Június 29.: nemzetközi Duna-nap. Számos veszély leselkedik Európa egyik legnagyobb folyórendszerére az emberi tevékenység miatt. Az utóbbi időben azonban néhány jó gyakorlatnak köszönhetően kedvező változások várhatók a folyó ökoszisztémáiban. (Nyitó kép: a szigetközi Duna.)
A Duna 19 országot érint, így Európa egyik legnemzetközibb folyója. Több mint 80 millió ember életében számít nélkülözhetetlen erőforrásnak, vízgyűjtője 20 millió ember ivóvízét adja, továbbá 5000 állat- és 2000 növényfaj élőhelye.
Bár a folyók ősidők óta szolgálják az emberiséget, mégis veszélyben vannak – nincs ez másként a Dunával sem. Olyan alapvető és éltető dolgokat köszönhetünk neki, mint az ivó- vagy öntözővíz, gazdag élelemforrásként szolgál és rekreációs lehetőségeket is ad. A folyók által nyújtott szolgáltatásokat azonban mindig is természetesnek vettük, és túlterheltük a folyami ökoszisztémákat. Az emberi tevékenység miatt a múlt évtizedekben a Duna árterének 80%-a eltűnt, amely nem csak az emberekre, de a folyó élővilágára is súlyos hatással van.
Néhány jó példa azonban azt mutatja, hogy talán elkezdődött egy kedvező változás, hiszen az utóbbi idők kezdeményezései segíthetnek helyreállítani a Duna és vízgyűjtője ökoszisztémáit.
Ez is a Duna. (Foto: David Strobel/WWF)
A Duna árterei rendkívül fontosak az élővilág szempontjából, amelyek a folyóvízi rendszerek szerves részei – illetve lennének, ha a legtöbb helyen nem választották volna el őket a főmedertől. Főként ennek következtében Magyarországon a vizesélőhelyek 97%-a eltűnt, illetve a Magyarország területére vetített ártér 25%-os aránya napjainkra szűk 2%-ra zsugorodott. Az ártéri ökoszisztéma komplex egyensúlyának helyreállítására egyre égetőbb szükség van, hiszen az már bebizonyosodott, hogy a természeti rendszerek működését figyelmen kívül hagyó különféle műszaki beavatkozások erősen negatív hatásúak a folyóvízi-ártéri ökoszisztémák által nyújtott alapvető szolgáltatásokra. Ezt a vízkezelési módot értékeli át a 22 szervezet – köztük a WWF – részvételével zajló Danube Floodplain kezdeményezés, amelyben az árvízkockázat-csökkentés összetett – ökológiai és gazdasági – szemléletmóddal egészül ki, illetve arra is rávilágít, hogy egy természetesebb ártéri ökoszisztéma egyúttal az árvízi védekezést is nagyban támogatja.
A Duna vízgyűjtőhöz tartozik a Mura is, amelynek élővilágát gátak, vízerőművek fenyegetik. Szlovénia kormánya azonban nemrég a természeti értékek védelme mellett döntött, hiszen nemet mondott a murai vízerőmű-fejlesztésekre. Egykor nyolc vízerőmű megépítésének tervei voltak napirenden, melyek közül a Hrastje-Mota település közelében tervezett gát és vízerőmű konkrét előkészületei már elkezdődtek. A szlovén lakosságon kívül a magyar civil szervezetek is összefogtak, hiszen az erőmű hatásai Magyarországot is érintették volna. A Dráva-szövetség és a WWF Magyarország részt vett az erőmű elleni petíció terjesztésében, melyet a környező országokon kívül Európában és világszerte tízezrek írtak alá. A szlovén kormány végül úgy döntött, hogy felhagy a területrendezési terveknek azzal a változatával, amely az érintett Mura menti térségben vízerőmű építését vizsgálta. A civil szervezetek örömmel fogadják ezt a döntést, melyet úgy értékelnek, hogy ez a Mura menti bioszféra rezervátum melletti elköteleződés.
Újabb fontos lépes, hogy az osztrák Mura-szakasz 13 000 hektárnyi területét bioszféra rezervátummá nyilvánította az UNESCO, amely a Murára és értékes folyóparti területekre terjed ki. Az UNESCO döntésével formailag is megszületett a lehetőség az öt országra kiterjedő Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum létrehozására. A Mura a horvát–magyar határon torkollik a Drávába, amely Európa egyik leginkább érintetlen folyójaként kanyarog a dunai torkolatig. A Dráva és a Mura Magyar–horvát folyóparti területeit 2012-ben, az érintett Duna menti helyszíneket Szerbiában 2017-ben, a szlovén Mura szakaszt pedig 2018-ban már bioszféra-rezervátummá nyilvánította az UNESCO. Ehhez csatlakozott most az osztrák Mura menti terület. A dinamikusan változó folyópartok kiterjedése egyre kisebb Európában, ezért is fontos, hogy a Dráva, a Mura és a Duna érintett szakaszai mind az öt országban kiemelt figyelmet kapnak, és közös szándék mutatkozik a világ első, öt országra kiterjedő bioszféra-rezervátumának létrehozására.
Elvesztek a Föld szabályozatlan folyói
A WWF „Valuing Rivers” című jelentése bemutatja, hogy az egészséges folyók miként járulhatnak hozzá a természeti katasztrófák mérsékléséhez, valamint arra is figyelmeztet, hogy a folyók „rejtett” értékei elveszhetnek, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk őket.
* * *
Harmincnégy esztendővel ezelőtt, az akkor rendelkezésre állt információk alapján jelent meg az alábbi összefoglalóm (gyakorlatilag helyzetjelentés) „A Duna-delta hasznosítása” címmel az (akkor még újság) Magyar Hírlap 1985. április 5-i számában:
Mihail Sadoveanu (1880–1961), a nagy román regényíró, elbeszélő és publicista a Duna-delta vidékéről szóló egyik művében írja, hogy hihetetlenül bölcs törvényszerűség uralkodik azon az ősi tájon.
Az évezredek során kialakult és összeszokott növény- és állatvilág olyannyira összefonódott, hogy képtelen lenne egyik a másik nélkül fönnmaradni.
Európa egyedülállóan szép és értékes természeti vidéke, a buja Duna-delta 5649 négyzetkilométernyi területéből 4470 négyzetkilométer Romániához tartozik. A Nyugat-, Közép- és Délkelet-Európán át hömpölygő, népeket s országokat összekötő folyam, a Duna mintegy 2900 kilométeres út után éri el a deltavidéket, ezt a hatalmas vízi és szárazföldi labirintust, mielőtt három fő ágával – Kiliai-, Szulinai- és Szent György-Duna – a Fekete-tengernek adná magát. Csatornák és kisebb-nagyobb tavacskák ezrei, megszámlálhatatlanul sok úszó sziget – összegubancolódott növényi gyökerek –, végtelennek tetsző náderdők és már-már sivatagra emlékeztető homokdűnék teremtettek ott eszményi körülményeket a gazdag állat- és növényvilágnak.
Ott, a Föld legnagyobb összefüggő, mintegy 240 ezer hektáros nádvilágában háromszáznál is több madárfaj honos: pelikán és kócsag, darumadár, hattyú és kormorán, gólyatöcs, dunai sólyom, sas, gulipán – hosszú lenne fölsorolni mindazokat, amelyek Európában másutt meg sem találhatók, legfeljebb az állatkertekben. Ugyanennyire változatos a halállomány is: csuka, fogas, ponty, hering és tok – legalább százféle hal és rengeteg emlősállat: róka, nyest, nerc, vidra, vadmacska népesíti be a Duna-delta varázsos világát, amely „az idők kezdete óta” hömpölygő folyam kiapadhatatlan erejétől állandóan változik.
Évente legalább nyolcvan millió tonna hordalékot szállít a Duna a torkolatágakon át, szorgalmasan töltve, építve a szárazföldet a Fekete-tengerbe. Jó 180 esztendővel ezelőtt Szulina világítótornya közvetlenül a parton állt – manapság a kikötőváros kellős közepén található!
Népgazdaságilag is rendkívül fontos „kincseskamra” a Duna-delta. Évente mintegy 60 ezer tonna halat fognak ki onnan. Az ott aratott nád „táplálja” a brailai cellulózkombinátot. És a deltavidék bizonyos területein gabonát, napraforgót is termelnek. A tervek szerint a következő időszakban – természetesen rendkívül körültekintően, az ősi környezet egységének és egyensúlyának a megbontása nélkül – folytatják a Duna-delta népgazdasági hasznosítását. Az első ütemben 80 ezer hektárt szeretnének meghódítani a mezőgazdaság számára, gabona- és rizstermesztés céljából. Bővítik a haltenyésztést és persze a halászást is. Ugyanakkor erőfeszítéseket tesznek a deltai turizmus fejlesztésére, körültekintően ügyelve arra, hogy az idegenforgalom ne zavarja és ne károsítsa a növény- és állatvilágot.