsd: legtöbbször hamisított, netán klónozott) alkatrészek, gépek árasztják el a világot.

Ráadásul az egy-két év alatt elektronikai ronccsá, (nemegyszer veszélyes) hulladékká váló készülékek manapság nem a kevésbé igényes felhasználónál landolnak, hanem a szeméttelepen.

Miközben a piackutatók az idén a számítógép-eladások további 35 százalékos bővülésével számolnak, a piaci irányzatok elemzői arra is rámutatnak, hogy egyre nő a márkás komputerek és alkatrészek piaci részesedése. A vásárlók, felhasználók ugyanis a szavatoltan megbízható, fejleszthető, bővíthető, szükség esetén biztonsággal szervizelhető gépekre vágynak. Még akkor is, ha ezt a biztonságot keményen meg kell fizetniük.

Manfred Schmitt, az ES alapítója is multimédiaházról álmodott. Húsz évvel ezelőtt még hangszerbolti eladó volt. Jól értett az orgonákhoz. Aztán fejébe vette, hogy számítógép-kereskedő impériumot teremt. Az ES tavalyi forgalma 2,35 milliárd márkára rúgott, bár Schmitt З,1 milliárdot szeretett volna produkálni. Theo Lievenhez, a nagy vetélytárs Vobis cég alapítójához hasonlóan Schmitt is feltartóztathatatlanul emelkedett a magasba. A „függőleges irányban startoló” vállalkozók közé tartozott, aki ráadásul értette-érezte a kor követelményeit, és egy pillanatra sem akart M. Schmitt gagyit kínáló, 12 egy tucat komputerkereskedőnek föltűnni. Nagyvonalúságát a magyarországi szépen berendezett, forgalmas helyeken lévő boltjai is bizonyították. Európa-szerte 467 üzleten díszeleg az ES-cégér. Okos üzletemberhez méltó módon észszerűen, pénzes és neves partnereket keresett társaságába. A kiváló üzleti tapasztalatokkal rendelkező fürthi Schickedanz csoport (Quelle, Karstadt) 25, a nagyszerű műszaki tudást kínáló Siemens-Nixdorf-Informationssystem e 12,5, a pénzét forgatni kívánó Bayerische Vereinbank 16 százalékban lett tulajdonostárs az Escomban. Schmitt nagy terve, hogy az RWE távközlési leányvállalatát is bevonja az üzletbe, az utolsó pillanatban meghiúsult. Föltehetően szagot kapott az RWE Telliance, a Német Távközlési Vállalat reménybeli erős vetélytársa, és nem kockáztatott.»