Győr többet érdemel(ne) – Gyönyörű lehetne Újváros, ha…

Tulajdonképpen szeretnénk lemaradni…Mert micsoda dolog, ha egy szerény (igaz, a legszebb férfikorba, alapításának 21. esztendejébe lépett) digitális hírportál mindig jó néhány lépéssel (sőt, évekkel) előbbre jár, mint egy hazai nagyváros vezetése és annak különféle információs termékei. (Nyitó kép: ilyen szép lehetne Újváros nagy része, mint a Kossuth utca egy része…)

Mert micsoda dolog, ha a budapesti Infovilág hívja föl a győri hiányosságokra a helyi városháza (korántsem Zechmeister, hanem Borkai, majd az őt váltó dr. Dézsi polgármesterek) figyelmét arra, hogy ideje lenne már időnként kiszállni a szolgálati autóból, és kicsit körülnézni az éppen az idén 750 esztendővel ezelőtt szabad királyi várossá előléptetett Győrnek azokon a fertályain is, ahonnan már nem látszik a városháza.

Előbb azonban ezt meg kell nézni…

Ő Borsa Antal, a ház egykori lakója:

Konkrétan: a II. kerületben, vagy ha úgy nem ismeri a kedves Olvasó, akkor évszázados régi nevén: Újvárosban, Győr-Újvárosban. Bárha a városrész neve valami új-ra utal, a szerkesztőségünk fotósa által készített képekkel bizonyítható ennek sokszoros ellentéte.

Helyszíni beszámolóink (leszámítva azokat a cikkeket, amelyek a barokk és iskolaváros Győr kiemelkedő szégyenének, az ugyancsak győr-újvárosi Tűz utca/Iszkápa köz sok száz köbméteres hulladékhalmának

a megszüntetését szorgalmazták, és láss csodát: végül is eltüntette az önkormányzat…

az Infovilág évekig kitartóan sürgető írásainak hatására)

           …vagy mégsem?

témája nem egyszer éppen a győri Újváros rettenetes állapota volt. Legyünk tárgyilagosak: a városrész főutcájának és mellékutcáinak egy része a múlt években (kívülről mindenképpen) megújult,

ám jó ideje szünetel a föl- és megújító szorgalom.

Csak ismételjük magunkat: ez a városrész (ha rendbe tennék),

fölrészünk egyik kiemelkedően szép építészeti emléke lehetne: a parasztbarokktól a neoklasszicistáig. Érdekesség, hogy a városrész tengelyét adó Kossuth Lajos utcával (egykoron a London–Konstantinápoly nemzetközi főútvonal része vala!) dél felől párhuzamos két utca is sok helyütt (részben!) megújult,

és az észak felőli részen is vannak itt-ott új(nak látszó) épületek, ám a többség, főként nyugat felé, túltesz még a budapest-józsefvárosi és -kőbányai (pl. Hős utca) épületállományon is… (Bevallom: azon a tájékon, amit oly’ lekicsinylően csak „a Lapos!”-ként emlegetnek a helyiek, kezdtem eszmélni, ezért is áll oly’ közel hozzám…)

Korántsem (csak) ezért lett kedvenc témám Győr-Újváros sorsa, hanem azért, mert az egész város arculatát tekintve, bizony, kirí belőle. Sokszor kísért a vélemény, hogy az évszázadok óta vonzón szép barokk és rokokó városképért is felelősök (finoman írva) nem mindig álltak választott hivatásuk csúcsán az utóbbi évtizedekben.

Legyünk tárgyilagosak: mindenekelőtt az egyházi tulajdonú épületek vitathatatlanul szépek, ápoltak (tudjuk, nem a perselypénzből fedezték a munkákat), és nem kevés lakóház is megújult (látszólag), ám még mindig nagyon sok a szégyenletesen elhanyagolt, közte nem egy ikonikus épület. Számos győri ház kívül huj (be szép), belül viszont juj (de elhanyagolt, romos)!

Győr-Újváros házainak nagy többsége viszont eleve juj! – kívül s belül egyaránt. Ha csak ezt az öt cikkünket tekintjük is, nyomban rájön a kedves olvasó, miről van szó: Elaggott gyönyörűségek a győri Újvárosban (2019. 09. 26.);

Régi gondok a győri Újvárosban (2020. 02.02.);

Győr-Újváros jó részét eszi az enyészet (2020.07.05.);

Hagyták elöregedni a győri Újvárost (2020.10.24.);

Győr-újvárosi valóság, 2021 (2021.01.27.).

Éppen ezért örömmel lepődtem meg, hogy a mostani polgármester – állítom: a neki elküldött Infovilág-cikkek hatására (bár ezt hétpecsétes titokként kezeli, ugyanis (elődjét és indíttatását meg nem hazudtolva!) nem reflektált írásainkra, csak egyszer, nem sokkal a megválasztása után tett rá utalást egy rövid levélkében) méltóztatott meglátogatni Győr-Újvárost. És miként megdöbbenését kifejező facebookos bejegyzéséből kiderül, olyant tapasztalt, amit talán még sosem.

Aztán a miniszterelnököt utánzó rádiós megnyilvánulásában is hangot adott megdöbbenésének és a látottak tarthatatlanságának. Erre föl az egyik helyi sajtótermék gyorsan közzé tette: fölmérik Győr-Újváros ingatlanjait.

Csodák csodájára a sajtótermék munkatársai a polgármesteri iránymutatás alapján fölfedezték, hogy Győr II. kerületének főutcáján az egykor volt „patinás középületek, bankárok, mágnások palotái…a kétezres évek elejére (sic!)… leharcolt, elpusztított épületek romjai”-vá váltak. Utal a sajtótermék az Infovilág által is említett városrész-rehabilitációra, az utca elejének a megszépülésére. De a további részekben bizony (mily’ szépen fogalmaz a tudósító!) „…még mindig van tennivaló”.

Dr. Dézsi polgármestert is idézi: «Azt láttam, hogy valójában nem fogytak el a szociális bérlakások Győr városában, csak olyan mértékben „lepukkantak”, hogy az emberi életre alkalmatlanná váltak.

Úgy gondolom, egyfajta ingatlangazdálkodást (miért, mit csinált eddig az ingatlanokért felelős városi szervezet, cég? – Infovilág megj.) kell elkezdenünk Győrben. Ez azt jelenti, hogy lesznek olyan részek, amelyeket eladunk, és az ebből befolyó pénzből fel kell újítanunk, újból lakhatóvá kell tennünk épületeket, használhatóvá boltokat. El kell kezdenünk ezekkel az ingatlanokkal gazdálkodni, és nem siránkozni, hogy nincsen rá pénz. Meg kell teremtenünk a forrásokat, az anyagi hátteret. Olyan patinás épületek vannak ezen a területen lepusztulva, amit kár lenne ebben a formában hagyni.» – Eddig a polgármester minapi rádiós véleménye.

A győri sajtótermék tudósítója szerint „…Több (hánynál több? – Infovilág megj.) épület nyerte vissza régi fényét, szépen rehabilitálódik (sic!) a környék, ám továbbra is vannak teljesen kiürített épületek, amelyekkel valamit kezdeni kell, mert ahogy a polgármester fogalmazott, „a víz mossa el az összeset és rohadni fog az egész.”

Ezért kezdődik az ingatlanfölmérés.

Meglátjuk, és persze beszámolunk róla. Különösen kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen sorsot szán a városháza az olyan épületeknek, lakóházaknak, mint amilyen előtt a polgármester fényképeztette magát.