Olvasóink előtt nincsenek titkaink

Addig, amíg lehet, igyekszünk minden közügyről tájékoztatni az Infovilág olvasóit, mert meggyőződésünk: a nyilvánosságnál nagyobb erő nem létezik – főleg abban a korban, amikor egy hatalmas, központosított propagandagépezet arról próbálja meggyőzni egy ország lakosságát, hogy hazájában minden nagyon szép, minden nagyon jó, és ezzel illik nagyon elégedettnek lenni. (A nyitó képen a legfrissebb felvétel a győri Radó-szigeten omladozó műemlék csónakházról. Lapunk jó néhány alkalommal szót emelt érte, ám hiába.)

Először 2018. november 2-án fordultunk a Kedves Nyilvánossághoz:

Hozzád fordulok, kedves Nyilvánosság, hogy megosszam Veled tapasztalataimat napjaink egyre aggasztóbb jelenségéről, mi több, gyakorlatáról, a hivatali gőg (állítólagos) mindenhatóságáról, amely egykoron a sokat szidott és átkozott pártállamnak is sajátja volt. Ám a felsőbbrendűségüktől eltelt akkori elvtársak mára legföljebb tanulni járhatnának legújabb kori (nem kevésbé pártállami) utánzóikhoz, akiknek mostanra sikerült tökélyre fejleszteniük a nem gazsuláló, a nem pártsajtó (más néven: nem lakájmédia) semmibe vételét. Nekik már az is sok és irritáló, ha az újságíró – a közérdeket szolgálandó – korrekt, világos, tényekre irányuló érdeklődést tanúsít, és megkísérel kérdezni a fülükre ragasztott telefonjukkal menekülőktől, vagy a népes udvartartásuk karéjában a törvényhozás folyosóján tovalejtőktől….” Azok egyszerű, köznapi volt: győri szerkesztőségünk munkatársainak tapasztalatai alapján szólaltunk föl, megírván, hogy az ország (talán) harmadik leggazdagabb településének történelmi belvárosa valójában (és mindenekelőtt) madártávlatból szép és elragadó. Műemléki környezetben – sajátos módon – vállmagasságból omló vakolatú épületek sokasága csúfítja a városképet; van, amelyik emelet magasan penészes… Konyhaszagot árasztó gazdasági udvar éktelenkedik klasszicista műemlék lakóházban, kettővel odébb, a gyönyörű sarokerkélyes épület sokkalta jobb sorsra érdemes kapualjában és udvarában hasonló a helyzet. Pusztul a mostaninál ezerszer többet érdemlő egykori pénzgy(őr)i palota, ami a 115 esztendős történelme alatt sok hányattatást megért, ideje lenne – mondjuk – szállodává átépíteni. Ha már egyszer megbocsáthatatlanul visszatemették Európa egyik legremekebb erődítményének, a Duna-kapu tér alatt kiváló állapotban fennmaradt reneszánsz kori győri várnak a bástya- és kazamatarészleteit, majd föld alatti garázst építettek a régészeti emlékek mellett, legalább annyit megtehetett volna Győr, hogy a már említett Bécsi-kapu téren (nemzetközi példák alapján) újra fölépítik az eleink által másfél száz esztendővel ezelőtt bűnös módon elbontott reneszánsz várkapu t…És ha már itt tartunk, szeretnénk újólag nyilvánosságra hozni: a győri városháza (az önkormányzat telefonkönyve szerint máig tisztségében maradt) egyik főhivatalnokával – az íróasztal használójának minősíthetetlen magatartása miatt – meghiúsult az éppen csak megkezdett beszélgetésünk. Az újságíró ugyanis (kímélendő a hivatalnok idejét) hagyományos módon hangfelvételt kívánt készíteni a beszélgetésről, ám a hivatalnok – hangját fölemelve – követelte a még be sem kapcsolt magnó elzárását, továbbá: a munkáját végző újságíró adja át neki, hogy meggyőződhessen a készülék kikapcsolt állapotáról. (A krónikásnak egyébként semmi kifogása sem lett volna az ellen, ha a hivatalnok párhuzamosan, egyidejűleg hangfelvételt készít; legalább lett volna muníciója egy esetleges vitában. Bár – ha kérte volna – az elkészült interjút, cikket készséggel a nyilatkozó rendelkezésére bocsátotta volna, hogy korrigálhassa esetleges tévedéseit.) Ebben a pillanatban fogyott el az évtizedek óta a köz hiteles tájékoztatását szolgáló kollégánk türelme, és elköszönt az íróasztal lovagjától.

Értesülhetett a későbbiekben is a Kedves Nyilvánosság (Kedves Nyilvánosság (2.) – Türelemmel várjuk a választ a győri városházától / Kedves Nyilvánosság (3.) – Semmitmondó válaszok a győri városházától) a győri városháza dölyfös uraival folytatott pengeváltásainkról, arról, hogy sokévi szolgálata után furcsa-gyorsan távozott a torony alól az Infovilágot negligálni igyekvő, a város arculatát fényezni hivatott főosztályvezető asszony, nemrég pedig a továbbra is Borkaiékat szolgáló utóda is. Előtte pedig annak a városnak – amely sokkal többet érdemel – polgármestere is, akinek nem hozott szerencsét uralkodásának 13. éve.

Győri szerkesztőségünk feltételezte, hogy a városban köztiszteletnek örvendő kardiológus professzor, az új polgármester képes lesz megreformálni az önkormányzat tevékenységét, pontosabban: az általa kiválasztottak eleve mások lesznek, mint elődeik. Úgy látszik, az Infovilágnak nincs szerencséje a győri városháza tisztségviselőivel. Három levelet is írtunk a városban élő ismerőseink által kompetensnek tartott alpolgármesternek, Szeles Szabolcsnak, az elsőt február 19-én:

„Tisztelt Szeles Úr! Az utóbbi időben Győr-Újvárost járván „furcsa” tapasztalatokra tettem szert; fényképek sorát készítettem a látottakról. Egy kirívóan „sajátos” helyzetről néhányszor írtam is az általam 20 évvel ezelőtt alapított és azóta folyamatosan frissülő „Infovilág” hírportálon. Kérem, olvassa el ezt a néhány cikket, hogy hiteles képet kapjon…

Az írásokat elküldtem a győri önkormányzat sajtóért felelős hivatalnokának, illetve közvetlenül a polgármesternek (akkor Borkai Zsoltnak hívták), ám semminemű értékelhető, pusztán kitérő, az együttműködésnek a látszatát is gondosan kerülő választ kaptam, holott törvény írja elő a címzettek érdemi reagálását újságírói megkeresésekre.

Szeretném, ha levelem nem rekedne meg az «iktatóban», hanem konkrét választ kaphatnék a közös ügyet szolgálandó.Válaszát várva maradok tisztelettel…aláírás”

Szerkesztőségünk háromszor is kereste levélben Szeles Szabolcsot, ám érthetetlen módon egyikre sem válaszolt, és még arra sem méltatta a közügyet képviselő újságírót, hogy közölje vele: a levelében fölvetett ügyet tanulmányozza, később válaszol. Ehhez nem vagyunk hozzászokva, annak ellenére, hogy a győri városháza, az önkormányzat nevében (!) Borkai Zsolt és hívei regnálása alatt ugyanezt öt tucat alkalommal «eljátszották». Meg is lett az eredménye: a TASZ legfrissebb nyilvános jelentésében rossz példaként közzé is tette a konkrét és dokumentált győri eseteket.

Március 14-én 15 óra 19 perckor levelet küldött az Infovilág dr. Dézsi Csaba András győri polgármesternek:

„Sajnálom, hogy Önt kell zavarnom olyan témával, amely (feltételezésem szerint) Szeles Szabolcs alpolgármester kompetenciája. Csakhogy nevezettnek hiába küldtem el már három levelet is, választ nem kaptam tőle 2020. február 19-e óta, annak ellenére, hogy mindhárom levelemet átvette. (Alább az eredeti levél…)

Abban a reményben, hogy az Ön megválasztásával új korszak kezdődik a győri városházán, és az újságírót a sajátjukéval azonos célért munkálkodó partnernek tekintik, várom és köszönöm a válaszát…kiváló tisztelettel…aláírás”.

Dr. Dézsi Csaba András polgármester 79 percen belül válaszolt:

„Köszönöm, hogy megkeresett. Sajnálom, egyben elnézését kérem, hogy alpolgármester úr nem reagált a megkereséseire. Beszélek vele, hogy ez miért történt így.

A levélben szereplő írásaiban áldatlan állapotok láthatók egyes épületekben. Ez egyértelmű.

Bármi kérdése van, készséggel állok rendelkezésére. Kérem, hogy Virág-Adorján Andrea polgármesteri főbiztossal szíveskedjen a jövőben személyesen felvenni a kapcsolatot a következő telefonszámon: +36 30 8……

Köszönettel dr. Dézsi Csaba András polgármester”.

Az ünnep után (március 19-én) a polgármester javaslatára levélben kerestük Virág-Adorján Andrea asszonyt. Reméljük, segítségével végre normalizálódik a kapcsolat győri városháza és az Infovilág szerkesztősége között.

Kedves Nyilvánosság, köszönöm a türelmedet. Tudom, hosszú volt, de igyekeztünk magunkat a tényekhez tartani a körülmények leírásában.

Győrrel kapcsolatos írások az Infovilágon: