Vissza a világórát Győrbe – egy lokálpatrióta javaslata

Lelóczky – van-e Győrött, ki e nevet nem ismeri? Bár a jeles Lelóczky család Esztergom közeléből származik, az egyik ismert ős vízimolnár volt, végül a Győrbe települt ág lett igazán ismert – az apa, Lelóczky Gyula és a fiú, Lelóczky Jenő aranykoszorús cukrászmester által. Lelóczky Jenő azonos nevű unokaöccse már egészen más mesterséget választott: fényképész lett, és ugyancsak ismeri a fél város.

Ő, az ifjabb Lelóczky Jenő írta szerkesztőségünknek: itt a kiváló alkalom, hogy Győr szabad királyi várossá nyilvánításának idei, 750. évfordulója alkalmából szülővárosa visszaszerezze azt a világórát, amelyet Mayr Gyula (természetesen) győri órásmester alkotott meg először 1909-ben (ez látható a vajai kastélymúzeum kiállításán), majd két év múlva elkészítette a második világórát, hogy a legnagyszerűbb magyar termékek között hirdesse a magyar szakemberek utánozhatatlan, egyedülálló ügyességét, hozzáértését, szakmai intelligenciáját.

Antaliné Hujter Szilviának a Győri Szalon című, szerfölött igényesen szerkesztett folyóiratban megjelent, a saját kutatásain is alapuló írásából tudható: Mayr Gyula a földkerekség 65 helyszínének pillanatnyi pontos idejét mutató mechanikus (!) világórája ma is párját ritkítja. (Vannak, persze, világórák napjainkban is, ám azok lelke már elektronikus számítógép…)

Horváth Árpád tanár, az ugyancsak győri származású technikatörténész „Az óra regénye” című könyvében írja, hogy Mayr győri üzletében (Kazinczy utca 2.) még látta a két híres világórát.. Mayr Gyula az utolsó nagy óraművészek kései unokája volt. Kár, hogy halála után rengeteg értékes szerszáma, készüléke, gépe, órája és jegyzete elkallódott – írja Horváth Árpád, hozzátéve, hogy a torinói világkiállításon aranyérmet nyert győri világórát elsőként Mayr tanítványa, a sakkóráiról ismert, ugyancsak győri Ackermann István órásmester újította föl.

További érdekesség, hogy az 1927-ben elhunyt Mayr mester világórája a Sopronban élt leánya, Mayr Erzsébet birtokába került. A többszöri szállítás és az idő annyira kikezdte a 60 éves szerkezetet, hogy alapos javításra szorult. Újólag megerősíttetik a fenti információ, hogy 1971-ben Mayr Erzsébet Győr legidősebb órásmesterére, Ackermann Istvánra bízta, aki órásinasként maga is részt vett az óra 700 fogaskerekének megmunkálásában és összeállításában. Több, mint három hónapi munkával sikerült is a szerkezetet megjavítania. Évtizeddel ksőbb, 1982-ben özvegy Ackermann Mihályné adta el az órát az Országos Műszaki Múzeumnak; a készülék 2006-tól a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában tekinthető meg.

A műremek számos kiállításon szerepelt már, 1984-ben az Iparművészeti Múzeumban lehetett megcsodálni.

A Győri Szalon szerzőjétől az is tudható, hogy Mayr Gyulának volt még egy harmadik különleges órája is. E golyós óra történetéről az 1914-i Győri Hírlapban is olvashatunk. Mayr 1875 táján, a badeni inasévek idején tervezett, és elkészített órájának alkatrészeit 1912-ben postán küldték a győri mester után. Az ötletet újragondolva készült el egy újabb mestermű. A szerkezet eredeti gondolata az, hogy ingáját egy felváltva fel és alá gördülő acélgolyó szabályozza, amely a saját súlyánál fogva az ingalapot tizenöt másodpercenként változó helyzetbe hozza. Az egész óramű egy ötven centiméternyi magasságú fémszekrényben helyezkedik el, amelynek keretét maga Mayr Gyula, fedőlapját a győri állami fa- és fémipari szakiskola készítette. Az óra későbbi sorsáról egy 1972-i újságcikkből tudható: egy magángyűjtő vásárolta meg; ám az, hogy ki és hol, titok.

A győri Lelóczky-cukrászda és -ház a régi szép békeidőben.

A Lelóczky–Mayr-kapcsolatról érdemes megjegyezni, hogy a győri két híresség gyakorlatilag szomszéd volt: az órásműhely (Kazinczy utca 2.) és a cukrászda (Deák Ferenc utca 3.) alig ötven méterre volt egymástól (a két sarokház ma is áll!), igen nagy valószínűséggel a két, jeles mester jól ismerte egymást, bizonyára barátok is voltak.

E kapcsolat is serkenthette a bevezetőben említett Lelóczky-sarjat arra, hogy fölvesse: szerezze vissza Győr városa a Mayr-féle világórát. Szerkesztőségünk ezt a levelet küldte Vajára, a kastélymúzeumba:

„Tisztelt Igazgatóság!

Győri olvasónk, Lelóczky Jenő (a nemzetközi hírű és lokálpatrióta győri cukrászmester-család közvetlen leszármazottja) levélben fordult a 2000-ben alapított, azóta folyamatosan frissülő elektronikus napilap, az Infovilág hírportál szerkesztőségéhez, kiderítendő:

mikor és miért, milyen körülmények között került

a győri illetőségű Mayr Gyula órásmester első, 1909-ben elkészült világórája az Önök múzeumának a birtokába?

Olvasónk véleménye szerint a szerfölött szellemes és okos módon megalkotott, egyedülálló óraszerkezetnek Győrött, az egykori mester szülővárosában — ott, ahol Mayr Gyula órásként haláláig működött és a város megbecsült polgára volt — lenne a helye. Lelóczky úr szeretné megtudni azt is, hogy van-e / lenne-e mód arra, hogy az Önök által különös gonddal és szakértelemmel kezelt gyűjtemény

nagyvonalúan Győrnek visszaadná, adományozná a helyi finommechanikai ipartörténet kiemelkedő alkotását

abból az alkalomból, hogy a város éppen az idén ünnepli szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulóját?

A reménybeli nemes gesztust a város lakói minden bizonnyal különös hálával és megbecsüléssel fogadnák.

Kedvező válaszukat előre is köszönöm.

Budapest, 2021. június 19.

Kiváló tisztelettel:…”

Tegnap válasz érkezett:

„Kulcsár László   felelős szerkesztő úrnak

Tisztelt Kulcsár Úr!

Lelóczky úr által írt, az Ön szerkesztésében álló elektronikus napilap részére küldött leveléhez kapcsolódóan az alábbiakról tájékoztatom, fogalmazom meg véleményem.

Példaértékű az a lokálpatriotizmus, amelyet Lelóczky Jenő (a nemzetközi hírű és lokálpatrióta győri cukrászmester – család közvetlen leszármazottja) úr képvisel. Egy ilyen személyiség nagyban hozzá tud járulni egy település hagyományainak, kultúrájának, értékeinek felderítéséhez, megőrzéséhez, továbbadásához, ami egy közösség értékeit erősíti.

Lelóczky úr érdeklődése az intézményünkben látható világóráról igazolja elhivatottságát Győr múltbéli értékeinek felkutatásában, bemutatásában. – Megtisztelő számunkra ismét Lelóczky úr véleménye gyűjteményünkről.

 A levelében említett világóra- amely 1909-ben Győrben Mayr Gyula órásmester készített – 1963-ban került intézményünkbe az Iparművészeti Múzeumból.

1964. október 4-én nyílt meg múzeumunk, – azóta e remek ipartörténeti műtárgy kiemelkedő darabja állandó kiállításunknak.

Arra van lehetőségem – a megfelelő előírások betartása mellett – hogy a világórát kölcsönözzük arra az alkalomra, amellyel Győr városa szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulójára készül.

Javaslom, hogy a kölcsönzés tárgyában annak a szervezetnek a képviselője szíveskedjen megkeresni ahová a műtárgy kerül, ebben tisztelettel kérném közreműködését, segítségét.

 Szívélyes üdvözlettel: Molnár Sándor intézményvezető, MNM Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye”

Szerkesztőségünk már cselekedett is: a Mayr-féle világóra ügyében tett eddigi lépésekről írásban tájékoztatta a legilletékesebbet, Székely Zoltán művészettörténészt, főmuzeológust, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatóját. A remény szerint kedvező fejleményekről természetesen beszámolunk olvasóinknak.

Gyakorlatilag azonnal válaszolt megkeresésünkre Székely Zoltán művészettörténész, főmuzeológus, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója; köszönet érte. Ezt írta az Infovilág szerkesztőségének:

Köszönöm szíves megkeresését és tájékoztatását Mayr Gyula órásmester világóráiról.

A mester két példányt készített e különleges óratípusból, amelyek későbbi sorsát Antaliné Hujter Szilviának a Győri Szalonban olvasható kitűnő írása ismerteti. Az 1909-ben készült példányt a kereskedelemügyi miniszter vásárolta meg 10 000 koronáért a Budapesti Iparművészeti Múzeum számára, az 1911-ben legyártott darab 1982-ben jutott az Országos Műszaki Múzeum, szintén vásárlás révén.

Intézményünkben (a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban – a szerk.) folyik az a munka, amellyel az új várostörténeti kiállítást készítjük elő. Ennek keretében számba vesszük azokat a győri illetőségű műtárgyakat, amelyek az ország más köz- és magángyűjteményeiben találhatóak, hogy azok kölcsönzésével egészítsük ki saját anyagunkat. Lelóczky úr felvetése nyomán meg fogjuk vizsgálni annak lehetőségét, hogy a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Budapest, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Vay Ádám Muzeális Gyűjteménye, Vaja kiállításain szereplő Mayr-világórák egyike bekerüljön a majdani állandó történeti kiállításba, a többi nagy hírű győri órásmester órái mellé, így gazdagítandó a kiállítás anyagát és öregbítve hírét a győri iparosságnak.

Mint Molnár Sándor intézményvezető kolléga jelezte válaszlevelében, a kulturális örökség közgyűjteményekbe került és ott leltárba vett elemei nem idegeníthetők el, ám kölcsönözhetők. Amennyiben a jelenlegi tulajdonos intézmények nyitottak a hosszabb távú kölcsönzésre, akkor

Lelóczky úr nemes gondolata ezen a módon realizálható. Az ügyben megkereséssel fogunk élni a két, fentebb jelzett intézmény felé, amelynek eredményéről haladéktalanul tájékoztatjuk az Infovilág Szerkesztőségét.

További jó munkát kívánva: Székely Zoltán.”