A sokadik „No, no!” érkezik Manfred Webertől Orbán Viktor címére, de a magyar vezetőnek addig nem kell semmitől sem tartania, amíg lopakodva, külföldről nehezen látható módon teszi tönkre a demokráciát. A rabszolga-törvény annak beismerésével egyenértékű, hogy felsült az orbáni gazdaságpolitika. Váratlan, hogy a teljesen lepusztult magyar páncélos fegyvernem az igen korszerű német haditechnikára áll rá.
Manfred Weber szerint Orbán Viktor nehéz partner, és több olyan döntést is hozott, amit sem a bajor politikus, sem az EPP nem tud elfogadni – írja az osztrák Kurier. Az európai konzervatívok bizottsági elnökjelöltje a kifogásolt lépések közé sorolta, hogy a CEU kénytelen Bécsbe áttelepíteni az oktatás egy részét, noha a tudomány szabadsága alapérték az EU-ban. A politikus megismételte, hogy az alapvető jogok és normák tekintetében nem lehet szó semmilyen engedményről. A kérdés egyébként az volt, hogy minek tekinti a magyar miniszterelnököt: nacionalistának, vagy inkább partnernek.
A német politikus hangsúlyozta, hogy fő feladatának tekinti a nacionalizmus elleni küzdelmet, tehát hogy szorítsák vissza mindazokat, akik elutasítják az európai együttműködést, ennélfogva a kontinens szétverésén dolgoznak. Annál is inkább, mert a nagy kérdéseket csakis közösen lehet megoldani, miközben Oroszország, Kína és az USA egyre keményebb kihívás.
Jelezte, hogy ha ő lesz Juncker utódja, akkor azt szeretné, ha a jövőben inkább többségi alapon születnének határozatok Brüsszelben. Az európai választásokat sorsdöntőnek tartja, csak éppen – mint megjegyezte – a populistáknak fogalmuk sincsen, hogy merre kellene haladni. Példaként a Brexitet hozta fel, aminek a tanulsága a szemében az, hogy jobb az uniót megújítani, semmint elhagyni, sőt megsemmisíteni.
Két egyetemi tanár a The Washington Postban Magyarország példáján keresztül mutatja be, a populisták miként tudják manipulálni a játékszabályokat, súlyos károkat okozva ily módon a demokráciának. Lucan Ahmad Way Torontóban, szerzőtársa, Steven Levitsky pedig a Harvardon tanít. Az alaphelyzet ismertetéseként rámutatnak, hogy Orbán Viktor az utóbbi 8 évben aláásta a létfontosságú demokratikus intézményeket, támadja a civil szervezeteket, igyekszik megszilárdítani az ellenőrzést az igazságszolgáltatás fölött és távozásra kényszerítette a CEU-t.
Ám csak ritkán tett olyat, amit az autokráciák általában tenni szoktak. Így még nem tiltottak el az indulástól ellenzéki jelölteket, elvétve fordulnak elő atrocitások, nincsenek politikai foglyok, nem tartóztatnak le újságírókat. Nem tapasztalhatók éktelen választási csalások. Szóval nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy itt egy tekintélyuralmi rezsimről van szó, ám ami van, az nem is demokrácia.
A hibrid, vagy versengő autoriter rendszerekben le lehet járatni a demokráciát úgy is, hogy nem sértik meg kirívóan a polgári szabadságjogokat, vagy nem csalják el égbekiáltó módon a választásokat. Elég, ha a hatalom révén egyenlőtlen feltételeket teremtenek – a kormánypárt javára, módszeresen megtagadják, hogy az ellenzék hozzájusson alapvető forrásokhoz, a sajtóhoz, vagy állami intézményekhez. Vagyis súlyosan visszaélnek a demokráciával. Ennek ékes példája az orbáni Magyarország, ahol tekintélyelvűség van – magyar módra. A Fidesz legelőször is behatolt az állam minden szegletébe. Ő tartja kézben a sajtó java részét. Hogy mi jelenjen meg a médiában, azt képes irányítani a közhirdetések révén. Végül pedig a maga javára alakította át a választási törvényeket.
Az ellenzék sok más ok miatt eleve gyenge, de igazából az ijesztő akadály a győzelme útjában az, hogy mekkora versenyhátrányt kellene leküzdenie. Az ilyen „apróságokat” külföldön csak kevesek veszik észre. Itt nem arról van szó, mint ha, mondjuk, megölnek egy újságírót, vagy belelőnek a tömegbe. Utóbbi esetekben könnyen pária lehet az autokratából. Ám pl. Magyarország a CEU kapcsán azzal érvelt, hogy az egyetem nem teljesítette a törvényekből következő előírásokat. És a taktika bejött. De ennél is fontosabb, hogy az EU nem tudott érdemben fellépni a demokratikus visszalépéssel szemben. Amíg Orbán képes fenntartani ezt a kétértelmű helyzetet, addig nem valószínű, hogy súlyos következményekkel kellene számolnia a demokrácia leépítése miatt.
December 12. óta a magyar ellenzék egységesen, erőszakmentesen tüntet a rabszolga törvény ellen, egyben követeli a sajtó és a bíróságok függetlenségét – állapítja meg a francia Libération. Egy egészen újfajta mozgalomról van szó, amely szembeszáll a nacionalista Orbán Viktorral. A szakszervezetek általános sztrájkra hívhatnak fel. A tiltakozók között még fideszesek is találhatóak, mert attól tartanak, hogy a munkaadók majd nyomást gyakorolnak rájuk a túlmunka végett, hiába bizonygatja az ellenkezőjét a miniszterelnök. Ilyen alacsony bérek mellett persze cseppet sem meglepő, hogy az utóbbi 8 évben már vagy 600 ezren mentek el Nyugatra, hiszen ott az eddigi pénz 3-4-szeresét is megkeresik. A következmény azonban az, hogy minden ágazatban hiányzik a munkaerő. A bevándorlást elutasító kormányfő úgy akarja áthidalni a helyzetet, hogy túlórára kényszerítené az embereket.
Ám itt egy fordulat szemtanúi vagyunk, hiszen ily módon közvetve a gazdaságpolitika kudarcát ismeri be – mutat rá Paul Gradvohl, a történész. Ez pont olyan, mintha visszaállítaná a hatnapos munkahelyet, utóbbi a szocializmus idején volt szokásban. A tiltakozások immár rezsimellenes jelleget öltöttek. Követelik a vadonatúj közigazgatási bíróságok eltörlését. Orbán összeesküvést lát, mondván, hogy a legagresszívabb tüntetőket Soros fizeti és azok egy nemzetközi hálózat tagjaként ügyködnek. A hozzá közeli média vandálokat és bűnözőket emleget. Azonban a felvonulók tiszteletlenek ugyan, de nem erőszakosak. Egyes elemzők szerint a rabszolga-törvény csupán arra szolgál, hogy annak örve alatt a miniszterelnök átalakíthassa az igazságszolgáltatást.
Gradvohl úgy fogalmaz, hogy Orbán megállás nélkül tart a putyini modell felé. A szemében csak ellenségek vannak és fel akarja azokat számolni. Kiss Judit Ágnes költő ehhez azt teszi hozzá, hogy az ország a zsarnokság irányában halad, a rendszert azonban semmi sem képes meggyengíteni, az csakis a miniszterelnök halálával fog megbukni.
A hosszú riportban Hadházy Ákos azt emeli ki, hogy a rezsim két pilléren nyugszik. Az egyik az állami propaganda terjesztése. Az álhírek az emberek 70 százalékához jutnak el, ilyen csak a putyini Oroszországban van. A másik támaszt az ellopott uniós pénzek képezik. Márpedig a hatalom pofátlanul dézsmálja ezeket az alapokat. Vagyis a többi közt a francia és német adófizetők tartják fenn ezt a beteg rendszert.
Nem csitul a tiltakozás Magyarországon a jobboldali-populista Orbán-kormány ellen – állapítja meg az osztrák Der Standard. A rabszolga-törvény miatt hetek óta tartanak a megmozdulások. Szegeden csütörtökön este kétezren vonultak fel, mára Budapesten nagy demonstrációt terveznek. Az ügyben, hogy a vonatkozó jogszabálynak a munkahelyeken mennyire lehet majd érvényt szerezni, eltér a szakértők véleménye, ám már az is ezreket visz az utcára, hogy ki lehetnek szolgáltatva netán hajcsár főnökeik mohóságának. Az ellenállásban új vonás, hogy egységesen lép fel a parlamenti ellenzék, a szakszervezetek, valamint a civilek világa. A hajtóerőt ezúttal a korábban megosztott ellenzéki pártok adják. És van közös logó is: az O1G.
A Süddeutsche Zeitung kommentárja azt ajánlja, hogy a németek korteskedjenek Európa mellett, mert májusban a jobboldali-populisták sikere fenyeget, azon pedig az egész EU sorsa múlhat. Ha az ellenerők győznek, akkor megkezdődik mindannak a jónak a lebontása, amit csak a földrész a 20. században létrehozott. És a Brexit még kaotikusabbá teszi a viszonyokat. Közben Steve Bannon körbeudvarolja a kontinens radikális ellenfeleit. Orbán Viktor személyében még egy miniszterelnök is ad a tanácsaira. Bűnös dolog lenne tétlenül nézni, hogy a Fehér Ház egykori tanácsadója mit művel, hiszen ért a digitális manipulációhoz, tehát ahhoz, miként kell visszaélni a közösségi hálóval.
Az orosz beavatkozási kísérletek miatt szintén sokan sürgetik, hogy legyünk éberebbek az EP-választás előtt.
Az is nagyon fontos, hogy az emberek képesek legyenek különbséget tenni a politikai érvek és az összeesküvés-elméletek propagandája között. Az igazság és a hazugság szétválasztásához hozzátartozik, hogy bevalljuk: a politika számára Németországban is sok éven volt olcsó eszköz mindenért Brüsszelre mutogatni. Itt főként a CSU-nak van mit korrigálnnia. Szóval: ki kell állni mindenért, ami Európát erősebbé, demokratikusabbá és szolidárisabbá teszi.
A Reuters-előrejelzés úgy ítéli meg, hogy az idén tovább erősödik majd az állami ellenőrzés, szerte a világban, miközben gyengülnek a demokratikus biztosítékok. A földkerekség két legnépesebb államában, Kínában és Indiában országos digitális hálózat figyeli és értékeli az embereket. A kínai vezetés ezt egészen leplezetlenül csinálja, ott a nagy testvér mindent figyel. Az indiai rendszer elvileg szintén teljesen átfogó, csak nem kíván annyira tolakodó lenni. Ám ott panaszok áradata zúdult a bíróságokra, mármint hogy a személyi igazolványok technológiája sérti a magánélethez való jogot.
A nyugati demokráciának nincsenek ilyesfajta digitális szándékai, de pl. Amerikában a titkosszolgálatok legálisan követhetik a polgárok kommunikációját, igaz, fokozott jogi biztosítékok mellett. A fejlett demokráciákban mostanában pl. a Facebookot veszik elő a többi közt azért, hogy irtsa ki, vagy legalábbis szorítsa vissza a gyűlöletbeszédet, valamint az álcázott propagandát. De ettől még ezek a technológiai óriások megosztják a személyes adatokat a hirdetőkkel. Ez sokat számít, miközben egyre jobban terjed a tekintélyelvűség, nyomában korlátozások sorozatával.
Vannak demokratikusan megválasztott populisták, lásd az USA-t, Olaszországot, Lengyelországot vagy Magyarországot, amelyek többnyire átveszik a tekintélyelvű gyakorlatot olyan kérdésekben, mint a bevándorlás, a nemi és etnikai kisebbségek, valamint a civilek jogai. Sem a virtigli autoriter, sem a nemzeti populista rendszerek esetében nem valószínű, hogy a lakosság megregulázásra használnák fel megnövelt megfigyelési jogkörüket. Sokkal inkább várható, hogy annak révén a liberális politikát és szokásokat alakítják át. Nem a technológia a veszélyes, már ha elég erősek az ellensúlyok. Az érett demokráciákban a közvélemény, az igazságszolgáltatás, a sajtó és a civil társadalom el tudja érni, hogy ne lehessen visszaélni az új eszközökkel, de azért azok ellensúlyozzák az egyéb veszélyeket. Ezért arra kell törekedni, hogy 2019 ne a nagyobb ellenőrzés, hanem a liberális szellem újjászületésének éve legyen.
Jövőre lesz a német újraegyesülés 30. évfordulója, így itt lesz az alkalom, hogy a világ elismerje: a mostaninál nem volt még jobb Németország, amióta csak – immár majdnem 150 éve – létezik a német állam. Így látja ezt a The Washington Post szerkesztőségi véleménycikke, hozzátéve, hogy 1945 után az országból indult ki, hogy az európai összefogás révén fel kell vizezni a nemzetállamokat. A legtöbb német számára ma is vétkesnek tűnik föl, ha valaki kétségbe vonja ezt a felfogást. Ezért ők vannak a legjobban megdöbbenve Trump zsigeri közönségessége hallatán.
Ez különösen fontos, amikor az események még inkább alátámasztják, mennyire függ az ország biztonsága az USA-tól. Hiszen a szomszédságban Magyarország és Lengyelország illiberális, populista rendszer. Kicsit távolabb Putyin destabilizálja Ukrajnát, területeket vesz el tőle. A CDU és az SDP is átalakulóban van, az első helyzetét jobbról az AfD kezdi ki, a szocdemeket a zöldek halványítják el. A szélsőség azonban karanténba szorul a civil kultúra jóvoltából, mert az a stabilitást mindennél fontosabbnak tartja.
Az osztrák Die Presse meglepőnek nevezi, hogy Magyarország német forrásból újítja meg nehézfegyverzetét. A 44 vadonatúj Leopard páncélos, illetve a 24 önjáró páncélozott löveg beszerzése azt jelenti, hogy a magyar hadsereg a legfontosabb területen a legkorszerűbb nyugati technikát veszi át. Az országnak a 80-as években még jóval több, mint ezer tankja volt, ám a rendszerváltás után igencsak elhanyagolták ezt a rendkívül fontos fegyvernemet. Sőt, a harckocsik egy részét olcsón kiárusították, pl. Iraknak. Jelenleg azt sem lehet tudni, pontosan hány páncélos áll rendszerben, a hírek 15–34 T-72-ről szólnak, ezek Tatán állomásoznak, és raktárakban van még állítólag másik 130–200 T-72-es, a csuda tudja, milyen állapotban.
Még ködösebb a helyzet a bevethető modern tüzérség kapcsán. Magyar hivatalos jelentések nem is említenek önjáró lövegeket, eszerint már csak olyanok vannak rendszerben, amelyeket vontatni kell. Akárhogy van is, a német szállító, a Krauss Maffei Wegmann igencsak örül. Az árakról azonban egyelőre csupán spekulációk láttak napvilágot.
Baden-Württemberg tartomány volt rabbija is úgy gondolja, hogy Horthynak nagyon is volt köze az 1944-i deportálásokhoz – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Joël Berger ahhoz a vitához szólt hozzá, amely a lapban Ungváry Krisztián és a Sorsok Háza német kuratóriumi tagja között bontakozott ki, miután utóbbi azt állította, hogy az egykori kormányzó nem tehet semmiről, a több mint 400 ezer áldozat jó részét a nyilasok (idején) hurcolták táborokba. Ám mint írja, Horthy a német megszállás után a helyén maradt, sőt a korábbinál is antiszemitább kabinetet nevezett ki. Az pedig az államapparátus segítségével elhatározta és végrehajtotta a zsidók begyűjtését és bevagonírozását. A nyilaskeresztesek október 15. után mindehhez hozzátették a magukét. Sok tízezer ember haláláért felelősek.
A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.