„Az 1944. év nagyon rossz volt. Akkor kezdődött Magyarországon a háború. Hulltak-robbantak a bombák, fütyültek a gránátok.
Az emberek mindig féltek. A gyerekek még jobban. Az iskolákat is bezárták. Rettegtünk, amikor megszólaltak a szirénák és a fejünk felett zúgtak a repülők és zuhantak a bombák. Télen jött a legrosszabb, Budapest ostroma.
Ostrom után megörültek az emberek, mert végre megjött a béke. Az emberek mosolyogtak. Megkezdődött az újjáépítés. A munkások is szívesebben dolgoznak. Mi is örültünk, hogy megnyíltak az iskolák kapui és újra tanulhatunk. Már a hidakat is megkezdték újjáépíteni.
Boldog voltam, amikor először átmehettem a frissen épített Kossuth-hídon. Hányan dolgoztak érte s rajta éjjel-nappal, mire fölépült! Most kezdték újjáépíteni a Szabadság-hidat, a Ferenc József-híd mását. De még sok épületet kell újjáépíteni, amit a németek és a nyilasok leromboltak. Ezeket akarjuk felépíteni.
De nem csak a városiak dolgoznak, dolgoznak a falusiak is. Ők is segítik az országot felépíteni azzal, hogy élelmet adnak. Milyen szép volt május 1-e, a dolgozók ünnepe. Hogy éltették a békét. Nagyon örülünk neki. Sokkal jobb a béke, mint a háború.”
Budapest, 1946. május 22.
Kocsis Tamás IV. b oszt. tan.
Budapest, XIV., Amerikai út 45.”
* * *
Tízévesen írtam a dolgozatot. Gál Anna tanító néni ezt írta rá: „Kiváló munka”. És valamiért eltette magának, 30 évvel később pedig elvitte az édesanyámnak.
S ha már május 1-jét említettem a dolgozatban: 1945. május 1-jén a budapesti, Hermina úti elemi iskola III. b. osztálya, akkor Forró Zsófia tanító néni vezetésével, az állatkertben ünnepelt. Kiflit és papírpohárban tejet kaptunk: máig úgy emlegetem, mint életem legjobb ízű kiflijét és tejét. A kifli a béke első kiflije volt.
Ma 72 esztendeje történt.